EYEROR404 @eyeror404 - Tumblr Blog

janelas de Lisboa | windows of Lisbon

és eljött az a gyötrelmes-sötét-nyűgös nap, amikor hét hónap után be kellett csuknom az ablakom éjszakára - mert hideg lett

mindig felszabadító nagyban festeni. meg sárgát.

#Lisboa #follow this guy #rossio #lisbon destination hostel #Illustration #lisbon destination tours #rossio train station #yellow #street art #painting

előtte - utána

azaz a legkedvencebb briefem ezidáig, meg ami lett belőle

#brief #before-after

Lisszabonban van egy szardíniaszínezős játék minden évben, amikor majdnem minden errefele forgolódó grafikus telerajzolja ugyanazt a kontúrt valami nagyonportugál-nagyonlisszabon témával, és a legjobb öt válik a nyári városi fesztiválok szupersztárjává. eddig titkos volt, de most már lehet publikálni a szardíniákat, szóval íme, itt van az enyém. szupersztár nem lett, de elég jó móka volt.

#festas de lisboa #sardinha #sardinha contest #Illustration #Lisboa

I just want to compliment you on your work. Great art work and style :)

thank you! same here with yours. ;)

tanulom használni a fogselymet. a kapcsolataimat újra meg újra megrágom, kiköpöm vagy lenyelem, és akkor jön ez a találom angol fiú, csak egy estére meg éjszakára, és beszorul a fogam közé, hogy sehogy nem tudom kipiszkálni. talán egyelőre még nem is akarom.

#MostJo(e)

lisbonsketches

we just turned one year old today. happy birthday to everyone with the new sketch - this time about Tartu, Estonia

eyeror404

ilyenek a tartui sketchek animálva, Mikael zenéjére

#tartu sketches #tartu #trükimuuseum #tartu artist in residence #mikael kuosmanen #eszter drienyovszki #artists on tumblr

Andrea harminckét éves lett, Luís nagymamája pedig meghalt. mindenkit megnyomott kicsit a hír, de örültem, hogy senki nem várja el, hogy Luís szomorú fejet vágjon vagy ilyesmi. ettük azt az undormányt, amit Liina tonhalas tésztájának és Enzo csicseriborsós-ananászos-kukoricás virslijének összekeverésével nyertünk, majd csináltunk magunkról egy csoportképet polaroid kamerával. a kép lassan jött elő a hidegben, boldogan hömbölögtünk fölötte pár percet, mire a színek megjelentek. nagyon rossz kép lett mindenkiről. imádtuk.

#a minden kotyvaléka

volt Alcântaraban az a nagy lakás az ötödiken, beépített padlástér, másztunk fel minden nap. száznegyven lépcsőfok. egyszer Mónica megszámolta, pedig nem kellett volna, mert utána mi is mindig számoltuk automatikusan vagy egy hónapig, és úgy hosszabb volt. hét ember egy lakásban, egy hosszúkeskeny erkély, és velünk szemben meg a Lidl és az elnyúló Április 25-e híd.

#a minden kotyvaléka

szóval vissza kellett jönnöm Portugáliába, mert még nem végeztem Lisszabonnal - magyarázom Joãonak - de ez szerintem sokkal inkább azoknak a boldog Alcântara-időknek szól, amit tavaly tavasszal éltünk át. happy Alcântara-times. ő meg csak pislog, talán érti, mert most találkoztunk először, és a nevek, amiket sorolok, semmit nem jelentenek számára. mert tudod, most nagyon kevesen vagyunk itt, Anni és Mikael visszamentek Finnországba, Herman Milánóban dekkol, hogy megkapja végre az ösztöndíjat, és Jonas is visszament Németországba, hogy megírja a disszertációját azokról az automatikusan mozgolódó pixelekről, vagy miről. persze ő visszajön majd márciusban, mert itt van a csaja, de ez akkor is egy elég kicsi csoport, ami most itt van. a többiek sört isznak körülöttünk.

#a minden kotyvaléka