halott víziók @faszomfajra - Tumblr Blog

Posts

Dübörög a zene a dobhártyáimon, kiszorítja belőlem a gondolatok csatáját. Túl sokan vagyunk egy kis szobában. Fények, hangzavar, táncolás közben összesimuló kimelegedett testek. Alkohol. Szeretem ezt a számot. Levetkőztem gátlásaimat, feloldottam kételyeimet, eldobtam magamtól a büszkeséget. Tudom, hogy itt van ő is, tudom, hogy figyel. Én is figyelem. Szürke szempár találkozása a kékkel, örökös vívódás, végtelen háború. A fájdalmas sóhajokat elnyomja a zene féktelen basszusa. Úgy teszünk, mintha nem is ismernénk egymást. Mintha húsz perccel ezelőtt nem fonódtak volna egymásba ujjaink, mintha nem zártuk volna ki a tömeget. Most mégis minden idegen, egymás neveit is titkoljuk magunkban. Persze, tudom, csak részegek voltunk. Lassítva nézem, ahogy elhagyja a szobát, senkire nem néz vissza, senkitől nem köszön el. Nem vagyok ura a testemnek, lábaim maguktól futnak utána. Egy hang utánam kiabálja, hogy elment. De én gyorsabban utolértem őt, mint hogy végleg felszívódhatott volna. Már kint állt az esőben, mikor engem észrevett az ajtóban. Megtorpan, nem szól semmit, figyel. Én is így teszek. Nem is tudom, mit felelhetnék, hiszen annyi mindent szeretnék egyszerre kimondani. Pislogás nélkül hatolunk egymás dermedt tekintetébe, mintha ezzel oldanánk fel megfagyott testünk. Megtöri a csendet. -Ki fog előbb megindulni? – kérdezi. Vajon arra gondolt, hogy ki hagyja itt előbb a másikat, vagy arra, hogy ki indul meg a másik irányába, hogy aztán soha el ne engedje? Dühös leszek. Örökös játszmáink kimerítették az érzéseimet, nem tudom tovább tettetni, hogy idegenek vagyunk egymásnak. Elmém nem engedi, hogy mozduljak. Forr bennem a harag, lángolnak az indulatok. Képes lett volna szavak nélkül itt hagyni miközben a szeme sem rebben. Fáj, hogy tudom, sehova sem vezet ez az egész. És mégis, mikor más ért hozzá derekamhoz és más mosolygott szemeimbe, éreztem, hogy tekintete felperzseli a bőröm. Miért nem mozdulsz már? Én gyenge vagyok a tettekhez, annyiszor csalódtam már magunkban. Önámítás az egész. Azt akarom rá felelni, hogy jöjjön ide és ne hagyjon egyedül. -Én többé már nem fogok rád várni – de ezt felelem helyette. Arcát megdöbbenten összerántják az érzelmek. Megleptem őt válaszommal. Teste megrándul. Látom, hogy válaszra nyitja száját, de az érzéseim – és az alkohol – felperzselték az izmaim annyira, hogy maguktól cselekedjenek. Nem vártam meg, míg újabb bizonytalanságot ad, határozott mozdulattal feltéptem magam mögött az ajtót, ami becsapódva zárult mögöttem. Vissza sem tekintettem rá, nem akartam hamis érzelmeket dekódolni szemeiből. Térdem megrogyott, de visszatért a realitásom. Az ajtó bezárva maradt. Nem nyitotta ki senki újra. És a zene üteme egyszerre robbant vissza dobhártyáimba.

éjszaka

hozzám ér és bennem a rettegés érzése lesz úrrá, vadságot és mohóságot érzek a leheletében, ahogy karmai derekamba vájva keresik az életet, melyet mások már annyiszor elvettek tőlünk.

és most menekülni sincs merre, minden kiút elveszve, és hajam tépi, bőröm nyúzza, apró gombszemek csörömpölése a koszos padlón, és én csak hagyom, hisz hat már az alkohol.

dulakodásban felsértett ajkaid remegve társalognak, és fakó bőröd elnyeli a fáradt vörösség, tiltakozni nincs erőd, tested paralizált, és elmédben ezer galaxis vív megoldhatatlan csatát.

agyad kiürült, kattan egy zár, de te nem menekülsz, más úgysem vár, s mikor a dohány perzseli ujjaid begyét,

érzed: rabul ejt a menekvés.

