Szeretném ha tudnád, hogy tisztában vagyok a hibáimmal. Ne hidd, hogy abban a tudatban alszom, hogy nem tudom magamról azt, hogy egy szörnyű barát voltam.
Az iskolára akarom fogni, az iskolán kívüli kötelezettségekre azt, hogy nem kerestelek elégszer. Hogy nem volt időm arra, hogy írjak neked vagy hívjalak. Talán van ebben némi igazság, de mindketten tudjuk, hogy ez nem a teljes ok.
Egy ideje tisztában vagyok azzal, hogy mi ketten más-más életet élünk. Pár évvel ezelőtt olyanok voltunk, mint egy ikerpár. Ugyanúgy öltöztünk, ugyanúgy gondolkodtunk, ugyanazt a zenét hallgattuk. Aztán jött egy hatalmas fordulat. Mintha eltéptem volna a láncokat, amik egykor egybekötöttek minket. Háttal az árnak, szembe fordulva veled távolodtam el tőled. Talán így mentem egy ideig. Dobtam neked egy utolsó puszit, majd az utam felé fordulva sétáltam tovább. Otthagyva téged, egyedül.
Mikor újra meg akartalak látogatni téged jöttem rá, hogy amikor elhagytalak, te is elindultál. Egy másik úton. Te egy olyanon, amin én sosem járnék, én pedig egy olyanon, amin te nem.
Más barátok, más társaság, más élet, más cél.
Mi már nem értjük egymást.
Talán ez így van rendjén.
Köszönöm, hogy a barátod lehettem. Köszönöm, hogy mellettem voltál.
Remélem olvasod. Szeretlek.
kaledo-art
stormborns
tangentwithtanner
kianamaiart
baratheonpilled
origamiaround
pixelskylines