ElkĂ©pzelni nem tudod, hogy mennyire szeretlek, de talĂĄn Ăgy a legjobb hisz ennek az egĂ©sznek ami kettĆnk között van soha nem lehet jövĆje. Mert bĂĄrmi is törtĂ©njĂ©k köztĂŒnk, bĂĄrmennyire is szeretjĂŒk egymĂĄst, nĆkĂ©nt mindig csak mĂĄsodik leszek szĂĄmodra. Mivel mindig mikor elkezdem Ășgy Ă©rezni, hogy lehet közös jövĆnk akkor jön Ć törtĂ©nik vele valami Ă©s hiĂĄba van nek is mĂĄs az Ă©letĂ©ben mĂĄr rĂ©g mint ahogy neked is itt vagyok Ă©n. Mindig hozzĂĄd fog futni Ă©s te mindig minden utĂĄn is ugyanĂșgy tĂĄrt karokkal fogod fogadni, vagy rohansz hozzĂĄ, hogy minden rendben van e vele. Majd oldod meg helyette a problĂ©mĂĄid miközben Ă©n szĂ©pen csendben itt vĂĄrlak Ă©s belĂŒlrĆl teljesen felemĂ©szt.
Tudom tudom nem vagyunk egyĂŒtt, csak jĂłl elvagyunk de Ă©n azt hiszem belĂ©d szerettem Ă©s pont ezĂ©rt is fĂĄj ennyire mert tudom, hogy itt nekem kell elhagynom tĂ©ged mert mĂĄskĂ©pp nem fogsz rĂĄ eszmĂ©lni Ă©s Ćt se fogod rĂĄ Ă©breszteni arra, hogy mindkettĆtök Ă©letĂ©ben mĂĄs tölti be azt a szerepet amit rĂ©gen egymĂĄsĂ©ban. Ami elhiszem, hogy nehĂ©z de Ă©n nem vagyok elĂ©g erĆs ahhoz, hogy sokĂĄig ebben a tudatlan mĂ©gis mĂĄsodlagos szerepben Ă©ljek.








