"Ma elveszítettem önmagam. Kicsúsztam azoknak a repedéseknek a rései közül, amilyennek az életemnek kellett volna lennie. Tudod, mit mondogattam magamnak 18 évesen? „Majd kitalálom 19-re.” Aztán 20-ra. Most 23 vagyok, és visszanézve nincs semmi igazán jelentős dolog, amit valaha tettem volna. Ma elveszítettem önmagam. Valamikor 2 és 3 között, amikor felébredtem, és rájöttem, hogy sosem lettem az, akivé akartam válni. Mert tudod, 13 évesen többet tudtam az életemről, mint most, 23 évesen. Ez őrület. 13. Tíz éve még többet tudtam, mint most. Úgy érzem, elpazarolom a fiatalság élményét. Mert minden, amit akartam csinálni, most már csak egy lista arról, amit nem csináltam meg, és ez nagyon bánt. És tudod, mi dühít fel? Tudod, mi az, ami tényleg feldühít? Amikor az emberek azt mondják: „Ó, 23, az volt életem legszebb időszaka.” Hát, jó nekik. Remélem, nekem nem ez lesz az, mert el sem tudom képzelni, milyen lesz 24, 25, 26 évesen. Meddig kell ezt még csinálni? 23 év, ember. 23 év. Talán csinálok még 23-at. Talán 46 évesen megtalálom, amit keresek."