@fannys-sketches - Tumblr Blog

Candy Shop fotózás

Körülbelül két hete ejtettük meg a Candy Shop kollekció fotózását, és esedékes volt már, hogy írjak is róla. Ezt én egy méltó befejezésnek szántam, egy amúgy nagyon hosszú folyamatnak, és szerintem a képekkel és a videóval nagyon szép végszót párosítok hozzá. A fotózást a barátaimmal szerveztük meg, és ők is dolgoztak benne. Volt, aki videózott, volt, aki fotózott, volt, aki modell volt, volt aki tökéletes asszisztens volt, volt, aki sminkes volt. Mindenki hozzáadta azt a tudását, amit egyetemen, képzésen sajátított el, és ez egy nagyon jó lehetőség volt mindenkinek, kicsit megtapasztalhattuk hogyan csinálják a nagyok. Az egésznek a hangulata olyan családias volt, minden ment a maga útján, semmiért nem aggódtam, itt már kevésbé volt enyém a főszerep, inkább a modelleké. Persze láttam, hogy miben lehetne még fejlődni, mi az, ami hiányzik belőle, de ezt nem is vettük olyan komolyan, hiszen ez egy jó referencia volt mindenkinek. Egyébként meg tudnám szokni ezt az életet, a szervezkedést és a háttérmelót, de talán bőven elég is volt belőle egyelőre. Nem is azért, mert annyit stresszeltem az egész folyamat miatt, hanem mert közben mást nem tudtam csinálni, ugyanis minden gondolatomat ez töltötte ki, és van aki szereti ezt, van, aki nyugodtabb. Na én vagyok az, akit inkább tegyenek be egy szobába és elvan örökre:D A képek koncepciója az volt, hogy szerettünk volna egy nagyon tartózkodó, szinte flegma, sznob beütést, mert nem tudom, ez így mégsem az a simán beállítasz valakit lenyalt hajjal című kép, hanem van benne dög:D Igen, ez ikonikus mondata volt az egésznek:D Szeretem, hogy nőies lett, megközelíthetetlen.

De beszéljenek helyettem a képek:D

Végezetül, ha érdekel a cikkem a tavalyi Festival Parnassus fotózásomról, akkor kattints IDE!

-Fanny

Coachella

Belegondolva az eddigi postjaimba, inkább arról szóltak, hogy miként tudnak az emberek lehúzni valakit azért, mert máshogy gondolkodik, mint a többiek, viszont alapvetően ez egy rajzos blog, úgyhogy kezdjünk tiszta lappal:D Múlt héten volt a Coachella fesztivál Californiaban, és fogalmam sincs mióta követem ezt az eseményt, de emlékeim szerint talán három éve akadtam rá mikor snapcheten közvetítették. Na de lényegtelen, tavaly is már masszívan néztük online a barátommal a koncerteket, ő a The Weekend miatt, én pedig minden más csajos banda miatt, éppen ezért mivel idén is nagyon vártam, tudtam, hogy egy-két rajzot azért elkészítek ezzel kapcsolatban. Hasonlítani talán a Sziget Fesztiválhoz tudnám, a díszletek és a fellépők miatt mindenképpen, viszont azt gondolom itthon még mindig nem olyan elfogadóak az emberek, mint külföldön. Nem kell messzire mennünk, Ausztriában is már sokkal másabb a helyzet, de míg ez itthon nem rendeződik, addig jó, ha az ember kiszakadhat kicsit olyan területekre, ahol mégis több pozitív rezgést tapasztalhat. A Sziget amúgy erre tökéletes.

Sokkal több rajzot szerettem volna elkészíteni, de az időm nem engedte sajnos, így csak kettőt tudok megmutatni, amit instagramon már rég publikáltam. Igen, instagramra költöztem főként, ez azért érthető talán, mert nem magyar, hanem sokkal inkább nemzetközi eseményekre reagálva rajzolok, akár csak ebben az esetben, és sokkal több embert érek így el. Viszont nem szeretném elhanyagolni a facebook oldalamat és a blogomat sem, ugyanis magyar közönség itt találkozhat velem magyar nyelven, egyébként angolul nyomom.

