Köszönetet kell mondanom, hogy velem voltál. Képtelen voltam arra, hogy egyedül legyek és ekkor jöttél be az életembe Te! Felemeltél, boldoggá tettél és nekem adtál mindent amit ember valaha is adhat, szerettél! Minden napom függött tőled, minden lépésemnél a te kezed fogtam meg mert melletted biztonságban érezhettem magam. Adni akartam, magamat. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád vagy az érzésekre amik kavarogtak bennem. Emlékszem rá, hogy az első nap mennyire oda voltam tőled, annyira egy édes gyereknek ismertelek meg! Azóta is görcsösen ragaszkodtam hozzád mert miközben mások elhagytak te végig kitartottál és cipelted magaddal mindazt amit rád terheltem nap mint nap. Ismeretlen majd barát és végül… Nem is tudom hogyan nevezzem ezt nem szerelem mert az olyan múlandó, inkább kötődés, szeretet és minden amit kívántam! Volt, hogy te voltál a családom és végig kísérted a rettenetes természetem, volt olyan mikor barátként meghallgattál és a borzalmas humoroddal annyira feltudtál vidítani (nem is olyan rossz mondjuk ha mindig bejön), voltál a testvérem aki megvéd és persze szerető is néha… Valahol valamit nem jól tettünk amiért most csak szenvedünk mert nem lehetünk teljesen együtt (értsük ezt mindenre ami valaha lefolyt köztünk) de tudod mégsem változtatnék meg semmit. Te voltál számomra a MINDEN! Soha nem foglak tudni elengedni még ha többé nem is hallhatom a hangod vagy nem érezhetem ahogy megérintesz talán nem nézhetek többé a szemedbe… De arra kérlek, hogy annyira vigyázz magadra mint amennyire én óvtalak ezidáig! Számomra megváltoztattál azzal a nappal egy egész életet! Hálás leszek amiért szerethettelek! Köszönök mindent! -Saját
baratheonpilled
snowghoul
theartofmadeline
dailybridgerton
yousharknotpass
