[getszi]

e n g e d d e l

m á s t ú g y s e m t e h e t s z

[getszi]

C S A K S Í R J

A sírástól megkönnyebbülsz. Olyan, mintha a magadban tartott harag, düh vagy szomorúság elszálna a lelkedből. Csak egy baj van, mégpedig az, hogy ez pillanatnyi érzés. Egy kis idő után, azt érzed, hogy a probléma meg sem oldódott, és ugyanott vagy, ahol voltál a sírás előtt...

[getszi]

Este valamiért fájdalmasabb a magány. Egyedül vagy a homályosan sötét szobában. Nem tudod mit érzel. Csak azt tudod, hogy a szíved már rég megtört, a lelkedben pedig üvölt az üresség.

[getszi]

nem bírom tovább

[getszi]

nem értelek

[getszi]

Miért ver a sors?

[megbasztam-a-szekem-deactivated]

Hogy te mekkora egy geci vagy. Imádlak

Köszönöm ♥

[getszi]

[getszi]

A mai társadalom lófaszt sem ér

[getszi]

ez nem egy vers

mint egy elhagyatott romhalmaz

lelkemben üvölt az üresség

mint egy magányos villanyoszlop

a sötét éjszaka közepén

ez vagyok én

[getszi]

Ki vagyok?

Saját magad nem tudod, hogy ki vagy, de mások igen. Mert nekik elég ha csak rád néznek és tudják... Vagyis csak azt hiszik, hogy tudják. De hiába, mert manapság mindenki álarc mögé rejtőzik. Egy hamis világban élünk, ahol mindenki megjátsza magát. Igen, még te is és én is. Ezért nem tudjuk, hogy kik is vagyunk valójában.

Senki sem tudja.

[getszi]

Kétezer-tizenkilenc január elseje van.

A gondolatok kavarognak a fejemben, csakúgy mint az érzelmek. Próbálok visszaemlékezni a múlt évre, de nem megy. Talán azért, mert nem is akarok rá emlékezni. Nem tudom mit érzek, lehet semmit, vagy lehet túl sok mindent. Nem várok sokat 2019-től. Úgysem lesz jobb.

Mert magától semmi sem lesz jobb...