Hogy mennyire szerettelek? Akkor is vártalak, amikor tudtam, hogy nem jössz.
Stranger Things
todays bird
One Nice Bug Per Day

祝日 / Permanent Vacation
dirt enthusiast
No title available
"I'm Dorothy Gale from Kansas"

No title available

Andulka
Cosimo Galluzzi
Alisa U Zemlji Chuda

roma★

tannertan36
cherry valley forever
TVSTRANGERTHINGS

Origami Around

izzy's playlists!

★
NASA
YOU ARE THE REASON

seen from Poland
seen from Australia

seen from United Kingdom

seen from Japan
seen from Türkiye
seen from Belgium
seen from Germany
seen from United States
seen from Malaysia

seen from United States

seen from Poland

seen from Singapore
seen from United States

seen from Belgium
seen from Sweden

seen from France
seen from United Kingdom

seen from United States
seen from United States

seen from United States
@barbeside
Hogy mennyire szerettelek? Akkor is vártalak, amikor tudtam, hogy nem jössz.
Mindig mindenki azt mondja nekem,hogy ,,Ami veled történt,annak soha senkivel nem szabadott volna megtörténni,de ez a traumád,ez nem te vagy!”
De tényleg nem én vagyok? Mert én azt érzem,hogy én csak a traumáimból állok,nincs kötő anyag,nincs kitoltőanyag,csak én vagyok éd a fájdalmam. Azok visznek előre az “Istenkomolexusos napjaimon” amikor azt érzem,hogy ,,én egy kiválasztott vagyok,bármit elérek amit csak akarok,MINDENRE KÉPES VAGYOK,KI HA ÉN NEM?!”…. De ugyan ezek a sebek,emlékek gátolnak meg és rántanak le másnap reggel,amikor felkelek sírva,egész nap az ágyban gubbasztok és a párnát eláztató zokogás közben újra álomba szenderülök.. Ezek a gondolatok kísértenek,hogy ,,nekem már réges-régen halottnak kéne lennem,nem lesz belőlem semmi,az én életemben ennyi volt,nekem ez van megírva,innen nincs feljebb.” Szóval tényleg nem a traumáim határoznak meg? Szerintem engem nagyon is. Nincs átmenet és köztes állapot az önutálat,halálvágyas napjaim,és a bármire képes vagyok napjaim között. Sosem fogok tudni elmenekülni.
Nem lehet megváltoztatni egy olyan embert, aki nem lát problémát a viselkedésében
#136
Nincs jobb egy olyan férfinál, aki másra sem vágyik, minthogy a karjaiba zárjon, miután minden igényedet kielégítette.
Csak a pókok tudják a sarokban h falási rohamaim vannak. Le kéne pókhálózni lol
Nem én változtam meg, te ismertél félre
Néha nem az a legbántóbb amit mondanak,
hanem az, amit soha nem mondtak ki.
Bízzunk abban, hogy ha valakivel együtt kell lennünk a sors előbb vagy utóbb úgy intézi, hogy együtt legyünk
Megnézném az arcukat aznap reggel,amikor megtudják,hogy öngyilkos lettem..
A szobámban minden ugyanúgy lenne,mint ahogy én hagytam. ..
A két imádott plüssöm az ágy közepén, a ruháim felakasztva,bögrék,és könyvek az éjjeli szekrényemen. Minden angyalos díszem szépen tisztán őrizné a szobát. Szinte még érezni lehetne az előző este gyújtott lótuszos füstölőm illatát a szobában,ahol egykor felnőttem..
De a plüssök tudnák,hogy többé nem alszom velük,a ruháim nem lennének többé hordva,a bögrékben a kávé rövid időn belül penészes lenne,a könyvnek, amit utoljára elkezdtem olvasni soha nem fogok a végére érni,az angyalok beporosodnának,és többé nem lenne ki letakarítsa. A kedvenc lótuszos füstölőm már eggyé vált az életemmel-semmisé lett.
És egy dolog hiányozna örökké a szobából,amitől sosem lesz már ugyan olyan: Én már sosem térek vissza. Hiszen öngyilkos lettem.
Amikor még volt esélyünk a változásra, figyelmeztettelek, hogy ez édeskevés. Már akkor sem érdekeltelek.
"Talán a bizalmunk a legdrágább kincsünk, amit odaadhatunk valakinek."
Sosem akarok visszakerülni oda, ahova löktél engem, miközben azt hazudtad, hogy szeretsz.
Ezt sosem fogom megbocsátani neked.