
izzy's playlists!
hello vonnie
No title available
todays bird

Product Placement
ojovivo

No title available

No title available

if i look back, i am lost
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
The Stonewall Inn
🩵 avery cochrane 🩵
Mike Driver

titsay
cherry valley forever
Noah Kahan
The Bowery Presents

Love Begins
Claire Keane
RMH
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from Türkiye

seen from Poland
seen from United States

seen from United States
seen from Laos
seen from United Kingdom

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Kenya

seen from United States
seen from Philippines

seen from Malaysia
@csaktegedakarlakk
Később, Valaki más már egy új embert fog megismerni
3 hónap
Ennyi idő kellett ahhoz , hogy tudjak rólad beszélni úgy hogy ne szoruljon el a torkom és kezdjek el sírni.
Sosem tudom meg hogy nehéz volt e elengedned engem.
De talán ez is olyan mint a többi kérdés, amikre ha sosem válaszoltál volna, most nem fájna ennyire minden.
Köszönetet kell mondanom, hogy velem voltál. Képtelen voltam arra, hogy egyedül legyek és ekkor jöttél be az életembe Te! Felemeltél, boldoggá tettél és nekem adtál mindent amit ember valaha is adhat, szerettél! Minden napom függött tőled, minden lépésemnél a te kezed fogtam meg mert melletted biztonságban érezhettem magam. Adni akartam, magamat. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád vagy az érzésekre amik kavarogtak bennem. Emlékszem rá, hogy az első nap mennyire oda voltam tőled, annyira egy édes gyereknek ismertelek meg! Azóta is görcsösen ragaszkodtam hozzád mert miközben mások elhagytak te végig kitartottál és cipelted magaddal mindazt amit rád terheltem nap mint nap. Ismeretlen majd barát és végül… Nem is tudom hogyan nevezzem ezt nem szerelem mert az olyan múlandó, inkább kötődés, szeretet és minden amit kívántam! Volt, hogy te voltál a családom és végig kísérted a rettenetes természetem, volt olyan mikor barátként meghallgattál és a borzalmas humoroddal annyira feltudtál vidítani (nem is olyan rossz mondjuk ha mindig bejön), voltál a testvérem aki megvéd és persze szerető is néha… Valahol valamit nem jól tettünk amiért most csak szenvedünk mert nem lehetünk teljesen együtt (értsük ezt mindenre ami valaha lefolyt köztünk) de tudod mégsem változtatnék meg semmit. Te voltál számomra a MINDEN! Soha nem foglak tudni elengedni még ha többé nem is hallhatom a hangod vagy nem érezhetem ahogy megérintesz talán nem nézhetek többé a szemedbe… De arra kérlek, hogy annyira vigyázz magadra mint amennyire én óvtalak ezidáig! Számomra megváltoztattál azzal a nappal egy egész életet! Hálás leszek amiért szerethettelek! Köszönök mindent! -Saját
Az, hogy elengedlek, nem azt jelenti hogy elfelejtelek. Az életünk könyvében volt egy közös fejezetünk. Örökre helyet foglalsz el a szívem legmélyén.
-szeretlek.
Ha hosszú éveknek is kell eltelnie, tudom, hogy visszatalálunk egymáshoz.
Leszünk mi még boldogok együtt.
ja és ha mégegyszer valaki homlokpuszit ad úgy, hogy nem komolyak az érzései, úgy orrbavágom, hogy egy hét múlva se fürdik ki a vérből
-T.E.
Elértem abba a korba, hogy rájöttem nem szabad mindenkihez foggal-körömmel ragaszkodni. Ha menni akar menjen. Muszáj megérteni az elengedés fogalmát ahhoz, hogy ne emésszen fel a bánat mikor eltűnnek az ígéretek.
Tagad
Valahányszor eszembe jutsz,
Nem hiszem el, hogy nem vagy már. Milyen kis butuska az agy,
Nem érti, mi az a halál.
“I CANT BREATHE” i typed as i breathed
Kontraszt
én rólad írtam a sorokat;
te valaki másnak
Mikor fogod megtanulni, hogy nem éri meg hazudni annak, aki okosabb nálad?
Rendben van azért harcolni, akit szeretsz. De nincs rendben azért harcolni, hogy valaki szeressen.
Hogy van az, hogy ennyi év után is, ide Tumblr-re menekülök ha bánt valami?
Lehet tényleg velem van a baj.
Sokszor túl sok vagyok,
sokszor pedig túl kevés.
Sose pont elég.
Sose pont annyi,
mint amennyit a másik
akar
(belőlem).
“Sokáig játszottam a gondolattal, hogy nem jött még el a mi időnk.. s talán valóban így is van. De mi van akkor, ha nekünk pontosan ennyi volt fent megírva?”
— Veréb Emese: Négy évszak években