Ha netán érdekelne valakit ez a fesztivál, ezen a hétvégén is élőben követhetjük a youtube csatornájukon, de készüljetek fel, hogy korán kell kelni hozzá, ugyanis kilenc óra eltolódás van:D Ha sikerül idén is kijutnom a Szigetre, akkor onnan is készítek illusztrációkat, de ez eléggé távoli terv:D

Fanny

Egyszer fent, egyszer lent

Elmeséltem az egész kollekcióval járó balhét, azt, hogy hogyan jártam meg a poklot, hogyan éltem meg, hogy akiknek támogatni és segíteni kellett volna miképpen bántak el velem, és azt is, hogy közben mennyi pozitív emberrel hozott össze az élet. A következőkben már nem azt írom le, hogy mennyi hülyeséggel kellett szembenéznem, mert még mindig nincs vége, és lehet fokozni. Mindig hittem benne, hogy az élet azért gördít akadályokat elém, hogy valahogy túráztasson, megleckéztessen, hogy a célom érdekében mire vagyok képes. Van, aki hisz ilyesmiben, van, aki nem, nálam ez nyugtatólag is hat, mert könnyebb feldolgozni az adott akadályokat. Mióta vége ennek a cirkusznak, mert én csak cirkusznak hívom, azóta annyi remek dolog történt velem, és valahogy azt érzem, hogy ez lenne a rendes:D A barátaimmal összehoztam a kis fotózásomat hihetetlen hangulatban, és leforgathattam a kampányfilmet is. Semmi célom nem volt ezekkel, nem azért csináltuk meg, hogy ezzel jobban hypeoljam a ruháimat, de nem érezném magam rosszul, ha mégis egyre több emberhez jutna el a történetem. Megismerkedtem olyan emberekkel, akik még több kaput nyitnak meg előttem, hisznek bennem, érdekli őket a munkám, dolgozni akarnak velem, mert alapból is egy nyitott és kedves ember vagyok, hát még ha rám is gondolnak, akkor a csillagokat is lehozom. Kőkeményen végigtoltam a márciust, és a nyakamba kaptam azt a szart, amit előbb utóbb úgyis megkaptam volna, hiszen annyi idióta és irigy ember él, és persze kiszúrásért sem kell a szomszédba menniük. Ennek ellenére boldogan emlékszem vissza a tapsra a bemutatón, a kedves szavakra egy iparkamaratagtól, a volt tanáraim dicséretére, az osztálytársaim biztatására, a barátaim megértésére és segítségére, a fotózásra, az új barátokra, mindenre, ami miattam történt és nem ellenem. Ebből rengeteget tanultam, és biztos vagyok benne, hogy még csomó lehetőségem lesz a divatszakmában munkálkodni, de egyelőre most lezártam egy korszakot, és egy másik kedves hobbimnak hódolok majd. A videó és a képek hamarosan, de addig megosztom az egyik képet, mert ez a kép a lehető legkedvesebb lesz nekem, és sosem felejtem el. Akkor is féltve őrzöm majd, ha netán befutott tervező leszek, mert innen kezdtem, a barátaimmal:D Szeretlek titeket!♥

Fotó: Topa Gábor

Candy shop 5 - Őszintén mit gondolok

Szörnyen megterhelő volt ez a két hét, és nem azért, mert én hullára dolgoztam volna magam. Ezzel a bejegyzéssel mindenképpen várni akartam a bemutató végéig, hogy semmilyen károm ne származzon belőle. Szóval akkor mesélek egy kicsit erről az egészről. Szerintem mindig egy jó lehetőség, ha valaki megmutathatja a tehetségét, és egy iskolának ez lenne a feladata, ha már a diákjuk vagyok. Nem úgy indultam ezen, hogy én egy Minervában végzett immár bizonyítványos divattervező vagyok, hanem mint egy ottani grafikus. Bennem semmi olyan nem volt, hogy minden sikeremet elveszem tőlük, és hangoztatom, hogy nem az ő gondozásukban voltam hallgató, ám tény, hogy büszke vagyok a Minervára, a tanáraimra, és a tanításistílusra, amit ott megy. Bárki ír nekem, hogy hol tanultam, megmondom, hogy ott, és igazságtalan, hogy pont tőlük vonják meg a képzést. Igényes, színvonalas és különleges ruhákkal indultam, amit anyukámmal csináltunk meg. Mégis igénytelennek, ócskának, olcsónak, vállalhatatlannak, színvonalatlannak, közönségesnek lett mondva a kollekcióm. Ezt persze nem a közönség mondta. Nem engedték, hogy elvigyem a vattacukros ruhámat, mert kilóg a többi közül. Nos igen, mert sokkal színvonalasabb volt bármelyiknél, és ezt vállalom, mert a vak is látja. Megkopaszították a csokiruhámat, és varrnom kellett három nap alatt egy negyediket, amit nem éreztem teljesen jónak, ugyanis a látványosabb cukros ruhámat tapsolta meg a legjobban a közönség, és az eredeti hármas kollekcióm darabjait is ugyan így megtapsolták volna, ha hagyták volna kivinni. Talán ez volt a baj, hogy túl jó volt oda. Ezt nem én, hanem MINDENKI gondolja. Tudjátok nem az a baj, hogy megmondják, hogy ne vigyem ki, mert esetleg túl erős, és a diákok még csak most tanulják. Hanem az a minősíthetetlen hozzáállás, amit kaptam. Nem érdemelte meg a kollekció ezt az egészet, és nem egy ember nyugtatott meg, hogy ez nem az én szegénységem. És tényleg nem:) Ugyanis az én egyetlen bűnöm az, hogy szeretem ezt az egészet, szenvedéllyel és odaadással alkotom a ruhákat, és színvonalas kollekciót hoztam össze. Sajnálom, hogy nem akarok hányadék dolgokat kiadni a kezeim közül, azzal a bizonyítvánnyal, amit kamaratagok előtt szereztem meg azzal a tudással, amit hosszú évekig szorgalommal és odafigyeléssel sajátítottam el. Ha ez valakinek szemet szúr, akkor rossz világban élek. Végezetül leírom, hogy ennek a kollekciónak lesz még folytatása kampányképekkel, kampányfilmmel, és megjelenésekkel. Nem fog senki és semmi megállítani abban, hogy az emberek TUDJANAK a vattacukor ruhámról, a munkámról, és arról, hogy a divattervezés nem ott kezdődik, hogy valaki nagyképűen és lekezelően elhiszi, hogy divathéten van és jár kel, mint valami hatalmas sztár. Hanem ott, hogy minden egyes részletét TE találod ki, TE szerkeszted meg, TE állítod össze, TE szerzed be, TE adsz neki életet. Köszönök minden segítséget, biztatást, bátorítást, és érdeklődést. Köszönöm az iskolának a lehetőséget, a végzős divatosoknak, vagyis a szervezőknek a sok támogatást és segítséget, ők is fantasztikus emberek! -Fanny

