Továbblépés
Múlthéten felmondott a kolléganőm, akitől többek között ezt a bögrét kaptam. Lényegében mi ketten voltunk a grafikusok a cégben, ő emellett dekoratőri munkákat is végzett. Hamar belopta magát a szívembe, örültem, hogy ő volt az, aki terelgetett. Jól elmagyarázta a dolgokat és sokat tanultam tőle. A jó hangulatról is mindig gondoskodott.
De a vége fele már kezdtek számomra is terhessé válni a kilengései. Ha menni akart, nem tartottam vissza, hiába tartott még a munkaidő, tartottam egyedül a frontot. Többször volt, hogy 8 órakor, a munkaidőnk kezdetekor jelezte, hogy nem fog tudni munkába jönni. Azt gondoltam, amikor én akarok majd kicsit lefaragni a munkaidőmből, ő is partnerem lesz majd ebben. Nagy csalódás volt, amikor rájöttem, hogy ez nem így van.
Még mindig feszültséggel tölt el a gondolat, hogy más valaki (valószínűleg egy hozzám hasonló pályakezdő) fog majd a helyére jönni. De attól is félek, hogy több munka jut rám és egyedül kell állnom a sarat (persze ugyanannyi fizetésért).












