akinek tetszeni fogok a kinyúlt pólóimban, tornacipőben is,
akit Valentin napon a kettőnk fotójával díszített lúdláb tortával várok,
akinek kevesebb illatszere lesz, mint nekem,
akinek szív alakú tükörtojást sütök, rengeteg hagymával,
aki bátran felvehet terepmintás ruhákat, térd alá érő rövidnadrágot, méhecskés pólót, ha épp ahhoz van kedve,
aki nem fog vonalzóval igazított szemöldököt csináltatni magának,
aki, ha jóízűen beleharapok a hamburgerembe, nem mondja, hogy el fogok hízni,
aki annyi ketchupot meg ananászt tehet a pizzájára, amennyit akar,
aki nem szól rám, ha néha csúnyán beszélek,
akinek soha nem kell vásárolni jönni velem, Ikeába sem,
aki kinyitja előttem az ajtót,
aki kiveszi a kezemből a nehéz csomagokat,
aki megpaskolja a fenekem, míg leheveredek mellé, miközben online háborút vív a haverjaival,
aki meglocsolja a virágaimat, ha én néha elfelejtem,
akinek nem kell számontartani az 1 napos, 1 hetes, 1 hónapos, 1 éves járásunkat,
aki néha besegít a 3000 darabos, tengeri csatás puzzle kirakásában,
aki nem akarja kidobatni velem a porcelán balerina gyűjteményemet,
akinek köthetek csíkos sálat, és fel is fogja venni,
akivel legurulunk a hóval borított domboldalon, miközben nagyokat nevetünk,
akivel pocsolyába ugrálunk a nyári záporban, és vizes hajjal, testünkre tapadó ruhában csókolózunk,
akivel együtt fogunk beiratkozni ketrecharcos edzésre,
aki a kerékpárjára maga elé ültet, és nevetve teker, miközben én sikítva szorítom fejemhez a
szalmakalapomat, és vigyázok, hogy a kockás szoknyám alól ne villanjon ki a fűzöld pamutbugyim.
