Majdnem–randi statisztika
Egy hete álmodoztam arról, milyen lesz, mikor végre élőben is meglátlak.
Kétszázszor idéztem fel a hangodat.
Százszor képzeltem el a mosolyodat, az első, élő sziádat.
Kilencvenszer néztem az instádra.
Nyolcvan kilométert futottam le az – „Ok, legyen akkor péntek!” – óta.
Hetven nyálas dalt hallgattam meg a szerelemről.
Hatvanszor néztem meg, nem írtál–e újból.
Ötvenszer olvastam el a legutolsó üzeneted.
Negyvenszer képzeltem el az első csókunkat.
Harmincszor vigyorogtam el magamat. Csak úgy.
Hússzor igazítottam meg a hajamat.
Tízszer öltöztem át a tükör előtt. Mert nagyon tetszeni akartam neked.
Most itt ülök a padon. Kiöltözve, illatosan, frissen mosott hajjal. A megbeszélt helyen. És az embereket figyelem.
Kétszázszor néztem az órámra.
Százszor vettem elő a mobilomat.
Kilencvenszer ment el előttem fekete cipős nő.
Nyolcvanszor kezdtem neked üzenetet írni, de mindig visszatöröltem.
Hetvenszer volt ujjam a zöld kagyló felett, de egyszer sem érintettem meg.
Hatvanszor ellenőriztem a dátumot.
Ötvenszer köszörültem meg a torkomat.
Negyvenszer hittem, hogy téged látlak jönni a lépcsőn.
Harmincszor láttam csókolózó párt.
Hússzor álltam fel, és ültem vissza.
Tízszer csöngött a mobilom, de egyik sem te voltál.
Ujjam most hetvenegyedszerre a zöld kagyló felett. Megérintem, és azt hallgatom, ahogy hosszasan kicseng.
Csak remélni tudom, nincs semmi bajod.
Mert
Senki. Nem. Veszi. Fel.
Talán csak nincs térerő.
Talán csak a kutyád kellett orvoshoz vinni, hirtelen.
Talán csak beleesett a vécébe a telefonod.
Talán csak rég nem látott nagynénéd érkezett meg váratlanul.
Talán csak simán leszarod, hogy valaki rád vár. Kiöltözve, illatosan, frissen mosott hajjal. A megbeszélt helyen.