Justadreaminggirl

[dreaminggirl95]

Húsvétra ültettem neked egy virágot. Minden évben ki fog nyílni. Minden évben emlékeztetni fog rád ezután.

Az álmaim vannak ebben a virágban. Tőled kaptam, s te vetted el örökre. Egyedül, nélküled nem mertem volna ekkorát álmodni. Melletted hittem, hogy megélhetem egyszer. Most nélküled csak siratom esténként. Ez maradt a jövőm... talán fel sem fogod. Talán már eszedbe sem jut az az egyszerű lány...

[dreaminggirl95]

Végül nem bírtam, hogy ne...talán a remény valami megmagyarázhatatlan szikrája késztetett, de éreztem hogy tennem kell:

Készítettem neked karácsonyi ajándékot. A két kezemmel. Olyant amit csak én adhatok és csak neked. Amit senki más nem kap ezen a Földön. Csak a Tiéd, tőlem!

Kitettem az ablakomba, hátha... talán eljössz titokban. Talán nem is titokban. Nem érdekelt. Csak tettem amit a szívem diktált! Oda készítettem neked!

De nem jöttél. Még ott van. Rád vár!

[dreaminggirl95]

Hiányzik, hogy készüljek...

Mennyit gondolkodtam, mit is adhatnék Neked...

Bámultam magam elé, forralt borral a kezemben. Jártam a vásárt, néztem a csillogó kirakatokat, kerestem a megfelelőt. Amiről tudtam, hogy felcsillan a szemed, mikor meglátod.

Volt hogy nem találtam olyant, ami a legtökéletesebb lett volna. Tipródtam, jobbra-balra lépkedtem az üzletekben. Megsimogattam a bőrborítást, a gravírozást. Tanácstalanul sóhajtottam...

Volt hogy olyant szerettem volna adni, amit nem boltban vettem, hanem én készítettem neked. Ami igazán személyes, amiről talán mindig én jutok majd eszedbe valahányszor ránézel...

Vajon eszedbe jutok?

Hiányzik, hogy készüljek... Neked, Érted!

[dreaminggirl95]

Ha egy fiatal pár egymásba szeret, az egy csoda. Szerelem,mely tombol és mint mindent felőrlő tűz, átgázol mindenen. Nincs akadály, mit ne küzdenének le együtt.

Aztán évek telnek, s a láng szeretetté alakul. Szeretetté, mit együtt élítettek fel. Sajnos néha gyűlöletté, amit ugyanúgy együtt teremtettek.

Veled más volt. Tisztelet szülte érzelmekből fejlődött bennem szeretetté egy erős kötelék. Ettől volt más. A gyűlöletnek, érzéketlenségnek helye sem volt.

Igen... törődő szeretet teremtett bennem erős kapcsot, mit kimondatlanul, de töretlenül építettem!

Törődő, odafigyelö szeretet amit nevelgettem. Hiszen én ezt tudtam adni neked, nem volt másom. De ez volt mindenem, s ezt neked adtam. Sem előtte, sem azóta senki másnak. Életed utolsó pillanatáig ott lettem volna melletted, tiszta szívből jövő törődéssel. Olyan törődéssel, ami annyira erős lett volna, amit soha senki életedben nem adott ilyen őszinte tisztasággal, mint én adtam volna!

Lelked szűz társa lettem volna!

Remélem vigyáz lelkedre valaki! Remélem erőt ad valaki.

Én már csak némán teszem ezt! Némán ezután is...

[dreaminggirl95]

Álmaim voltak, miket Te adtál nekem.

Álmaim, miket Te ébresztettél, s Te tápláltál!

Álmaim miket sárba tiportál,

Álmok miket könnyedén eldobtál!

Egyszerű lány voltam, mielőtt megismertelek. Nehéz gyermekkorral. Sokszor úgy éreztem gyerekkorom nem is volt! Neked elmeséltem mindent. Tudtál olyanról, amiről más nem.

Szenvedtem gyerekként annyit, mit a legtöbb ember el sem tud képzelni. Egyszerű életet éltem, nem volt semmi. Soha semmim! Csak a lelkem, mit meggyötörtek oly sokan!

Aztán megismertelek. Megváltozott minden. Megmutattad, hogy lehet életem. Élhetek mint mások. Élhetek és élvezhetem az életem. Olyan dolgokat kaptam, amikről nem is álmodtam előtte! Boldog voltam hogy élhetek. Mégsem ez érdekelt. Szinte mindent amit tőled kaptam, másnak adtam. Amit lehetett azt másra fordítottam. Rengeteget segítettél, de szinte soha egy fillért sem magamra szántam. Segítettem én is másokon. Segítettem a családomon, a barátaimon, de még idegen rászorulókon is. Nekem ott volt a tisztelet, amivel felnéztem rád. És a bizalom, amit hosszú évek után valaki iránt újra éreztem. Na meg az álmok.

Nem tudom mit gondolsz most rólam, de hidd el sohasem a pénzedért voltam Veled. Soha nem érdekből. Ha így lett volna, akkor magamra gondolok és nem lennék most újra ugyanolyan szegény egyszerű lány, mint előtted. Ha a pénzedért lettem volna veled, akkor most meglenne mindenem és nem élnék ugyanolyan nincstelenül. Élet és álmok nélkül!

Ismered a történetem. Tudod, hogy megvan az oka hogy nem bízok az emberekben. Mégis egy falat romboltam le érted. Bízni kezdtem, hinni és tisztelni Téged! Te pedig mellettem álltál és azt mondat, amíg élsz számíthatok rád!

Talán egyszer eljutnak hozzád a szavaim. Nem tudom én hol leszek akkor. Nem tudom élek-e még. Ha ezt olvasod, talán megérted majd mit érzek, mivé lettem azután, hogy az egyetlen ember akinek a szavában hittem, bíztam... eldobott!

Remélem boldog leszel és boldoggá teszel mást is! Remélem megtalálod a boldogságodat.

Egyvalamire figyelj kérlek! Ne adj álmokat senkinek, ha nem váltod valóra. Mert ha mégis adsz, majd elveszed azokat, az sokkal roszabb, mintha nem is adtál volna semmit. Az tör igazán össze egy embert! Semmivé válik az ellopott álmok miatt!

Szerettelek, tiszteltelek és felnéztem rád!

Most lassan megsemmisülök.

Semmi leszek újra!

Semmibb mint előtted!