“Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még.”
— Kispál és a Borz: Fogás volt temérdek
we're not kids anymore.

titsay
taylor price
Xuebing Du
dirt enthusiast
🪼
trying on a metaphor
Sade Olutola

Product Placement

Discoholic 🪩
One Nice Bug Per Day
wallacepolsom
NASA
Cosmic Funnies

JVL

祝日 / Permanent Vacation
RMH
ojovivo
d e v o n

izzy's playlists!

seen from China

seen from Türkiye

seen from United States

seen from Hungary
seen from United States

seen from Malaysia
seen from Germany

seen from United States
seen from Lithuania

seen from Iraq
seen from United States

seen from Malaysia

seen from United Kingdom

seen from Malaysia

seen from Malaysia
seen from United States

seen from Malaysia

seen from Türkiye
seen from Canada

seen from Malaysia
@bkrisztisworld
“Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még.”
— Kispál és a Borz: Fogás volt temérdek
𝔞𝔫𝔶 𝔴𝔞𝔶 𝔶𝔬𝔲 𝔩𝔦𝔨𝔢 𝔦𝔱
Tudom,hogy nem sok itt a velem egykorú (29) de úgy érzem ezt ki kell írnom magamból valahova. Akár jól is jöhet majd valahol valamikor valakinek.
Az anyaságra nem tudsz egyszerűen felkészülni sem rákeszulni.
Sok-sok cikket olvastam akkor amikor még csak várandós voltam tudjátok mikor volt egy pOcAkLaKóm (gyűlölöm ezt a szót),hogy mire számítsak mi is vár rám ...de gyerekek,hát az lófasz és estifény amiket írnak. Megnyugtatok mindenkit sokkal nehezebb az anyaság mint ahogy leirják egy igazi érzelmi hullámvasút amin akkor is ülsz ha már taknyosra hánytad&fostad magad.
Hallgattam sokszor,hogy most aludjak mert ha a kicsi megszületik nem fogsz tudni. -Igazuk volt.
Teljes mértékben, örülök ha 3 órát aludhatok egyhuzamban mert az már kánaán.
Ha van aki megfogja amíg én eszem már fel ér egy orgazmussal.
Ha van 10 percem fürdeni és még belefér a hajmosás is akkor már azt mondom ezigenanyukám.
Ha megtehetem azt,hogy ülök és nézek ki a fejemből egy pohár kávéval ami langyos 5 percig már egy kibaszott császár asszonynak érzem magam, egy kiváltságos nőszemélynek.
Tudnám sorolni azthiszem még délutánig is,hogy mi az amire lehet számítani de úgyis a saját bőrünkön érezzük úgy mocskosan igazán.
Egyet viszont elmondhatok, amivel mindannyian azonosulunk Mi anyukák. Sosem felejtjük míg élünk a szülés napját, illetve nem utolsó sorban fájdalmait.
Azaz egy biztos még továbbá az az,hogy ennél csodálatosabb nem történhet egy nővel az életben.
A döntéseinkért megfizetünk.
sunset in lijiang丽江, yunnan province in china by 十二朱
from my frame
116. Onnan tudod, hogy nagy szíved van, hogy rosszul érzed magad, mikor végre valamit önmagadért teszel
haikou海口, hainan province of china after typhoon bebinca by 小笨笨蛋子
Ha szülő leszek
Nem akarom, hogy a gyerekem féljen hazajönni, felhívni ha valami nem úgy sült el. Nem akarom, hogy sírjon miattam.
Eltört egy poharat? Pótoljuk, és együtt feltakarítunk.
Elfelejtett valamit? Emlékeztetem rá, normális hangnemben.
Nem jutott ideje valamire? Leveszem a terhet a válláról.
Rossz jegyet kap? Megnyugtatom, nem hagyom, hogy szomorkodjon, vagy féljen hazajönni, hogy amiatt legyen szomorú mert eltiltom valamitől.
Szeretném ha nem beosztottam lenne a gyerekem, hanem egyenrangú fél. Hogy legyen beleszólása a dolgokba, hogy elmondhassa amit gondol. Szeretném ha szeretne itthon lenni, ha nem akarna elmenekülni. Ha mellettem merne telefonozni. Ha szülő lennék nem parancsolgatnék neki, példát mutatnék, és megkérném kövessen.
Mert ha kiabálással nevelsz egy gyereket, az egyszer vissza fog kiabálni. Ha tiltással nevelsz, megtanul hazudni. Ha hazugsággal nevelsz, nem fog hinni neked. Ha lehordod mindennek, utálni fogja magát.
Kedves Apa!
Azt hiszem Tőled örököltem a kedvességem és azt, hogy a rossz napokom is tudok őszintén mosolyogni.
Te vagy a legcsodálatosabb részem.
Hosszú időbe telhet, ameddig meggyógyul a szíved olyan dolgoktól amik fájdalmat okoztak, de sose felejtsd el, hogy teljesen rendben van, ha neked nem megy olyan gyorsan mint másoknak. Ne légy túl kritikus önmagaddal, a gyógyulás nem megy mindenkinek ugyanúgy.
@tulgondolni-mindent (saját!!)
Talán ugyan az a személy lehet hős és gonosz is -mi van, ha csak attól függ, hogy ki meséli a történetet?
Nem hiszem el, hogy vége az iskolás éveimnek. Hogy nem várjuk meg egymást többé reggel és nem megyünk együtt haza fellélegezve, hogy ennek a napnak is vége és nem kaptunk rossz jegyet. Nem beszéljük meg együtt a házi feladatokat, mert nincsenek többé. Nem vagyok többé ugyanolyan, mint négy évvel ezelőtt. Vissza akarok repülni az időben, meg akarok tanulni mindent, amit elém raknak, értékelni akarom az életet, a barátokat, a családomat, amíg voltak. Persze most is van, de ez már nem ugyanaz.
egy könyvsorozatot azért szarabb befejezni mint egy tévéset mert nincs semmi cuki content utána amit még nézhetnék hogy ne kelljen tagadásban élnem hogy vége.... így most hogy töltsem be az ürességet a szívembe amit márxi hagyott ?????