létezik, hogy amúgy tényleg velem van a baj? lehet, hogy tényleg nem merek kötődni azokhoz, akik őszintén kötődnek hozzám? meg akik szeretnek? vagymi. én akarok szeretni. akarom szeretni. őt. de a kurva életbe, valami mindig visszafog. pedig annyira figyelmes és törődő, és tudom, hogy megtenne értem bármit. lehet az tart vissza, hogy ennyire mások lennénk? ő ezeket a filmeket szeretni, én azokat, ő ebben ért egyet, én abban. de ettől függetlenül jó nekem. illetve annak kell lennie. nincsenek veszekedések, nincsenek szörnyen hatalmas nézeteltérések, elvileg harmonikus az egész. de akkor miért nem tudom teljesen elengedni magam, mikor vele vagyok? bármikor el szeretnék mesélni valamit, bármikor fel szeretnék tárni egy sötétebb részletet magamból, nem megy, valami belső gát megakadályoz. visszafog. megfojt. nem tudom kimondani. őszintén, nem is akarom kimondani. én csak szeretni akarom és élvezni a pillanatot. és mikor beburkolom magam az ölelésébe, akkor érzem is. tényleg. érzem a biztonságot, meg hogy szeretve vagyok, aztán elkap a pánik, hogy én ezt nem tudom ennyire mélyen viszonozni. azt mondja, nem baj. azt mondja, adjak magamnak időt. azt mondja, ő nem megy sehova. szeretnék is neki hinni meg nem is. szeretném, hogy maradjon és ne hagyjon magamra, ugyanakkor szeretném, ha menne és vissza sem nézne rám. akkor legalább nem csak az én terhem lenne elcipelni egy törött szívet. megviselne? meg. utána mennék? nem. akkor mégis mi a fasz van? mi a fasz ez, ami lejátszódik bennem? szeretem is meg nem is, akarom is meg nem is, kell is nekem meg nem is. minél közelebb vonom be őt magamba, annál messzebb taszítom. és fordítva. nem vele küzdök. magammal. nem ő a vétkes, én vagyok elbaszva. asszem. nem tudom. lófasz fogalmam van arról, mit érzek. aztán egyszer csak próbálok végre nem érezni, és puff. bepánikolok, hogy elenged. hogy végleg lemond rólam. ami könnyebb lenne, mert idővel mindketten túllennénk ezen. tudom, hogy bántom őt. nem mondja, de tudom. hogy a francba ne bántanám, ha nem tudok választ adni a szeretetének kifejezésére? közben meg mégis mindent megteszek érte, mindig ott vagyok neki, segítem, ahol csak tudom. de ez kurvára nem elég. neki nem elég. hiába győzködöm magam. mintha nem is magammal néznék olykor farkasszemet a tükörben, mintha magamhoz sem lennék őszinte. nem vagyok. fogalmam sincs, meddig tudja valaki elnyomni önmagát. nem is ismer. hogyan szerethet? nem tudja, ki vagyok. nem tud rólam semmit se. nem adtam neki esélyt, hogy megtudja. szeretném, hogy ismerjen, de nem akarok beszélni. miért olyan kibaszott bonyolult ez? miért vagyok ilyen kibaszott komplikált? nem tett ellenem semmit, amiért bánthatnám. és én mégis mindig megteszem. vajon meddig lehet bírni mellettem? csak mert én már kurvára unom magam.

idegenné váltak az elfojtott neszek,

és én csak lüktető ujjbeggyel

simítom gleccserré hűlt helyed,

mert ma mosolyod mást talált célba,

különös fájdalom telítette meg

fásult, s rideg szerveim újra.

tüdőm, az a keservesen szenvedő,

összeomlik a kátrány keserű terhe alatt,

s visszafojtott suttogását hangomnak

visszhangozva süvíti a sötét szoba

örökké elnyelő ürességének szimfóniája.

és nem

és még mindig nem jött az híres és neves nyugalom és a szívem még mindig vihartól hánykolódó apró kis faladik és szavaid üressége zengik be a hullámok gyilkoló csókjait és sosem voltál tőlem ilyen messze és kezeim sosem reszkettek ennyire hiányodtól és sosem éreztem ennyire a nappali árnyak kongó sötétségét és hiába várlak te már úgysem jössz mert kettőnk helyett döntöttél és hol voltál mikor kezeid után kutattam és hova tűntek a szavak mikor kérdeztelek s érintésed messzire vitted de a visszhangod itt hagytad és én nem tudok tőle elmenekülni és én csak ülök tétlenül a kihűlt szobában és kaparom a sebeim hátha egyszer csak kiszakítalak magamból végleg és akkor végre békés álmot csókolhatnak a csillagképek elfáradt szemeimre és álmomban nem a te hangod fog süvítve keringeni és végre jó leszek és végre jól leszek és a távolból visszamosolygok az elbaszott órákra de addig csak várok mert nem jött és nem jön és nem is közeleg az elmúlásod.

mi van ha

mi van, hogyha sosem fogsz rólunk mesélni? senkinek. se a barátaidnak, se az ellenségeidnek, még a szüleidnek sem. mi van, ha mindenünk, amink volt felesleges időhúzás egymás leheletnyi életéből? tudom, tudom, már nagyon rég túl kellene, hogy legyek rajtad. túl rég történt már. és mégis akárhányszor tollat veszek a kezembe, a te neved titkolt árnya vetül a papírra, és én régi közös históriáinkat olvasom csak vissza. azt mondják az egyedüllét jó és hasznos, én mégis szörnyű vagyok benne. abban már nem vagyok ennyire biztos, hogy rád van-e szükségem, vagy csak arra, hogy valaki itt legyen mellettem? valaki, akire támaszkodhatok. te ilyen voltál, aztán elhagytál. először magad, azután engem. elvesztettelek és így egy jelentős részem veled együtt halt el. nem tudom, hogy képes leszek-e még egyszer úgy érezni, mint azt veled tettem. és igen, tudom, ezt is nagyon jól tudom. a megrögzült mantra, miszerint majd jön egy új, aki elfeledtet téged. de én nem akarlak elfelejteni, mert hiába fáj, én örökké viselni akarom érintésed kihűlt helyeit és hangod bársonyos emlékét. valahányszor a tükörbe nézek csak egy küszködő, szeretetért esedező megsebzett állatot látok, aki hűségesen követi a jó utat, még akkor is, ha nem látom, merre a cél. meg mi egyáltalán a cél? egyet tudok. szörnyen és menthetetlenül félek.