Candy shop 4 - A ruha, amit megkopaszítottak - Csokis ruha

A csokis ruhámat úgy terveztem, hogy csoki mozaikokat helyezek el a crop top részen, alul pedig több száz szállal csomózok egy tütüt. Imádtam a végeredményt, és sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan lehetne olvadás mentesen felhelyezni a csokikat, végül fóliával borítottam be az összes apró darabot. A ruháról azonban leszedették. Sőt átvariálták. Így egyszerűbb, mint terveztem.

Sajnos róla nagyon kevés képem van, az újról pedig még egyáltalán nincs. Viszont a csoki visszatér, ezt garantálom:) -Fanny

Candy shop 3. - A ruha, amely nem jut el a kifutóig, de mindenki imádja - Vattacukros ruha

A második ruhámról sok kép nem készült, mert annyira gyorsan haladtam vele. Ugye a koncepció az volt, hogy valahogy érzékeltessem a vattacukor nyújtotta könnyedséget és színkavalkádot. Heteket agyaltam azon, hogy hogyan fessem be, nem voltam rest több dolgot kikísérletezni, míg végül összeállt bennem a kép. Egy bodyt készítettem el, amely merev, nagyon szigorú vonalakkal, ám harsány színekkel. Mivel ez egy LÁTVÁNYRUHA (bocsánat de ezt ki kell emelnem), ezért nem voltam szégyellős az anyagok árnyalatainak tekintetében. Nekem amúgy is nagyon tetszenek a mély és világos színek együtt, de így kifejezetten mesésen állt a modellemen, hát még a vattákkal. Amiket hajfesték spray-vel festettem be, ami nagyon kevés helyen volt megtalálható. De én addig nem nyugodtam, míg a ruha úgy nem nézett ki, ahogyan az én rajzaimon. Másképp mi értelme tervezni egyáltalán? Úgyhogy a képeket nézve talán kicsit visszajön az a hangulat, amit érzékeltetni akartam.

Na és akkor ami mögötte van. Tény, hogy ez a ruha nem fér bele a magyar emberek ízlésvilágába, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy valaki ennyire bátran és szabadon használja a színeket és a szokatlan kellékeket. Nem hibáztatok ezért senkit, mindenkinek szíve joga megítélni, hogy mi az ami oké, mi az ami nem, de azt gondolom el kell fogadnunk azt, hogy mások másképpen látják a dolgokat. Nem szeretnék nagy nevekkel példálózni, nem vagyok azért annyira nagy valaki, hogy magam bárkihez hasonlítsam, de ha valaki látott már Moschino, Victoria’s secret, vagy Jean Paul Gaultier bemutatókat, akkor pontosan tudja, hogy olyan show elemeket használnak fel, amikkel a nézőket lekötik, egy igazi szórakozásnak fogják fel a bemutatót és a ruhákat is. Ezek a ruhák nem azért készülnek, hogy az utcákon grasszáljon velük az ember, hanem show, show, show. Ezt a ruhát nem mutathatom be, azonban mindenki más imádja. Én levontam minden következtetést és tanulságot, nekem ez a kedvencem és sosem válok meg tőle, sőt nyomatni fogom a reklámját, mert megérdemli. Ez a post pedig megérdemel egy végső gondolatot, lehet, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet veled, akik máshogy látják és majd le akarnak beszélni, de ha te hiszel valamiben, legyen az a legőrültebb ötlet, akkor tarts ki mellette és ne félj más lenni, mert Európa, sőt világszerte mindenhol elismerik az elborult művészeket. Kivéve itthon.

