[maradekerzes]

Nem azért lettem csendesebb, mert nincs bennem semmi. Hanem mert rájöttem, hogy nem mindenki érdemli meg a legőszintébb verziómat.

[alexhidalgu]

[felonwort]

[ki-nem-mondott-szavak-tengere]

Álmomban még most is menekülök. Arctalan alakok elől futok céltalanul, miközben semmi másra nem gondolok, csak arra:

Ez csak egy álom. Hamarosan úgyis felébredek.

Ébren már nincs miért menekülnöm.

Ébren már nincs, ami üldözzön engem.

A félelmeim már szembe sétálnak velem, néha megfogom a kezüket is. Néha kinevetem őket.

De már nem tudnak bántani, hiszen ugyan úgy a részemmé váltak, ahogyan én az ő részükké. Már nem ketten vagyunk.

Álmomban nem tudok megállni. Nem tudok a szemükbe nézni vagy megfogni a kezüket. Még csak fogalmam sincs, miért futok előlük.

Csak rohanok.

Aztán felébredek.

Nyugtázom, hogy ez újra a valóság. Hogy nincs mitől félnem.

Mégis mindig futok tovább.

Talán mert álmomban még nem fáradtam bele a menekülésbe. Vagy talán mert máshol már nem üldözhet semmi.

[mirarescue]

Nem tegnap történt, mégis most ül rajtam igazán. Vannak dolgok, amik nem akkor találnak el, amikor benne vagy, hanem később, amikor már csend van, és nincs mi elterelje a figyelmed. Nem keresem a hibákat, nem akarom újraértelmezni. Csak érzem, hogy vannak pillanatok, amik egyszerűen ott maradnak bennem, nem kérdeznek, nem engednek, csak velem maradnak.

[egykismosolymindenkinekjar]

[velartis]

“what radicalized you” bro EMPATHY

[quotefeeling]

“Never make fun of someone’s passion because that’s the thing that saves them from the world.”

— Unknown

[quotefeeling]

“Be the kind of person who leaves a mark, not a scar.”

— Unknown

[mirarescue]

Ma megint azt érzem, hogy valami hiányzik belőlem. Nem tudom, mi, nem tudom, mikor tűnt el,csak azt, hogy nélküle minden nehezebb. És ma sem találtam meg.

[mirarescue]

Ma olyan helyen álltam, ahol minden túl hangos volt. A zaj, a rohanás, a fémhangok, a levegő súlya,minden egyszerre tört rám. És most, hogy vége, csak azt érzem, mintha bennem maradt volna valami, amit nem tudok letenni.

[perfectfeelings]

“Sometimes you have to lose your mind before you come to your senses.”

— Socrates

[mateodonovan]

Egyszer rájössz, hogy nem kell állandóan tisztáznod magad.

Hadd higgyék el a hazugságokat rólad, az idő végül mindent elárul.

[terrorignitis]

Juansen Dizon, i am the architect of my own destruction

[hide-hug-me]

Ott álltam az ajtóban, mint valami kiéhezett, nyugtalan állat, és néztem másokon azt a nyugalmat, amit én sosem tudtam megtartani magamban.

Azt az érzést, amikor valaki végre leveszi róluk a terhet. Amikor nem kell mindent kontrollálniuk. Nem kell minden rezdülést figyelniük. Nem kell állandóan készenlétben létezniük.

És közben tudom, hogy a saját ketrecemet én építettem.

Én húztam meg a szabályokat.

Én mondtam ki újra és újra, hogy meddig lehet jönni.

Én tanítottam meg magamnak, hogy nem szabad teljesen elengednem magam, mert ha egyszer megteszem, akkor kiszolgáltatott leszek. Akkor tényleg valaki kezébe kerülök. Veszett leszek mint egykoron.

Szóval maradt a kontroll.

A feszesre húzott lánc.

A visszanyelt mondatok.

Az utolsó pillanatban felrántott falak.

Aztán csodálkozom, hogy sosem érzem azt, amit másokon látok.

Azt a békét, amikor valaki vezetve van. Amikor végre nem neki kell erősnek lennie minden egyes kibaszott percben.

Talán ezért lett minden ennyire intenzív közöttünk.

Mert ez már nem játék volt. Nem flört. Nem unatkozó feszültség.

Hanem két ember, akik véletlenül túl mélyre láttak egymásban.

Te megláttad bennem azt, aki rohadtul vágyik rá, hogy végre elengedhesse magát.

Én meg benned azt, aki talán tényleg megtartana közben.

És ez ijesztőbb volt bárminél.

Te nem basztál el semmit.

És én sem szerintem.

Csak két kibaszottul fáradt ember próbált közel kerülni egymáshoz úgy, hogy közben mindketten véres kézzel kapaszkodnak abba, amit a saját túlélésükből építettek.

[ahududulugazoz]

[boldognaklenni-01]

3.

Van valami különösen kegyetlen abban,

amikor valaki teljesen nyugodtan feldúlja benned a világot.

Te mosolyogsz.

Én pedig egész este

ugyanazt a pár percet játszom vissza a fejemben.

Anna S.