kértelek

Szívem egyedül hangod ritmusára keringőzött,

S tekinteted vad vágya eddig mindig féltve őrzött,

És most, mikor az utolsó csepp eső is felszáradt,

Üres lelkem céltalan sivatagban bolyongó bánat,

Kértelek, hogy szállj harcba értem minden erőddel,

De mára már csak magányod az, mi éjjel átölel.

rivotril

kering véremben a 0,5-ös nyugtató, csak hogy fékezzem ezt az elkerülhetetlen remegést, amibe beleszakadnak a végtagjaim, mert én ezt már nem tudom tovább csinálni. annyiszor eljátszottuk már, hogy ennek vége lesz, hogy nem eszméltünk bele a tudatba, hogy a vég elérkezett. százszor kimondtuk már, hogy ennyi volt, mégis egyértelműnek hatott, hogy azok után is újra és újra egymásra találunk. most nem. ez most tényleg a legeslegvége. alkalmam sem volt elköszönni tőled, mert te csak szavak nélkül kisétáltál az életemből, nem hagyva mást csak megválaszolatlan kérdéseket. és fájdalmat. kibaszottul kurva sok fájdalmat. és én most kezdek beleroppanni. legbelül tudtam, hogy ennek egyszer tényleg vége lesz, de nem készültem fel rá. nem most. nem most, mikor mindenünk meglehetett volna. itt voltál, fogtad a kezem, átöleltél és azt mondtad, hogy a tiéd vagyok és te az enyém. azt mondtad, most minden jó, akkor miért adtad fel? miért most? miért nem vagy képes küzdeni az életben egyszer értem? miért hagyod, hogy feladjam melletted az életet? nem tettél mást, csak a mélybe taszítottál. tudtad, hogy nem vagy rám jó hatással, és ezt én is tudtam, de nem érdekelt. mert tudod mit? szerettelek. szeretlek. és nem érdekelt, min kell túljutnom ahhoz, hogy te biztonságban érezd magad. törődtem veled lelkem minden erejével, nem számított, hogy közben feladtam saját magam harcát, mert a tiédet akartam megnyerni. érted. értünk. de elbuktunk, újra és újra elbuktunk, és nem volt más csak fájdalom és újabb sebek a gyógyult hegeken. mintha ennek sosem lett volna se eleje, se vége. egyszer csak itt lettünk és úgy éltünk, mint a legboldogabb tündérmesék szereplői, de a mérgünk megfertőzte a pillanatnyi harmóniát. mérgezőek vagyunk egymásnak, és nem számít az sem, hogy egymásban találjuk meg az ellenszert, mert újra és újra megbetegítjük egymás szívét. a nyugtató elkezdett hatni. a szívem már nem akar kiszakadni a mellkasomon keresztül. most szimplán csak sajog és fáj. annyira nagyon fáj. erre a fajta kínra miért nincsen orvosság? „az idő mindent begyógyít”, hát guess what, leszarom, mert én most halok bele a tornyosuló érzelmek alatti teherbe, mert az egyetlen, ami segíthet, az a hangod, amint kiejted, hogy minden rendben lesz. nem lesz. kettőnknek már nem. kisétáltál azon a bizonyos ajtón, és tudjuk, most tényleg igazán tudjuk, hogy nem jössz vissza. én sem. a küszöbön maradtam, sem utánad nem tudtam már menni, sem tőled messze elsétálni. itt ragadtam ebben az elbaszott helyzetben, mikor a múltból próbálom építeni a jövőm. a jövőm, ami nélküled annyira visszhangozva cseng. a nyugtató elérte hatását. már nem érzem, hogy a szívem kettéhasadna. nem érzem, hogy átszúrná a tüdőm. nem érzek semmit, csak szimpla ürességet valahol a fájdalom álarca mögött. és ez így van jól. bár te sosem mondtad, de én most megteszem. vigyázz nagyon magadra, és ha valaha gondolnál rám, ne tedd. elengedted a kezem. elengedtem a kezed. once and for all, ég veled.

lol hát ez tényleg ennyi volt basszameg

mondd

Testem jégszilánkká hűlt, míg átadtam neked lelkem legbelső melegének minden éltető szikráját, és most egyedül fekszem a fagyos földön, várva az egyetlen segítségre, ami képes felemelni innen. Mondd, te mindig is tudtad, hogy utunk párhuzamosan halad egymás mellett, de sosem keresztezi egymást? Sem térben, sem síkban, sem ebben az elbaszottul siralmas életben. Sehogy és soha. Mondd, mikor féltve őrzött mosolyod apró melegségét adtad át, tudtad, hogy ez lesz az egyetlen dolog, ami ritmusban tartja fáradt szívem kimúló ütemét? Mondd, szándékosan hagytad, hogy lelkem lelkedhez láncoljam és küzdjek minden megmaradt gyengeségem erejével? Ha felvágnám húsomat, neved sikoltó lármája verné fel elménk rejtett igazságait, és keresnénk az elveszett béke marasztaló szellemét egymás fásult tekintete mögött. Mondd, szeretted remegő ujjaiddal végigsimítani vágyakozó ajkaim kísérteties könyörgését? Szeretted, miként forró sóhajaink felperzselték a kihűlt szoba sötét sarkainak ijesztő egyedüllétét? És ahogy félve nevemet suttogtad, mit éreztél? Egy random kiválasztott név a sok közül, amit egy gép automatikusan sorsolt ki, majd eléd rakott, hogy tessék, kezdj vele, amit akarsz, vagy valóban az én nevem gondolata szántotta végig szenvedélyed vad viharát? Téged is megigézett a gyertyafény kacskaringós játéka a gyűrött függöny óvatos libbenésein, miközben gyengéd érintésed bejárta testem minden egyes titkolt rejtélyét? Könyörtelenül vájsz lyukat a tekintetem mögött megbúvó démonok benépesített táborába, és felébreszted a szeretet és harag valamilyen furcsa, közös egyvelegét. És mondd, élvezted, mikor az ajtót nyitva hagyva rohantál ki érzelmeid elől menekülve, míg engem megalázva egyedül hagytál ködös gondolataim kusza fájdalmai között? Megadtam neked a mindenség elméletét, hogy szívedbe gondosan elzárd és csak az én hangomra lobbantsd lángra, de te eljátszottad bizalmam megingatott hitének minden létező erejét. Elég volt. Nem tudok tovább négykézláb kúszni egy olyan árny után, ami a sötétségben örökre eltűnik, majd újra testet ölt, ha jön a reggeli napfelkelte harmonikus békessége. Mondd, te is sajnálod, hogy végzetünk a közösen megálmodott jövő soha be nem következett kudarca lett?