-Fanny

#varrok #aktualis

Candy shop 2. rész - A megvalósítás-Cukros ruha

Nem mondom azt, hogy nem tudok varrni. Tudok. Viszonylag jól. De hogy engem ez mindig, felidegesít, az valami hihetetlen:D Mivel türelmetlen vagyok, hamar megunom vagy felidegesítem magam a varrás miatt, azért néha képes vagyok nagyon csúnyán összecsapni az egészet, és már lankad a lelkesedésem. Viszont időre kell dolgozni, úgyhogy muszáj volt összeszednem magam. A ruhákat anyukámmal csináltuk meg, mert voltak olyan részek, amihez én nem érthetek, illetve amiket jobb, ha ő csinál. Még a szabás része simán ment, nem ekkor szoktam változtatni a fazonon, hanem majd a sokadik próba után alakul ki a végleges forma, éppen ezért annak ellenére, hogy a végén tökéletes lesz a ruha, sajnos nincs meg a szabásmintája, úgyhogy itt is minden egyes alkalommal újra kellett kísérletezni vele.

Végül is innen már csak követni kellett a menetet, összevarrtam, szabtam bélést, ferde pántoztam, halcsontoztam, satöbbisatöbbi, de ez annak, aki nem varr, úgyis unalmas, úgyhogy képekben mutatom tovább, hogy mi után mi következett!:)

Szóval nehéz menet volt, de nekem nagyon tetszik a végeredmény, olyan kis különleges lett! Remélem nektek is tetszik, nagyon jó volt dolgozni tajta!:) Innen is köszönöm Juditnak a segítséget, komolyan ha tényleg sikerül ezen a pályán érvényesülnöm, akkor mindig vele szeretnék dolgozni, mert nagyon ügyes és lelkes modell! Márpedig szerintem fontos, hogy ől is örüljön a ruhának, amit visel!:) -Fanny

Candy Shop 1. rész - Inspiráció

Ígértem a Facebook oldalamon, hogy elkezdek egy kis blogos részt a Candy Shop kollekcióval kapcsolatban, mert ugye mindenki csak az eredményt látja, de azt, ami mögötte zajlik kevesen. Én szeretem az ilyen kulisszatitkokat, éppen ezért szívesen osztom meg a tapasztalataimat azokkal, akik hozzám hasonlóan kíváncsiak az ilyen dolgokra. Kezdjük tehát azzal, hogy mégis miért rittyentettem össze még egy három darabos kollekciót? Nos a sulimban van egy remek lehetőség, minden évben szerveznek egy bemutatót bizonyos témákkal kapcsolatban, ami idén a Gasztronómia volt. Erre bárki jelentkezhet függetlenül osztálytól. Nekem nagy szerencsém van, mert remek alappal rendelkezem előző tanulmányaim által, illetve azért nem egy órát varrtam már eddig, tehát végül is mit veszthettem volna ezzel az egésszel? Ez nem egy verseny, csak egy remek lehetőség, hogy a most tanuló tervezők megmutathassák a saját kis munkájukat esetleg szakmai zsűri előtt (és valljuk be, ezt ki ne akarná?). Mi volt a tervezés folyamata? Ahogy megtudtam, hogy a téma a gasztronómia, rögtön nem az ételdíszítés jutott eszembe, hanem bizony talán tévesen, talán nem, de egy elképzelt cukorka/édességboltnak az atmoszférája. A sok szín, a pompa, a szemkápráztató díszítések. Tudni lehet rólam, hogy nem vagyok egy minimál rajongó. Minden ami minimál, az számomra a könnyebbik út. Néha a kevesebb több, ez igaz, mégis mivel most egy showról beszélünk, számomra alap volt, hogy itt most ki kell pakolni mindent. MINDENT. A tervekről most csak annyit, hogy egy viszonylag merész, kevésbé hordható, de mégis dögös kollekciót tettem össze, éppen olyat, amilyet amúgy is mindig kiszúrok bárhol. (A későbbiekben divatgrafika formájában láthatjátok ezeket, de türelem, ez még csak az eleje a sztorinak!) Tudtam, hogy nekem passzos, elég szűk ruhák kellenek, némi hanyag kiegészítő öltözettel. Ezért egy szabásmintát variálva készítettem el egy body suitot, két crop-topot, egy kardigánt, egy 2,5 méteres szoknyát, egy shortot, illetve egy tüllszoknyát. Ezek nagyon nőies és játékos darabok, nem takarnak sokat, nem akarják elrejteni a nők természetesen gömbölyű alakját. Ez sosem lesz célom, mert szerintem mindig jól néz ki, ha ki van hangsúlyozva, aminek lássak be, ki kéne hogy legyen hangsúlyozva:D Anyagválasztásban most figyeljetek, felhasználtam amit összeszedtem innen-onnan:DD Eléggé low budget módon szerettem volna elkészíteni a ruhákat, mert csomó anyagom van, amit ki sem használok, és pont volt akkora mákom, hogy tudtam szerezni olyan anyagokat, amikkel terveztem. A csillámos tüllt azt vettem, de eleve e köré építettem az egész kollekciót, nyilván ezzel számoltam. Színben nem volt nagy cécó, mindent ami tetszett harmóniába állítottam egymással, és megszületett ez a kis vidám és bohókás kollekció. A tavalyi is ilyen volt, szerintem fekete-fehér ruháim sosem lesznek:D Beszúrok pár inspirációs képet végezetül, hogy jobban lehessen látni miből indultam ki!

