trying on a metaphor

❣ Chile in a Photography ❣
noise dept.
Cosmic Funnies
Mike Driver
untitled
$LAYYYTER
No title available

Andulka

tannertan36

blake kathryn
TVSTRANGERTHINGS
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ

★

Kiana Khansmith

No title available
cherry valley forever
Cosimo Galluzzi

@theartofmadeline
Fai_Ryy
seen from Kazakhstan
seen from Germany

seen from Türkiye

seen from United Kingdom

seen from United States
seen from Canada
seen from Israel
seen from United States
seen from United States
seen from Russia

seen from United States

seen from United States
seen from Greece

seen from United Kingdom
seen from Germany
seen from Germany

seen from Spain

seen from Poland
seen from United States

seen from Germany
@its329am-blog
reminds me
amikor munkaba menet biciklizem, mindig a pershore road jut eszembe, ahol domi lakik. a leuven-i ring altalam sokat kereknyomozott szakasza hasonloan szeles, hosszu, fakkal szegelyezett es vizes. hetek ota mindig vizes. hazafele nehe napocskas, most mar egyre kevesbe. talan azert is emlekeztet ez az ut arra az utra, mert domi egyszer emlitette, hogy gondolt ra, hogy biciklivel jarjon be a varosba. o megsem, de en minden nap ezt teszem. jo, hogy arra a helyre emlekeztet ez a hely, mert igy naponta ot percre angliaba kepzelhetem magam. anglia pedig jo hely, es mivel konnyen asszocialok; anglia - irorszag - aprilis - matthew.
Matt, finally you are back to the good videos! yes, i like looking at your half-naked body, and your kisses with girls the are not me, but i appreciate the more beautiful videos full of emotions, nice pictures, nice effects/solutions and creative thoughts! like this one! good work boy, keep it up!!
the best moment of my second macklemore and ryan the heist tour show was def the one when ben was crowd-walking during can't hold us just a few metres away from me :)
i haven't posted here about our latest sfg adventure on the uk tour!! :) this is me and my custom handmade shark face gang tee!
Domi helyett is halálra izgultam magam, abban a pár órában, amíg ő egészen közel létezhetett Matt-hez. Matt dedikálást tartott Bham-ben, és Domi minden kérés nélkül -sőt! ő ajánlotta fel- elment, hogy aláírasson ezt-azt. elég merész ötletnek tűnt, hogy magyar üzenettel térjen haza, de sikerült!! ráadásul egy közös fotó is készült, ami bizonyítékul szolgálhat a hitetlenkedőknek :) amikor megtudtam, hogy Domi sikerrel járt, és megpillantottam a képet, megint rámjött a nevethetnék. az, amiről az előző blogomban már meséltem, akkor, áprilisban. az a nevetés, amit a boldogság generál, és amit nagyon nehéz abbahagyni. elkezdtek folyni a könnyeim is, tapsikoltam mint egy gyerek, aki megkapta karácsonyra álmai játékát. Karol pedig itt ültem mellettem, és fura kifejezéssel az arcán nézte ezt végig :D aztán csak annyit mondott, hogy “ah, cool!” még ő is értékelni tudta a dolgot, és nem gondolt hülyének az egész miatt :) le sem tudom írni, mennyire örülök ennek az egésznek… és persze halálosan féltékeny vagyok, de tudom, hogy kárpótol majd, ami áprilisban vár rám. mmmmmm……
mennyit számít
átrendeztem a szobát, végre. hirtelen mindennek meglett a helye, és nem tudom hogy létezhet ilyesmi, de attól, hogy két méterrel arrébb került az ágy ahhoz képest, mint ahol eddig volt, máris jobban érzem magam. bebújok a takaró alá, és mintha melegebb lenne alatta, mint eddig. note to self: szeretnék venni egy könyvespolcot, olyat, amire majd ráaprikálhatom az égősoromat is. és egy “lack” asztalt is be kell szereznem, az a szoba asztalért kiált.
ilyen gyönyörű időnk van.
a két piros szépségem… :)
visszaolvastam az utolso par bejegyzest a regi blogomban, es elkezdett hianyozni. elkezdtem magamnak hianyozni. mi van velem?? szomoru vagyok? nem. boldog vagyok? igen. de akkor meg mi van? csak nem lehet mindent arra fogni, hogy uj a kornyezet, es csak nem lehet mindig azzal vedekezni, hogy majd...
rajottem, hogy azert nem szeretem meg mindig a hazat, mert meg mindig nem erzem benne otthon magam. ebben valoszinulag kozrejatszik az is, hogy nem alhatok a megszokott korulmenyek kozott (a ket kedvenc parnammal es a harom kedvenc takarommal), mivel nem fernenek el az agyon. vagy karol nem ferne el az agyon. vagy en. annak meg semmi ertelme. masfel evig ebben a konstrukcioban aludtam, egyedul. furcsa visszaszokni ahhoz, hogy kompromisszumokat kell hozni, meg a vilag legjobb helyen, az agyban is. mindegy. a masik dolog pedig, hogy mivel a hulye haz egesze kovezve van, igy konstans hidegerzetem van, meg akkor is, amikor nincs hideg. nem, a papucs es a pulcsi nem segit. nem erzem otthon magam, mert hiaba hoztam el otthonrol a kedvenc konyveimet, valahogy a szoba meg mindig nagyon unalmas es sivar. es szurke es hideg. es van benne egy nagy tv. abszolut elrontja a kepet, mivel soha nem laktam egy szobaban nagy tevevel. a kedvencem, amikor nincs tv. de itt van. mivel ezekre az akadalyokra raeszmeltem, matol tenni fogok ellenuk. atrendezem a szobat, felviszek egy novenyt, kiragasztok egy-ket kepet (veszek majd kereteket is), plusz egy takarot becsempeszek az agyba, felviszek egy olvasolampat, es ha vegre vettem egy egosort, boldogabb leszek. rajottem, hogy otthon az egosort imadtam a legjobban a szobamban. nem hoztam el, mert eltort.
itt voltak zsoltiek a hetvegen es hatalmas mazlink volt az idojarassal. polos-pulcsis napsuteses ido volt, setaltunk is egyet az apatsag korul. viszont masnapra huvos lett, ma reggel pedig olyan erosen fujt a szel, hogy oktober 28-at el kellett konyvelnem az elso olyan napnak, amikor nem tudtam...
az irodánk nagy, viszont sötét. és mindig az enyém a legjobb hely.
ilyen az, ha misia illegálban mászkál. meg ha süt a nap.
hazafelé, az utolsó emelkedő előtt. a város szélén élünk, de mégis tíz-tizenöt perc biciklizésnyire mindentől. szívesen laknék a belvárosban is, de tulajdonképpen mindegy. van mellettünk egy apátság, egy tó, és egy heverlee vége tábla (ez az otthoni budapest vége táblára emlékeztet:) ).
utoljára több, mint három hete mentem bárhova is gyalog.