egy azonos könyv két különböző fejezetei vagyunk

idegen

hangtalan ellenkezése az elkapkodva fuldokolt levegőnek, miként fekszel egyedül az üres és kihűlt matracon, s felidézed az utolsó érintés erőtlen próbálkozását, miközben az emlékek, mint lőzápor terítik be mellkasod, s te megsemmisülten bámulod a fakó falak vonalait, ahogy az árnyak valamiféle különös játékot vetnek rá, s valahogy megtalálod benne eltitkolt könnycseppjeid, és kócos szeplőid összemosódnak sápadt arcodon, csak egyetlen szóra vágysz, mi megszabadít örökös belső harcaid soha véget nem érő kavalkádjától, mert te egyszer már hittél a lehetetlenben, s most képtelen vagy feladni ezt a végeláthatatlan viadalt, remélve, hogy te leszel az ember, aki szabadságot hoz az ő fáradt szívének kacskaringós ösvényeibe, aki felpezsdíti a színtelen szempár vad ellenkezését. ehelyett te lettél az ember, akit sosem kellet volna keresnie, mert nem te voltál elveszve, az ő szíve volt elzárva, s mostanra csak egy idegen ember áll előtted, s próbálod felfedezni arcának egykori vonásait, hangjának régi, jól ismert csengését, de minden, amit látsz ismeretlen és idegen, s míg őt próbáltad meg reménytelenül feltérképezni, addig önmagad lényét veszítetted el, s most csak fekszel egyedül és keresed életednek minden eltékozolt pillanatát, amit már senkitől nem kaphatsz vissza.

Egy elbaszott hamis érzelemfoszlány vagyok, ahogy hallgatom a fülszaggató eső mohó torpozékolását, és miként elmém átitaja zsarnok gondolatod, úgy lyukat vájsz lüktető mellkasom minden egyes kurva milliméterébe. Olyan vagy, mint egy mérgező járvány, ami gondolkodás nélkül pusztítja az élet minden létező szerény pillanatát, és kigondoltan, de gyorsan gyilkolod meg a felforrósodott erek összemosott vérpatakját. Te vagy az önző halál, ki magával ránt a láthatatlan feketeségbe, és kiszívod belőlem a remény utolsó kis erejét is, majd meggondolatlanul forgatod meg rothadó szívemben az éles kés vakító pengéjét. S te csak állsz felettem és mosolyogsz, mert nem tudod, mekkora súlyokat cipelsz a melled mögött megbúvó sejtekben, és ezzel csak önmagad gyilkosa vagy, hiszen nem látsz át saját magad árnyékán, még akkor sem, ha egy kéz reménytelenül utánad nyúl. Inkább eltöröd az ujjaidat, minthogy észrevedd, létezik önzetlenség ezen az elbaszódott földön, amit mi életnek nevezünk. Fuldokolva kapkodtam érted, de mára már csak a göcsörtös plafon repedezéseiben keresem tenyereid elhalványodott vonalainak szívembe futó térképét.

harc

Rettegve elengedett üres kezek vagyunk,

S nem érezzük a forró lehelet égető erejét,

Mert minket már semmi nem tartott össze,

Hiába volt minden egyes felesleges ígéret,

Hiába volt a lágyan ölelő mosoly,

Mely kiszaggatta lelkünk maradék igazságát,

Most úgy érezzük, eltűnt minden

halványan szikrázó reménykép,

És tudjuk, hogy ebben a háborúban

nincsen jól elkövetett lépés.

Kértelek, hogy maradj így, hogy maradj csak nekem,

De két ellentétes szívet próbáltunk összeilleszteni,

S megannyi felesleges sebet szereztünk,

Melynek hegeit egy életen át cipeljük,

S majd jön az alkohol, jön a dohány,

Hogy enyhítsük ezt a rettenetes hiányt.

Miért futottunk olyan messzire,

Én nem voltam kész a végére,

S most keresem az elhibázott lépteket,

Ne engedd, hogy a sötétség örökre elnyeljen,

Mert kellettünk egymásnak, hogy belássuk,

Gyilkosai voltunk saját elménknek,

S most a végső csatamezőn állva,

Menthetetlenül el vagyok veszve érintésedre várva.