Nos, ennyi volt az első rész, a következő bejegyzésemben szó esik végre a megvalósításról is, szabás varrás miegymás! -Fanny

Kollázsok

Már csináltam tavaly a szakdolgozatomba pár kollázst, amiket photoshop segítségével kiviteleztem, és mostanában kedvet kaptam kicsit játszani a képekkel. Nem mindig van koncepciója, van, hogy csak elkezdem, és ha úgy érzem elég, akkor elkezdek egy másikat. Régebben utáltam kollázsokat készíteni, nem szerettem vagdosni, ragasztani, kifolyt a kép alól a technokol, feljött a sarka, mindig rumli lett utána. A számítógép ezt a folyamatot merőben leegyszerűsíti, de sokkal nehezebb például precízen kivágni az adott részeket. Éppen ezért több gyakorlást és türelmet igényel néha. Nem mondom azt, hogy tökéletesek, de ahhoz képest, hogy csak

időkitöltésként kezdtem el szerkeszteni, egyre jobban és gyorsabban megy, én pedig szeretek minden olyan feladatot, ami kicsit bemutatja az én stílusomat is.

-Fanny

Tervezési feladat 2.

Visszajöttünk a szünetből, ami annyira jó volt, hogy még ki sem hevertem, mire szembesültünk vele, hogy portré. 6-8. Egy hét alatt. Oké..:D Direkt olyan arcot szerettem volna választani, amit jól ki lehet sminkelni. Mármint kiszínezni, hogy sok sminket viseljen. Igaz az eredeti képre már nemigen hasonlít, mert ugye a szemét megnagyobbítottam, de azért a célnak megfelel.

Az első kép az alap, ugye az csak sima ceruza. Nem volt vele semmi gond, imádom:D A második kép filctoll, amivel az a probléma, hogy nem lehet jól egybemosni a színeket, nem tudok rendesen árnyékolni vele. 2016 nagy kiadása számomra egy rendes marker készlet lesz, amivel aztán annyira szépen lehet tónusozni, hogy csak na. De visszatérve, a filcnek az a nagy előnye, hogy roppant élénkek és harsányak a színei. A harmadik kép az az első negatívja lenne. Ijesztően néz ki, tudom, de ha átszerkesztjük a képet, akkor tényleg ilyen lesz! Ezt azért volt nehéz megcsinálni, mert a papír nem látszik át, szóval újra meg kellett rajzolnom az egészet:(. A negyedik kép tökéletesen tükrözi a zseniális festési tudásom:D Én mondom, még ilyen bénán senki nem mázolja össze azt a szerencsétlen papírt, és egyébként nem volt ennyire színes, de ideges lettem és összespricceltem az egészet:DDD Mondhatjuk rá, hogy bohém? Hogy valahogy szépíteni tudjam?:D Soha nem fogom tudni rendesen használni a vízfestéket, pedig annyira szeretném, mert egy csomó divatillusztrátor ezzel olyan szépen és könnyen dolgozik. A ötödik kép egyébként egy sorozat tagja lenne, azonban felmerültek akadályok. (Hihetetlen, hogy egy munkáról ennyit tudok magyarázni.) Úgy terveztem, hogy lesz egy szürrealista, egy futurista, és egy kubista arcom, csak a futurizmus nem a két vonaláról ismert, szóval... Szóval az ötödik egy nagyon kidolgozott, részletes kép, kicsit elrugaszkodva a valóságtól. Nekem ez a kedvencem mellesleg. A hatodik kép, ami futurista akart lenni, de helyette inkább ilyen mozaikszerű lett, ilyen ábrázolással már próbálkoztam, de most sikerült rendesen kiviteleznem. (Ez is a kedvencem lett.) A hetedik kép meg Picasso munkásságát követve készült, és olyan vicces lett, de szerintem nagyon jó:D Sokat nevettem míg csináltam, és valahogy kitűnik a többi közül, de lehet azért, mert nincs benne semmi cicoma, csak az emberi arc leegyszerűsített változata. A nyolcadik pedig “pixelesítette” változata az arcnak. Szóval ez lenne a portrés feladatom, én nagyon nagyon szerettem, úgyhogy remélem még lesz hasonló lehetőségem kiélni magam valamiben! -Fanny

