Egy napon rájössz, hogy a gyász nem arról szól, hogy elfelejted őt.
Hanem, hogy megtanulod, hogy hogyan kell tovább menni úgy, hogy már nem hívhatod fel azt, akit szeretsz.
h
sheepfilms
cherry valley forever
Interview Vampire Daily

pixel skylines
occasionally subtle
Not today Justin

No title available
No title available
One Nice Bug Per Day
Sweet Seals For You, Always

Product Placement

tannertan36

shark vs the universe

❣ Chile in a Photography ❣
d e v o n
Game of Thrones Daily
Doug Jones
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
taylor price
seen from Argentina

seen from France

seen from United States
seen from Argentina

seen from South Africa

seen from South Africa

seen from Türkiye
seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia
seen from United States

seen from United Kingdom

seen from United States
seen from United States

seen from Mexico
@egyszertalan
Egy napon rájössz, hogy a gyász nem arról szól, hogy elfelejted őt.
Hanem, hogy megtanulod, hogy hogyan kell tovább menni úgy, hogy már nem hívhatod fel azt, akit szeretsz.
Nem tudom, mikor kezdtem el eltűnni. Csak azt vettem észre, hogy egyre kevesebb marad belőlem minden nap végére. Mintha valaki belülről radírozna ki, lassan, türelmesen, és én már nem tiltakozom.
Nem várok semmit. Nem hiszem, hogy bármi változna. Csak ülök, és próbálok nem belegondolni, hogy mennyire könnyű lenne egyszerűen… nem lenni.
Nem félek. Csak fáradt vagyok attól, hogy mindig ugyanoda jutok vissza: a saját csendembe, amit már én sem bírok el.
Ma valami megint lehúzott belül. Nem történt semmi különös, mégis úgy érzem, mintha valami lassan kicsúszna a kezemből. És nem tudom, hogyan tartsam meg.
Van valami benned, ami időnként felbukkan. Egy emlék, egy gondolat, egy érzés, amit inkább elnyomsz, mert könnyebb nem foglalkozni vele.
De attól még ott van.
Nem kell megmagyaráznod. Nem kell szépítened. Csak írd le úgy, ahogy van.
Néha az igazság nem attól lesz könnyebb, hogy kimondjuk hanem attól, hogy végre nem tartjuk magunkban.
,,Összeszorítom a fogam, a léptek nehezek,
Üres minden, hiába látjátok, hogy nevetek.."
Ez már a negyedik születésnapom nélküled. Sokan kérdezik, mit szeretnék ajándékba, és értetlenül néznek, amikor azt mondom: semmit. Hogyan is magyarázhatnám el nekik, hogy nekem már csak egyetlen kívánságom maradt — még egyszer, utoljára megölelni téged.
Három éve is pont ugyanígy esett a hó, mikor elmentél…
Látni, hogy elvesztettem a ragyogásom, az egyik legrosszabb dolog a világon
Minden elveszett most,
de a szavaid örökre
velem maradnak,
ennyi maradt csak belőled,
ennyi maradt csak belőlem.
Ilyenkor kicsivel mégjobban hiányzol...Hiszen kinek tudnának a szemeim mesélni? Egy nap újra találkozunk és mindent elmondok majd. Ismét ott leszel, ott lesz az a megértés amit a halálod után senkitől sem kaptam meg. Remélem mihamarabb eljön az az idő, amikor újra látjuk egymást. Szeretlek!
Még mindig a pulcsiddal alszom, amit időnként befújok a parfümöddel, hogy érezzem az illatod..
"Ma elveszítettem önmagam. Kicsúsztam azoknak a repedéseknek a rései közül, amilyennek az életemnek kellett volna lennie. Tudod, mit mondogattam magamnak 18 évesen? „Majd kitalálom 19-re.” Aztán 20-ra. Most 23 vagyok, és visszanézve nincs semmi igazán jelentős dolog, amit valaha tettem volna. Ma elveszítettem önmagam. Valamikor 2 és 3 között, amikor felébredtem, és rájöttem, hogy sosem lettem az, akivé akartam válni. Mert tudod, 13 évesen többet tudtam az életemről, mint most, 23 évesen. Ez őrület. 13. Tíz éve még többet tudtam, mint most. Úgy érzem, elpazarolom a fiatalság élményét. Mert minden, amit akartam csinálni, most már csak egy lista arról, amit nem csináltam meg, és ez nagyon bánt. És tudod, mi dühít fel? Tudod, mi az, ami tényleg feldühít? Amikor az emberek azt mondják: „Ó, 23, az volt életem legszebb időszaka.” Hát, jó nekik. Remélem, nekem nem ez lesz az, mert el sem tudom képzelni, milyen lesz 24, 25, 26 évesen. Meddig kell ezt még csinálni? 23 év, ember. 23 év. Talán csinálok még 23-at. Talán 46 évesen megtalálom, amit keresek."
Még 25 évesen sem találtam meg.
Minden elveszett most,
de a szavaid örökre
velem maradnak,
ennyi maradt csak belőled,
ennyi maradt csak belőlem.
Nem találom a helyem..egyedül vagyok egy mély óceánban ahonnan nincs menekvés
Rettegek, hogy egy nap úgy kelek fel, hogy már nem emlékszem a hangodra, a nevetésedre és hogy milyen érzés a karjaidban lenni..
Vajon egyszer tudok majd rólad mesélni anélkül, hogy a hangom elcsuklana?
Ilyenkor kicsivel mégjobban hiányzol...Hiszen kinek tudnának a szemeim mesélni? Egy nap újra találkozunk és mindent elmondok majd. Ismét ott leszel, ott lesz az a megértés amit a halálod után senkitől sem kaptam meg. Remélem mihamarabb eljön az az idő, amikor újra látjuk egymást. Szeretlek!