almost home
dirt enthusiast

Discoholic 🪩
RMH
AnasAbdin
hello vonnie
Claire Keane

Product Placement
Sade Olutola

Kaledo Art
One Nice Bug Per Day
will byers stan first human second
$LAYYYTER

Love Begins
ojovivo

Andulka

No title available

No title available

PR's Tumblrdome
noise dept.

seen from Türkiye

seen from United States

seen from United States

seen from Hong Kong SAR China
seen from Uzbekistan
seen from Malaysia
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Sri Lanka

seen from Malaysia
seen from United States
seen from United States

seen from United States
@hugthesilence
Nem. Én nem haragszom rád. Csalódtam benned. A kettő között különbség van.
((:
“ha kérdezik, hogy éltem –e mit mondjak majd?”
—
Nézz rám
Szerinted normális az:
Hogy egész nap sírni van kedvem?
Hogy senki sincs akinek elmondhatom a gondolataim?
Hogy képtelen vagyok megbízni akárkiben is?
Hogy azokat a kamu mosolyokat az arcomon már én is elhiszem?
Hogy mások boldogsága fontosabb?
Hogy alig eszek már valamit?
Hogy folyton magamra maradok?
Hogy sokat játszom a halál gondolatával?
Mondd,ez a normális?
Rajtam miért nem segít senki?
Miért nem ad nekem az élet egy olyan embert,aki felsegít a szakadék legmélyéből?
Miért csak olyan emberek vesznek körül akik csak eltaposnak?
Miért?
Felsegitett.. majd vissza lokott
Egyéjszakás
Szeretnék tőled kérni valamit. Szeretnék kérni tőled egy éjszakát. Találkozzunk valahol bent a városban, És hagyd, hogy ne jelentsen semmit az egész. Hagyd, hogy elvesszek veled. Szálljunk fel a hármas metróra Kőbányán, Tegyünk tippeket, mikor fog leégni. Menjünk a Deákig. Vegyünk pizzát az aluljáróban kétszáz forintért, Aztán mutasd meg, melyik bárban voltál utoljára részeg. Segíts megkeresni a tizenhatos busz megállóját, Mert egyedül sohasem találom. Gyere fel velem a Várba. Tegyünk úgy, mintha külföldiek lennénk, Beszéljünk egymással hangosan és németül, Nézzük végig egyesével az összes turistavadász hűtőmágnest. Játsszuk el, hogy először látjuk a várost a Citadelláról És csináljunk szelfit a szoborral. Hagyd, hogy felrángassalak a lépcsőn a Halászbástyára És ölelj át hátulról, miközben a fényes forgatagba veszünk. Aztán menjünk vissza a Duna-partra. Üljünk a nulla kilométert jelző kő virágágyásába a Clarkon, Aztán rohanjunk át valamelyik kevésbé fontos hídon, Mintha mögöttünk futnának a közterület-felügyelők. Álljunk meg a Margit-szigeten. Aztán üvöltsünk Halott Pénzt vagy Punnanyt a rakparton, Keringőzzünk a Parlament előtt a sárga fényekben. Igyunk kávét alkohol helyett, mert az más, nem megszokott. Sétáljunk végig kézen fogva az Andrássyn, Hogy amikor a kedves, ittas emberek megkérdezik, Mióta járunk, az arcukba nevethessünk, Hogy sosem voltunk együtt. Forogjunk körbe-körbe a Hősök terén, Nézzük meg, milyen a Városliget éjszaka, Vergődjünk ki az Arénáig, menjünk fel a teraszra, És várjuk meg a reggelt. Utána minden lehet ugyanolyan. Te hazamész, és én is hazamegyek. De akkor előtte legyél az enyém. Egy éjszakára csak…
Egy dolgot tanultam meg matekórán...Van,amikor nincs megoldás.
“My lips wanna talk to ur neck”
— #mine
Be a wolf......