Mindketten rossz emberbe szerettünk bele,

Mert szenvedélyünk megmérgezte a harmóniát,

S hiába vagyunk mesterei a lángoknak,

Kezeink egymásra többé nem találnak,

Mert megégettük fagyos érzelmeink kavalkádját,

Mik mint az utolsó csepp csordogáló vér mondták;

viszlát.

ez csak egy elbaszott történet, lapozz tovább

Megálltam egy pillanatra. A dolgok túlságosan felgyorsultak megfáradt elmém körül. Meg kell állnom. Megállok. Érzem, ahogy a halálos méreg egyre mélyebbre vájja magát ereim kacskaringós labirintusában és lassan eléri a végállomást. Fuldoklom a tehetetlenségtől. De hiszen én ezt mind tudtam. Tudtam, hogy nem teljes erőből kell beszaladni egy zsákutcába. És tudtam, hogy egy nagyon hosszú utcáról van szó, ahol néha-néha piros rózsák virágoznak, de a vége ugyanaz. Belefáradtam. Róttam a felesleges köröket. Én nem akartalak téged elengedni. Fogalmad sincs, mennyit küzdöttem érted az utóbbi időben. Két éve, hogy folyamatosan része vagyunk egymás unalmas életének. Néha fel-felbukkantunk egymásnak és éltük a tökéletes pillanatokat. Vajon emlékszel-e a napra, mikor először voltam nálatok? Tudtad, hogy kurvára elegem volt az életből és csak egy kis jóra vágytam. Te levezettél hozzám és hazavittél, mondván, hogy erre a napra hagyjak minden butaságot hátra és önző módon éljem meg a pillanatot. A pillanatot, amit te adtál meg nekem. Ma már keserű ízzel a számban gondolok vissza rá, de mégis az volt életem legszebb napja. Akkor először voltunk igazán egyedül kettesben. És abban a pillanatban én valóban éltem. Kiráz a hideg a gondolattól, hogy miként fogtad közre remegő arcom, és miként szántottad végig az ujjaid az ajkaimon. Miként csókoltál meg először. Félve, de akarva. Szomorúan, de vágyakozva. És mikor azon a tökéletes estén elköszöntünk egymástól, fogalmam sem volt róla, hogy szinte hagylak kisétálni az életemből. Hiszen eltelt egy hét és mi nem beszéltünk. Tudom, hogy én rontottam el, én nem mentem utánad, én hagytalak elveszni a ködben. De eltelt egy hónap, és nekem őrületesen elkezdtél hiányozni. Miért mentél el? Miért nem küzdöttél értem? Miért nem világítottál rá, hogy te voltál az, akire szükségem volt? El voltam veszve, te is tudod. Rád lett volna szükségem, hogy felkarolj, hogy adj okot hinnem. Eltelt három hónap, elköltöztünk két külön városba, messze egymástól. Nem tőled tudom, az egyik közös ismerősünk mesélte. Egyik este nagyon berúgtam és én rád gondoltam. Tudom, nem lett volna szabad, hogy befúrd magad ködös gondolataim közé, de az olcsó vörösbor ereje határozottabb volt, mint én. Visszagondoltam arra a napra, mikor utoljára láttalak. Miként elsétáltam mellőled, s mi idő alatt egyikünk sem tért vissza. Most pedig már fél év távlatából kezdek jól lenni. Vagyis egészen addig, míg meg nem látom rólad azt a képet, amin azzal a bájos, mégis szomorkás mosolyoddal vigyorogsz. Ezt valószínűleg más nem veszi észre rajtam kívül, de én már ismertelek annyira, hogy átlássak a hamis vásznon. Elkezdtem valamit érezni a mellkasom tájékán. Nem jó. Szúr. Fáj. Valaki segítsen, nem tudom ezt tovább csinálni. Segíts. Eltelt egy újabb hónap, és hidd el, hogy igyekeztem minél kevesebbet gondolni arra a képre és rád. Büszke vagyok magamra, mert bár még néha-néha eszembe jut, hogy érzem az égető hiányt, mégis jobban vagyok, mint gondolni mertem. A telefonomra pillantok, hogy megnézzem, mennyire van már késő egy újabb részhez az aktuális sorozatomból. És ledermedek. A neved, mint nyílzápor villan fel a sötét kijelzőn. Írtál nekem egy üzenetet, hogy tudni akarod, mi van velem, hogy hiányzik, hogy beszélj velem. Mit csináljak? Éppen kezdtem hozzászokni a fájdalomhoz, és most késszúrásként jönnek vissza az elszalasztott közös pillanataink, amik örökké csak buta elképzelt párbeszédekben történtek meg. És igen, beszélni kezdtünk. Nem, nem, nem. Nem csinálhatom ezt magammal újra és újra. Nem. Nem akarom magam ismét kitenni a kudarcnak. Azt mondod, hiányzom. Azt mondom, hiányzol. Azt mondod, akarsz engem, de nem lehetünk egymásék. Összetörök. Nem beszélünk. Eltelik két hónap. Már nem is gondolok rád annyit. Néha még visszaköszönsz pár szavamban, amiket tőled tanultam, és én elszomorodom, hiszen előidézik a hangodnak keserű emlékét, de amúgy jól vagyok. Nem mesélhetem el neked, de képzeld, az óceán túloldalára költözöm három teljes hónapa. Ha beszélnénk, most azt mondanád, hogy őrült és szeszélyes vagyok, de te pont ezt szereted bennem. És büszke is lennél rám, hogy végre az álmaimat követem, annak ellenére, hogy hiányoznék neked. De ezeket nem mondod, az én gépem pedig holnap hajnalban indul. Úgyhogy hát támaszod nélkül, de neved halvány gondolatával fedezem fel az új és ismeretlen világot. Eltelt egy újabb hónap és nekem időm sem volt gondolkodni. Annyi új tapasztalat és élmény ért, hogy már szinte az esti álmaim is inkább aludni térnek. Itt vagyok már a harmadik hónapja, éppen egy kis pihenésre szánom rá magam. Meghallgatok egy számot. Te vagy. A szöveg minden egyes betűje azért lett papírra vetve, hogy te megtaláld benne magad. Vad gyomorrúgásként jutsz az eszembe. Mi értelme volt az elmúlt negyed évnek? Mi értelme volt menekülnöm? Tőled akartam megszabadulni, ehelyett magammal hoztalak egy idegen helyre, ahol az egyetlen biztos pont a jelenléted. Holnap indul a gépem. Hazaértem. Hazaértem, mégsem érzem magam teljesen otthon, de a szeretteim öröme palástolja minden szomorúságom. Jól érzem magam, végre visszarázódtam a hétköznapokba. Pont ma van egy éve, hogy utoljára láttuk egymást. Egy éve, hogy