Tervezési feladat

Az elején kicsit nehezen indult számomra az iskola, nem igazán tudtam azonosulni a feladatokkal, és kevésbé voltam aktív, mint amúgy lennék. Ez talán az én hibám volt, mert úgy álltam hozzá, hogy keveset tudok ehhez az egészhez, és nem vagyok biztos benne, hogy jó helyen vagyok. Aztán kaptunk egy olyan feladatot, amiben megtaláltam önmagam, és végre igényesen tudtam kivitelezni valamit. Nem hiába nem publikáltam az eddigi dolgaim, higgyétek el, vállalhatatlan:D Azonban most kicsit előbújt az illusztrátori énem, és bevallom őszintén, még most is ujjong, hogy ennyire király lett az egész.

Valamilyen teljesen egyszerű képet kellett tizenkettő módon elkészíteni, és nem volt semmi kikötés, csak legyen izgalmas. Egyenként végigmegyek, mert sajnos befotózva nem látni olyan jól miről van szó. Az első kép maga az alap cipő tónusokkal, ceruzával, a második pedig már szemhéjpúderrel árnyékolva. Ez azért izgalmas, mert az emberi arcon nagyon jól működik a smink, de vajon mit tesz a papíron. Amellett, hogy csillog ( oooolyan király:D) nagyon szépen kenhető és nem porlik úgy, mint az elején hittem. A harmadik egy már általam használt, de közel sem tökéletes technikával készült, tussal próbáltam valamit összehozni, és mindenki azt mondja, hogy jól néz ki, nekem ez annyira még mindig nem jön be. Talán azért, mert itt még mindig nem én, hanem a folyadék az úr:D A negyedik és ötödik nem túl izgis, csíkozva érzékeltettem az árnyékokat, és nem látszik, de a hatodik pontozva van. A hetedik igazából nem 3D-s hatást keltő valami, szóval itt nincsenek tónusok sem. A nyolcadik olyan, mintha negatívban lenne, és ezzel a dologgal nemrég ismerkedtem meg, mármint a fekete karton és fehér cerka kombóval, de nagyon tetszik:D A kilencedik képen mintázatokkal töltöttem ki a tereket, és hát basszus mi állna hozzám közel, ha nem ez:D Szóval ezt imádtam csinálni, de kollektívan mindegyiket. A tizediket úgy terveztem, hogy a vonalakból kiemelkedjen a cipő felülete, és így nem látni belőle semmit, de élőben egész csini. A tizenegyedikkel nagyon sokat szenvedtem, végig van gyöngyözve az egész, és bár utáltam, és sok időbe telt, a végén ez lett az egyik leglátványosabb, és bárcsak több hasonló technikát vetettem volna be. A tizenkettedik a kedvencem, csillámpooooooor. Úgy sajnálom, hogy itt nem, de élőben olyan szépen csillog:D Már az elején tudtam, hogy ez must have, és tényleg, megérte. Szóval ez volt az egyik tervezési feladat, amit végre lelkesen készítettem el, benne volt minden szeretetem. Remélem azért lassan eljutok oda, hogy több ilyen szülessen, mert ilyenekre megérte időt szánni. A másik munkát legközelebb:) -Fanny

#aktualis #más

Golden Globe

Bár elkéstem, de nagyon igyekeztem befejezni ezt a csajszit. Nem is csak a Golden Globe miatt, de már égtek az ujjaim még egy estélyiruháért, és aztán jött a sok utcai öltözet és áh, szegény nem született meg:D De most iggen! Btw imádom az arcát, annyira más mint eddig, nem olyan kis jóságos. Valójában direkt. A ruha semmi extra, azért mert képes vagyok túlzásokba esni ha tervezésről van szó, de ez egy es-té-lyi, és nem szabad túlcsicsázni, mert akkor mit fognak szólni a bloggerek? Szóval egy kis kék és púderrózsaszín sosem lehet rossz választás, a második amúgy is mindennel összeillik, akárcsak a türkizkék. Szép napot!:) -Fanny

Arc 1.

