Az Üzenet MAGodtól Magadnak
Emlékezz…
Midőn csak a zajok zavarának kettősségét hallod,
Lepel került az igaz tudat egység-egyezségére,
Értelmetlen harc ez – valótlan érzések, s gondolatok,
Kötelezve a fojtogató fájdalom-megélésre.
Emlékezz…
Zarándokutad során számtalanszor tévedhetsz,
Zaboláz majd az „egy-s-más” tökéletességkényszere.
Azonban ne feledd el sose örök lángod belső suttogását;
Lelked jelenének szüntelen áramlását:
Egyesült léted eredendő boldogsága,
Lázas teremtőerő anyagra hívása,
Kétségben reszkető halálfélelem lánca,
Egységben emelkedő életed násztánca.
Darabold hát fel, s égessed el, hogy újjászülethessen!
Hogy e végtelen körforgás rendje, mint erő éltessen:
Alázattal tekintve mindenkor, s mindenhol egére,
Nem kísértve a sorsot, inkább vele együtt lépdelve;
Göröngyös utadon így Fortuna megnyitja kapuit,
Jóléted bőségét eztán mélyen lelkedben őrizd;
Állhatatos munkával hát megérik a gyümölcs,
Reánézve öntudatod meglátja a tükröt.
Az örök élet forrását terjeszti ez, s ezt ismerve többé már a halál sem dereng fel… Emlékezz
!