rajtam hagytad égő csókod és lágy érintésed. De ezúttal nem hagyom, hogy az érzelmek eluralkodjanak rajtam, ettől már erősebb vagyok. Egy újabb hónapnak mondok búcsút, ami a te jelenléted nélkül is ugyanúgy eltelt. Ma este berúgtam. És írtam neked. Ötletem sincs, hogyan történt meg mindez. Miért, miért, miért? Miért ugrok az élesen elsült golyó elé? Még mindig hiányzol nekem, még mindig hiányzom neked. És beszélünk. És beszélünk, és beszélünk, és beszélünk. Következő héten felhívsz, hogy látni akarsz. A gyomromon ismerős idegesség lesz úrrá. Nem láttalak több mint egy éve. Én beszállok az autóba melléd, és ekkor meghallom a hangod, miként a nevemet ejted ki, és én újra és újra az eltévedt levegő után kapkodok. Most itt vagy mellettem. Hallom, ahogy beszélsz, megigéz, ahogy nézel. Mintha a kiesett idő soha nem történt volna meg. Miért beszélünk a múltról úgy, mintha nem fájt volna kurvára egyikünknek sem az elpocsékolt idő? Bárhova elmennék, ahol te vagy. Bármit megtennék, hogy ezt a mosolyt újra láthassam. Hazaviszel és megígéred, hogy írsz, amint hazaérsz. Én pedig rég nem érzett boldogságban fürdök, mert ha ez tényleg a valóság, nekem erre van szükségem. Meséltél magadról, a családodról, a kedvenc dolgaidról, minden apróságról, amit én tudni szeretnék rólad. A következő héten egyedül éreztem magam, mert üres volt a lakás, csak én voltam otthon. Nem akartál egyedül hagyni, így hát eljöttél hozzám. Csak néztük egymást. Én valami testen kívüli élményben voltam, mikor magadhoz húztál és gyengéden megöleltél. Szorosan hozzád bújtam a kanapén, miközben valami bugyuta sorozatot néztünk. És igen. Megcsókoltál. Először bizonytalanul, majd egyre felbátorodva. Istenem, ha egy pillanatra is fogalmad lenne, hogy mit is teszel velem. Minden büszkeségem eldobom, mikor veled vagyok. Rád néztem, és könnyes szemed fogadta értetlen szempárom. Megkérdeztem mi a baj, de te nem válaszoltál, csak magadhoz szorítottál és arcod nyakam hajlatába fúrtad. Ne csináld ezt, megijesztesz. Nem akarom, hogy neked bármi rossz legyen. Így hát anekdotázok a régi magunkról. Mikor az éjszaka közepén felhívtál, hogy minden rendben van-e velem, mert aggódsz értem, hiszen nem láttál egész nap. Vagy mikor kijöttél velem a mínusz fokokba sétálni, mert arra volt szükségem, hogy megfagyasszam az emésztő gondolataimat. Te ott voltál, mikor féltem vagy ideges voltam, és bátorítottál, hogy én igenis erős vagyok mindehhez. Ott voltál, mikor nem tudtam enni, és az éhhalál szélén leimádkoztál pár falat ételt a torkomon. Akkor is ott voltál, mikor este nem tudtam elaludni, csak hogy ne hagyj egyedül a gondolataimmal. Ott voltál mindig nekem, mikor szükségem volt rád. Aztán egyszer csak elidegenedtünk egymástól. Egyik nap még lelkesen meséltük egymás napját, a másik nap pedig veszélyes sebességgel kiszakadtunk egymás mindennapi rutinjából. És most egy év távlatából mégis itt fekszel mellettem. Nem lehet, hogy ennyi szenvedés hiábavaló legyen. Nem lehet, hogy nincs közös utunk ebben az életben. Most el kell, hogy engedjelek, mert már későre jár az idő, de egy utolsó csókot ellopsz tőlem, én pedig itt állok boldogsággal és szomorúsággal a szívemben. A következő napok szörnyen telnek. Nem látjuk egymást, de minden nap felhívsz, hogy hallhasd a hangom. Valami nincs rendben. Mintha nem is a te hangod lenne, mintha nem az az ember nézne vissza rám, akit én anno megismertem. Tele vagy fájdalommal és magánnyal. Szavaid átitatja valami méreg, ami az én érzéseimre is hatással van. Ismét találkozunk, és most is szebb minden, mint valaha. Hozzám bújsz, azt mondod, ne hagyjalak egyedül, azt mondod, szép vagyok, azt mondod ez most jó. Csókolsz, ölelsz, angyali tekintettel nézel rám. Én elhiszek neked mindent. Tudom, hogy amit most mutatsz magadból, az valós, hogy aki most vagy, az az igazi önmagad. Aztán ismét el kell menned, és kezdem érezni a ránk telepedő sötétséget. Telnek a napok és semmi mást nem adsz nekem, csak bizonytalanságot. Örökös tagadásban élsz. Megkértelek, hogy légy hozzám őszinte és ne játssz velem, mert azt tőled nem bírnám elviselni, abba beleroppannék. Bevallod, hogy nem vagy jól. Hogy önmagad árnyéka is megijeszt, hogy felemészt a magány. El sem tudod képzelni, hogy ezzel mennyi sebet okozol nekem. Hahó, akkor ki vagyok én neked? Én itt vagyok, hogy neked sose kelljen egyedül lenned, áldozatokat hozok érted, hogy neked mindig és mindenkor jó legyen. Odaadom neked a legjobb önmagam, csak hogy egy pillanatra is mosolyt csalhassak az arcodra. Olyan vagy, mint egy mágnes két pólusa, és sosem tudni, hogy éppen a pozitív vagy a negatív oldalad fordítod felém. Taszítasz vagy vonzol. Annyi fejfájást okoztál már nekem, annyi szívfájdalom van kettőnk neve mögött, hogy én egy újabb törést már nem bírnék túlélni. Én tényleg szeretlek. Tisztán és őszintén. Mindent megadnék neked azért, hogy boldog legyél, éppen ezért elfogadom azt is, ha nem én vagyok az az ember, aki kihozza belőled a legjobb énedet. Bár most azt mondod, senki nincs rád ilyen jó hatással, mint én, de tegnap még azt mondtad, hogyha elkezdenék komolyabban érezni irántad, akkor ne folytassuk ezt az egészet. Mitől félsz ennyire? Miért félsz érezni? Miért tagadod saját magad elől az érzéseket? Miért hagyod magadon eluralkodni a sötétséget? És mindeközben hagyod, hogy magam okoljam, mert nem érzem magam elégnek. És én szintén magam okolom amiatt, hogy képtelen vagyok téged hátrahagyni. Pedig tudom, hogy tovább kéne lépnem, hogy nem hagyhatok olyan embereket az életemben, akik