Oldd fel a csomót, Hermész,
melyet a jelentés szőtt a semmi köré.
Ne hozz hírt, csak a határok hűvös érintését,
ahol a szó elvérzik a csend küszöbén.
Fordítsd le nekem magamat,
legyél szótár a seb és a fogalom között.
Vezesd a szemem a saját vakságomra,
hogy mikor mások húsába vág látásom,
ne dühöt érezzek, csak a struktúra közönyét.
Add nekem a tolmács jeges nyugalmát,
ki érti a gonoszság nyelvtanát, de nem beszéli,
és a butaság gőgjét csak rossz fordításnak látja.
Taníts meg olvasni mások sötétjét,
hogy a felismerés legyen a pajzsom:
átlátni rajtuk, mint a híg, koszos vízen,
míg végül a világ is csak egy lábjegyzet marad.
Te, a tolvajok istene,
lopd el tőlük az utolsó bizonyosságot is.
Foszd ki az emlékezetüket,
hogy ne maradjon más, csak a tiszta jelen,
a szűk, lélegzetvételnyi börtön cellája.
Mert minden érték csak egy hamis érme,
amit te vertél a kétely kohójában,
hogy legyen mivel fizetni a létezésért.
Te, a határok ura,
vezesd őket az értelem és az őrület mezsgyéjére.
Mutasd meg nekik, hogy az út nem vezet sehová,
hogy az önismeret maga a menekülés,
és minden mérföldkő csak egy újabb maszk,
melyet az arcukra égetett a rettegés.
Ne adj irányt, csak a mozgás kényszerét,
hágd át törvényeik határait,
és hagyd őket a puszta tények viharában.
Légy az ék a szándék és a tett között.
Zavard össze a nyelveket,
hogy ne értsék saját sikolyukat sem,
mert a megértés csak a gyávák ketrece.
Súgd fülükbe a nagy titkot:
hogy nincs titok, csak a közvetítés,
egy néma futár, aki üres borítékot szorongat,
és a célállomás már rég elpusztult.
Te, a lélekkísérő,
ne fogd kezüket a sötétben.
Vezesd őket oda, ahol nincs már visszhang,
ahol a személyiség csak egy levetett rongy,
és a név már nem tapad a húsra.
Ne adj nekik partot, csak a folyót,
ne adj nekik álmot, csak az ébredést,
amikor rájönnek: te vagy az egyetlen tükör,
amelyben nem látnak semmit, csak a távolságot.
Nevess a keresztutakon, Hermész,
amikor megállnak választani,
mintha bármelyik irány nem ugyanazt a falat ígérné.
Légy te a botlás a táncukban,
a hiba a számításban,
a véletlen kegyetlen, tiszta fénye.
Ne ítélj el senkit, tedd őket súlytalanná,
mint a port, amit a szárnyas sarud felver,
mielőtt végleg elillannál a semmibe.
yousharknotpass
romaincrisis
gummygunk
origamiaround
