undor
tegnap hosszú idő után újra metróra ültem. figyeltem az embereket, és az érzéseket, amik támadtak bennem.. amíg nem megyek tömegközlekedésre, vagy bármi olyan helyre, ahol nem az általam választott "közösség" van jelen, addig egy burokban élek. azt gondolom, h a világ azokból az emberekből áll, akik ott vannak jelen. aztán egy ilyen helyzetben rájövök, h mennyire tévedek. a többség az egszerű emberekből áll.. és ahogy figyelem őket undort érzek. és az undor lassan félelmet kelt bennem, és elkeseredettséget.. ez a valóság. nem szeretem.