megmérgezik minden egyes percemet. Fáj belátni ezt a gondolatot, és ami még jobban fáj, hogy minden indok ellenére, képtelen vagyok menni. Elmegyek hozzád. Magadhoz szorítasz, a világ összes csókját megadod nekem. Most boldog vagyok. Itt vagy, itt vagyok. Rajtam hagyod az illatod, ami minden egyes porcikámat az őrületbe kergeti. Látom, hogyan nézel rám, tudom azt, amitől menekülni próbálsz. Tagadásaid ellenére is tudom, hogy ilyenkor vagy a legőszintébb. De közben látom a szomorúságot is a tekinteted mögött, és a szívem nem viseli el ezt a tehetetlenséget. Megkérdezem, mi a baj. Te kikelsz önmagadból, hogy ne baszogassalak azért, amiért nincs jó kedved. Megijedek, hiszen nem láttalak még ilyennek. Én is megmondom, hogy sajnálom, ha az őszinte törődést te baszogatásnak veszed, máskor majd nem veszem figyelembe a szomorúságod. Azt mondtad, hazaviszel. Beültem melléd az autóba, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. Megfogtad a kezem, megsimogattad a combom, összekulcsoltad az ujjainkat. Tudom, hogy ez nálad egy ’ne haragudj rám’ akar lenni, úgyhogy nyugtázom. Meg hát az érintésedre túlságosan szelíddé válok, és ezzel ismét magam taszítom csak a mélybe. Mielőtt elköszönünk, megcsókolsz. De nem nézel rám. Megkérem, hogy vezess óvatosan és hívj, ha hazaértél, mert aggódom érted. Túl feldúlt állapotban hagylak elmenni. A következő hetekben a bizonytalanságod határozott ellentmondásokba megy át. Ellentmondásos vagy saját magaddal kapcsolatban. Azt mondod, hiányzom neked, hogy szeretsz velem lenni és bárcsak mindig velem lehetnél, hisz ez minden, amire vágysz. De a másik pillanatban kulcsra zárod az érzéseidet és tagadod az egyértelműt. Fáj a fejem. Nem megy tovább. Ez már rég nem én vagyok. Hagyom magam lökdösni ide-oda, mint egy ócska kacatot, ami már senkinek nincs hasznára, mégis megtartják, mert szép emlékeket idéz fel, így hátha használható lesz még valamire. Szeretlek, igen. Minden faszság ellenére is azt érzem, hogy megadnék neked mindent. De nem szerethetek örökké egy olyan embert, aki nem szereti saját magát annyira, hogy megadja magának az esélyt a boldogságra. Nem szerethetek örökké egy olyan embert, aki hátráltat az életben. Te vagy az, akinek maga mögött kéne húznia. Ehelyett végig csak én fogtam a kezed és húztalak magam után, mint egy sérült kiskutyát, aki megmentésre szorul. Hát most én szorulok megmentésre, mert belefáradtam. Meg kell, hogy álljak. Belém juttattad a gyilkos mérgedet, amit nem tudok kiüríteni a szervezetemből. Bennem hagytad minden káros gondolatodat. Nem tudok megmozdulni, nem tudok tovább lépni. Nem tudlak hátrahagyni. Ennyi idő után, ennyi megélt fájdalom után sem tudom azt mondani, hogy nekünk vége. De már tudom, hogy nem ezt érdemlem. Nem adhatom valakinek oda mindezt a hatalmas szeretetet, aki ezt becsületlenül eldobja magától. És mégis folyton azon agyalok, hogyan tehetnék mindent jóvá benned. De jól ismerjük a mondást, miszerint nem tudunk megmenteni valakit, aki nem akarja, hogy megmentsék. Szörnyen fáj. Segíts, kérlek. Adj egy határozott indokot, hogy távozzak, hogy örökre elsétáljak tőled. Mondd, hogy menjek, mert ha nem teszed meg, magamtól képtelen leszek elindulni. Ha valóban szeretsz engem, engedj el, segíts útra kelni, mert ebbe én beleőrülök. Felhívsz, hogy szükséged van rám. Gondolkodás nélkül autóba ülök és levezetek hozzád. Reszketsz a rémálmaidtól. Megijedsz a nem várt törődéstől, ismét ellöksz magadtól, mondván, hogy miért foglalkozom veled ennyit, mikor te nem úgy viselkedsz velem, ahogyan azt megérdemelném, és ezt én is tudom. Csak éppen a választ veszítettem el valahol. Tudod, hogy nem vagy elég jó hozzám, tudom, hogy nem vagy elég jó hozzám. Az isten szerelmére, miért csinálom ezt magammal?! Hogyan tudok valakit szeretni, aki ennyire fél kimutatni az érzéseit? Az eleje óta halálra voltunk ítélve. Ezt már az elején is tudtam. Kicsit több mint egy éve azt mondtam neked, hogy kettőnk ügye egy süllyedő hajó. Te azt felelted, hogy lehet, de még nem süllyedt el. Te voltál az, aki fogta a kezem és kitartottál mellettem, akármilyen rossz is voltam veled. Éppen ezért van az, hogy nem tudok nemet mondani neked. Nem hagyhatlak hátra, mikor tudom, hogy sérült vagy. De azt sem hagyhatom, hogy magamnak okozzak mély sebeket, mert szeretni nem így kell. Minden erőddel azon kéne lenned, hogy láthass engem, hogy megérinthess, hogy elmondd, mennyire sokat jelent neked a jelenlétem. Emlékszel, mikor először mentem hozzád és te azt mondtad, legyek önző? Ne haragudj rám, kérlek, de most önzőnek kell lennem. Túl sokáig tartottam ki, míg más már rég búcsút intett volna. Ne haragudj rám azért, mert merem ettől többre értékelni magam, mert merem feltételezni, hogy én is megérdemlem az odaadó és feltétel nélküli szerelmet. Ne haragudj rám, ha tovább sétálok, hiszen nem téged hagylak hátra, hanem magamat indulok megkeresni. Mert melletted én is elvesztem, és úgy érzem, azt a részem talán örökre magaddal vitted. El kell indulnom a gyógyulás útján, mert ha itt maradok, akkor olyan leszek, mint egy drogfüggő, akinek te jelented a díler szót. Kurvára fáj, mocskosul szenvedek, képtelen vagyok belegondolni, hogy soha többé nem érinthetem meg remegő ajkaidat. De annyi esélyünk lett volna a szépre, a mi hibánk, hogy nem tudtunk élni az eséllyel. Úgyhogy most kérlek, nézd el nekem, hogy többé nem hagyom magam befolyásolni csak azért, mert szeretlek. Mert mától már neked sem szabad mindent. Mától sokkal erősebb vagyok. Egészen addig, míg meg nem hallom a hangod.

