Mindjárt kilenc hónapnál járok.
A mai nap konkrétan tervezgettem is a tetoválást, amit az egy éves fordulóra szeretnék.
És most hirtelen, mégis csinálni akarom. És már a gondolattól is könnyezem.
Miért akarom csinálni? Mert unatkozom? Kb ez jutott eszembe elsőre, de aztán rájöttem, hogy az is közrejátszhat, hogy egészen egyedül érzem magam. Tehát, itthon vagyok, anyámékkal. Ez már egy hátrányos szitu, egyedül a szobámban, már napok óta (vagy ha épp nem a szobámban, akkor dolgozom). Manna Levizik. Csabi nem érzi jól magát, őt nem fogom zaklatni. Szüleimet eddig se zaklattam mert minek zaklassam őket.
És már munka közben is mondogattam magamnak, hogy azért csinálom, hogy legyen pénzem utazgatni. Mantráznom kell magamnak ezeket, mert azt se szeretem. És emiatt meg hálátlannak érzem magam, mert az egy tök jó munka. Az utazgatás meg hát... olyan messzinek tűnik. El tudom képzelni magama a szituációban, de mivel még sosem volt ilyesmiben részem, ezért mégsem tudom elképzelni.
Csabi borzasztóan hiányzik. És rosszus esik amikor azt mondja hogy ez most nem olyan nagy dolog. Nekem az.
Tudom, hogy most munka miatt vagyok itthon, hogy aztán szép emlékeket gyűjtsek később, de nem, továbbra sem szeretek itthon lenni.
Hiányzik a kis lakásom, hiányzik Szeged, hiányoznak az ottani emberek, hiányzik az összes cucc amit ott hagytam, hiányoznak a hobbijaim, mert azokat is ott hagytam, hiányzik a Tisza (bár tudom, itt meg van Körös, de na), hiányzik az ottani énem, és hiányzik Csabi, tudom mondtam már sokszor, de olyan hatalmas részét képezi az életemnek, hogy egyszerűen erőltetnem kell magamat arra, hogy ne ezen kattogjak állandóan. Hogy ne írjak neki óránként valami random szart, vagy küldjek neki random képeket, amiket előtte negyed órán át kerestem pinteresten vagy a galériámban, majd úgy tegyek mintha csak most találtam volna és csak úgy elküldtem. Nem ez nem okés. Karácsony óta szerintem most vagyok egy huzamban itthon a legtöbbet. De az más volt, akkor még szingli voltam, lefoglalt a vizsgaidőszak (ami btw most is van, de most ez könnyebb), no meg hát karácsony volt, volt egy csomó teendő.
Ma egész nap youtube videókat néztem, miután hazajöttem munkából, és már gecire unom őket, de mi mást csináljak? Olvassak? Nincs kedvem hozzá. Tanuljak? Azt eddig se csináltam, és amúgy is késő van. És ennyi. Itt kimerültek a teendők, mert minden amit még csinálhatnék az Szegeden van, de én meg itt vagyok Szarvason, szerintem nem véletlenül ez a neve, néha elég szar hely, szóval igen, ennyi.
Hiányzik minden és úgy érzem, hogy visszaléptem egyet. Mindenki tudja, hogy ha egyszer megtapasztalod a jót, akkor duplán szarul esik visszaállni a régi rutinba. A régi biciklimmel közlekedek, nem a menő Szegedi bicómmal amivel lehet suhogni és gyorsan menni, és váltós, és jól néz ki, és szexinek érzem magam rajta. Az itthoni kemény ágyamban kell aludnom, amit bár sokkal jobban szeretek, mint a puhát, de most valamiért hiányzik a szegedi ágyam. Tigrist nagyon szeretem, de azért hiányzik a cicás párnám. Itthon egy csomó minden Hajnalra emlékeztet, kezdve azzal, hogy a Hajnal utcában lakunk, a falam, a tobozok, az íróasztalomon egy csomó minden.
Egy csomó minden a lovas multamra elmékeztet, lásd az a csomó kupa a szekrényem tetején.
Nem akarok itthon lenni, Szegeden akarok lenni, Csabival akarok lenni, itt vannak anyámék, akik nem is csinálnak semmit, de zavarnak és faszom.
Egyedül érzem magam és hiányzik minden.