Már napok óta ügyködöm azon, hogy rendszeresíteni tudjam a divatgrafikával eltöltendő időmet, de szerintem mindenki ismeri azt, amikor ha van ideje valamire, akkor sem azzal foglalkozik, amivel kellene. Na sajnos nálam ez a része az életemnek egy picit küszködik a figyelemfelkeltésért, de nyugi, már úton a felmentősereg! Az arc. Az arc az, amivel jóval többet kell foglalkoznom. Szerintem ruhát már nagyon királyul rajzolok, nagyon jó ötleteim vannak, nagyon szeretem, de valahogy kevesebb hangsúlyt fektettem régebben arra, ami feljebb van. Ruhatervekhez az ábrázolási módom túl részletes, bár ha engem kérdeztek, szerintem sokkal jobb ez a módszer, mint két vonal, viszont illusztráláshoz kevés. Úgyhogy eddig is munkálkodtam vele, de valahogy nem volt az igazi.

Egyik nap leültem rajzolni, és nem akartam kifejezetten öltözékekkel foglalkozni, úgyhogy látszik is, hogy be sem fejeztem, mert mire eljutottam volna a mintázásig, már meguntam, viszont nagyon jót tett, hogy picit nagyobba komponáltam meg a rajzom. Az első dolog, ami szembetűnt nekem, hogy sokkal vékonyabb, már-már tű méretű filccel sokkal szebben lehet szemet és szájat rajzolni. Amint a 0,4-esre váltok, már kicsit erőszakosabban néz ki az arcom, tehát valahol itt ronthattam el eddig, de örülök, hogy erre is rájöttem. A második dolog, ami hasznos volt számomra, hogy rengeteg sminkes videót megnéztem, és komolyan mondom sokkal többet segített nekem, mint bármely rajzóra. Azért, mert mihelyst az ember bronzosítót, pirosítót és highlightert használ, kiadja az arcnak az árnyékait és fényeit. Eddig azért nem voltak túl térbeliek a rajzaim, mert nem alkalmaztam papíron azt, amit sminkelésnél már megtanultam. Valójában ez olyan, mintha a rajzaim sminkmestere lennék. És ez mennyire menő dolog már!:D A harmadik dolog, ami segítségemre volt, az a vonalazás. Igen, sajnos olyan csodálatos érzékem van hozzá, hogy két szemet hogyan kell totál különböző szögben és méretben rajzolni, hogy az hihetetlen. Nekem szempár még soha nem sikerült rendesen, ami ijesztő, mert ezen áll, vagy bukik egy jó arc. Amint vonalazgattam máris szebb lett, de azért még gyakorlásra szorul, úgyhogy legközelebbi kalandozásom témája ez lesz az biztos. Amúgy szerintem nagyon jó lett és gyakorlásnak megfelel, folytatni nem tudom fogom-e, a ruha tényleg nem volt lényeges itt, ha pedig mégis, akkor azt majd csak később teszem meg, addig tovább vándorolok az emberi arc rejtelmeiben:D -Fanny

Újévi fogadalmak

Először is nagyon boldog és inspiráló új évet kívánok Nektek! Nagyon sok időt gondolkodtam azon, hogy vajon ez a kis évszám váltás mit hoz majd nekem. Kezdjük inkább, hogy mi történt 2015-ben:D

Levizsgáztam. A lehető legjobb dolog, ami velem történhetett, hogy rátaláltam álmaim hivatására, amit még ugyan nem űzök olyan szinten, hogy meg is tudjak élni belőle, de az időm nagyon sok százalékát kiteszi, hol így, hol úgy. Mióta van a kezemben egy divattervező bizonyítvány, azóta nem érzem magam kifejezetten annak, de közelebb visz és vitt is olyan lehetőségekhez, amikhez magamtól nem kerültem volna, mert rutint és szenvedélyt adott. A blogom meg hát a facebook oldalam is a rajzaim miatt jött létre, de nagyon szeretnék többet foglalkozni a megvalósult alkotásaimmal is, amire még mindig sokat kell várnom, sajnos tényleg tényleg nem tudom előrébb hozni, viszont nagy meglepetés lesz ez a 2016 ebből a szempontból.