fáj, hogy tudom, mi voltál, és fáj, hogy nem tudom, mi lehettél volna.

menekvés

lelkekből kiszabadult erőtlen sóhajok lettünk, miként a köd rejtélyes leple alatt feltártuk az igazságot, mit kimondatlan viadalok kavalkádja előzött meg, s a beesett arcokon lantozó remegő ujjak keresték az utolsó utáni pillanatot, amire külön sorsunk emlékezni hívatott. beszorult szivarfüst két árva lélek között, az érintésre szomjazó fiatal szívek szinkronos üteme, és minden halványan pislákoló konstelláció gondolatban arra emlékeztet, milyen is szabadon szárnyalni az éjszakai égbolt kusza csillagtengerén.

mert te ott voltál, mikor kitartás már nem állt talpon, és érzelmektől kócos tekinteted buja vágya megcsillant íriszeim fakó mezsgyéjén, hisz az örökös tagadás ellenére tudtuk, hogy végcélunkhoz az első pillantásunk kereszttüzében megérkeztünk.

magányos hajnalokba nyúló őszinte beszélgetések félve elsuttogott hangjai vagyunk, és a kopott falak visszhangzó morajában megkomponált béke ironikus ritmusa lettünk, miként a szavak feladják a fáradalmas harcot, s én csak örökké csodálom őszinte érzelmektől menekülni kívánt arcod.

Trending Blogs

Recently Viewed Blogs

halott víziók