részegen pörgetni a tumblr-t olyan, mintha egy elhagyott házban kapcsolgatnád a villanyokat.
milyen fura este.
milyen fura érzés.
mintha az internet egy pillanatra megint csendes lenne, és mindenki ugyanazt a megmagyarázhatatlan hiányt próbálná más szavakkal leírni.
túl sok minden létezik egyszerre.
milyen fura minden.
mintha az egész oldal egy időkapszula lenne tele emberekkel, akik valamikor nagyon éreztek valamit.
és én most itt ülök, részegen, görgetem tovább, és minden második posztnál az az érzésem, hogy ezt már egyszer átéltem. vagy csak álmodtam.
nem is hiányzik senki konkrétan.
csak valami.
milyen fura este.
milyen fura minden.

