Ide sorolnám a kis vizsgafotózást, mert akkor is sikerült olyan dolgokat megtapasztalnom, amiket talán sosem. Egy végtelenül kedves barátnőm nagyon segítőkész mindig, ha modellkedésről van szó, és én igyekszem a legszuperebb cuccokat megtervezni, kicsit alakítva az ő személyiségéhez is, mert talán attól lesz olyan jó az összkép, hogy nagyon jól dolgozunk együtt. Az a fotózás szerintem az egyik legmenőbb dolog volt életemben, főleg mert mindent 0 forintból hoztunk össze, mindenki segített a másiknak:D Nem a legkellemesebb időtöltés, de nyáron nagyon sokat varrtam:DD Úgy gyűűűlöltem, annyira szenvedtem, de ha ez nem lenne, akkor most nem lennék benne egy másik projektben, ami igazán csak idén forr majd ki, és remélem lassan arról is elárulhatok valamit. Idekapcsolódik ez a lehetőség is, illetve a Tájházas is. Bár az eleje nagyon döcögősen indult, és néha még most sem érzem túl biztosnak, de az új suli és az új szak talán még több kiskaput nyit nekem. Eddig úgy voltam vele, hogy nem köt le túlzottan ez a mostani, de a divattal szorosan összekapcsolódik, tágítja a látásmódom, csomó technikát hoz közel hozzám, mégis miért nem vetem magam bele jobban? Nagyon kedves embereket ismertem meg, tényleg jó együtt szenvedni az esti órákban, úgyhogy... És 2016? Mit jelent ez az oldal számára? Aktivitást:DD Komolyan, ezzel megéri foglalkozni, mert tényleg szeretem. Azt terveztem, hogy hetente kétszer biztosan írok bejegyzést, vagy rajzokkal, vagy olyan dolgokkal kapcsolatban, amik szorosan kapcsolódnak ehhez. 2016-ban párszor utazni fogok, egyelőre Frankfurtba tervezem nem is egyszer, nem titkolt célom a német nyelvet fejleszteni, és azt hiszem jót tesz, ha más országok öltözködési stílusából töredékeket be tudok égetni az elmémbe. Talán lesz szerencsém Koppenhágához, Malmőhöz, Prágához. Mindegy is, hogy hova, csak valahova:D Rajzok szempontjából szeretnék egy új technikát kipróbálni, ami sajnos elég költséges lesz, de ezt egy remek befektetésnek tekintem, úgy meg talán nem csordul ki a könnyem. Annyira...:D Be szeretnék szerezni copic markereket, mert enélkül nem élhetek tovább, ez egy annyira szuper dolog. Photoshop tudás. TÖBB!!! MÉG TÖBB!! Összességében nagyon imádtam a 2015-ös évet, nem tudom, talán életem egyik legjobb éve volt, és biztosan érzem, hogy a mostani még szuperebb lesz. Sőt, ez most az én évem lesz:D Szép napot nektek!♥ -Fanny

Christmas

Gondoltam mi sem lehetne jobb alkalom arra, hogy rajzolgassak valamit, mint a karácsonyi fennforgás. Napok óta gondolkodtam valamin, de sosem tudtam foglalkozni vele, mert hol jobb dolgom is akadt, hol pedig azt hittem, hogy nem vagyok rá képes. Megfogtam hát a kis eszközeimet és rajzolni kezdtem, aprólékosan és viszonylag precízebben.

Hihetetlen, de arcban fejlődök:D Ezt én azzal magyaráznám, hogy sokat gyakoroltam és nézegettem olyan rajzokat, aminek a stílusát közel érzem magamhoz, majd pedig addig ügyetlenkedtem, míg végül talán az egyik legjobb arcomat hoztam össze. A legutóbbi foglalkozásra elvittem az eddigi rajzaimat a gyerekeknek, és nekem is furcsa volt visszanéznem, de látszódik a fejlődés, amit annyi év alatt értem el. Nem hiszem azt, hogy itt ennyi, azért ez még közel sem az áhított rajzolási stílus, de azért basszus, csak megmosolyogtat, hogy kezdek haladni valami felé:D

Amúgy egy nagyon ünnepi, minden extrém vonaltól mentes ruhát szerettem volna, csak a zokni az, ami stílusban eltér, de hozzá a szerény megoldásokkal ellátott blúz, és csipke szegélyes szoknya igazán elbírja még ezt. Az a vicces, hogy mióta sminkes videókat nézek, egyre jobban belejövök az arc árnyékainak ábrázolásába. Hihetetlen mik nincsenek összefüggésben:D

Nagyon nagyon szeretnék rendszeresen rajzokat mutizgatni, direkt van egy határidőnaplóm, amiben van ilyen szegmens, úgyhogy kérlek, ha mégse tenném koppintsatok rám!:D -Fanny