- Elhagynál, ha kiderülne, hogy megcsaltalak? - kérdezte a férfi.
- Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy firtatni merjem a kérdés apropóját. Inkább csak annyit mondok, attól függ.
- Tényleg muszáj most erről beszélnünk?
- Attól, hogy milyen értelemben csaltál meg.
- Hogyhogy milyen értelemben? Ha lefeküdnék valakivel, aki nem te vagy.
- Elsőre azt mondanám, hogy Édesem, ebben az esetben valószínűleg elköszönnénk egymástól egy életre, és örülhetnél, hogy nem szórom ki a cuccaidat az ablakon. De ez szerintem nem ilyen egyszerű. Nem ennyire fekete vagy fehér. Ha megcsókolnál valakit, mérlegelnék. Miért, kit, mikor, milyen körülmények között, de valószínűleg túltenném magam a dolgon. Ha beleszeretnél valakibe, vagy elkezdenél érzelmileg kötődni valakihez, akkor is megcsalnál, és akkor lennék a legnagyobb szarban.
- Mert arról nem tehetnél. A szerelem, az érzések maguktól jönnek, megpróbálhatsz tenni ellenük, de attól még ott lesznek. Maximum megtisztelsz annyival, hogy ellenállsz a kísértésnek, nem engedve a vágyaidnak. Nem tudom melyik a rosszabb. Ha fizikailag, vagy ha érzelmileg csalják meg az embert. Ha lefekszel valakivel, lehet, hogy csak hirtelen vágyból, ösztönből történt, és a végén nem is jelentett semmit, csak annyit, hogy nem tudtad féken tartani a farkad, de alapvetően neked érzelmileg, tényleg zéró jelentőséggel bírt. Én meg eldönthetem, hogy képes leszek-e valaha megbízni benned, nem fogok-e minden vita után attól rettegni, hogy bosszúból megint szexelsz valakivel, nem fogom-e újra és újra a fejedhez vágni, vagy el tudom-e hinni, ez akkora lecke volt neked, hogy többet nem futsz bele ugyanebbe a hibába. Ha beleszeretnél valakibe, de fizikai síkon a világon semmi sem történne, tulajdonképpen nekem nem is lenne mit megbocsátanom, hiszen tenni, nem tettél semmit. Csak éreztél. Mégis nagyobb az esélye annak, hogy menthetetlenül tönkrement a kapcsolatunk. Nagyon kellene akarnunk egymást, hogy rendbe tudjuk hozni. Könnyen lehet, hogy el is buknánk. De az biztos, hogy pokoli menet lenne. Azt hiszem ez sokkal jobban fájna. És te? Te megbocsátanál, ha megcsalnálak?
- Vicces fiú vagy, mondták már?
- Igen megbocsátanék, mert szeretlek. És nem bírnám ki, hogy elveszítselek.
- Ez a világ legnagyobb kamuja. Nem azért bocsátanál meg, mert szeretsz, hanem mert magadat szereted. Engem gyűlölnél. Nem akarnád megélni a fájdalmat, ami a szakításunkkal járna. Inkább lenyelnéd, mert hiába éreznéd magad elárulva, ott lennék, megcsókolnálak, fognám a kezed, és megnyugtatnád magad, hogy ott vagyok melletted és szeretlek. Akkor is, ha megcsaltalak.
- Nem, nem ezért bocsátanék meg. Azért, mert eddig nem sejtettem, de én megcsaltalak.
- Tudom. Észrevettem egy ideje. Olyan vagy, mint régen. Amikor belém szerettél.
- De nem történt semmi. Nem is fog. Már vége.
- Bár vége lenne. De mindketten tudjuk, hogy még csak most jön a neheze.
/ http://www.stylemagazin.hu/hir/Ha-megcsalnal/11746/eletmod/lelekhangok /
snowghoul
baratheonpilled
theartofmadeline
blakekathryn
titsay
