Ez egy édes és habos-babos történet lesz arról, hogyan lesz a babaházak belvilága a hálószoba amiben aludni térsz a nap végén. Vigyázat, csalok!
Egy Katona Klári dal jutott eszembe a szépen megcsinált világról. Nem mellőz némi iróniát, meg én se azzal ahogy belevágtam abba, hogy elmeséljem a lakberendezés igaz történetét. Vér, verejték alcímen fut.
A falfestés azt hiszem egy mérföldkő. Az a pont, ahol rácsodálkozom a tényre, hogy ott állok én az alig egy órája magam vásárolt hengerrel a kezemben megilletődötten, ahogy az alkalom kívánja.
A dolog a tökéletes mentaszín maradék festékkel kezdődött. Nagyjából a magunk zugának megfelelő mennyiségben ránkmaradt diszperzit festék lökött bele a spirálba, amiben egyik lépés hívja rögtön a másikat, értsd az új festés az új aljzatokat és kapcsolókat (apróság, de figyelj!), a konnektorok az új kiegészítőket: függönyt, takarót, szőnyeget (ez eddig nem tétel, mert kinek nincs minden színhez illő textíliakészlete?), a függöny a takaró és a szőnyeg pedig külön is az új bútorért segélykiáltottak.
Íme itt vagyok én, a kezdő felnőtt szerepben. Kevés közöm volt eddig a gletteléshez, de valahogy megoldottam. Ötletekkel teli a padlás, de mégis készfüggöny lesz, nem is feltétlen kell méretre vágni se; csak elrontanám.
De a festés az varázslat! Ezer csíkot vet az egész és a glettelés átüt minduntalan. Mégis a csoda folytán egyenletesre szárad. Gurul is a kő, ezt megúsztuk. Hát nem kell minden folt fölé valamit-kitudjamit ragasztani.
A fatipli már makacs természet. A bútorlapokból így lesz szekrény. A manual szerint 3 ember kell, de én kétlem, hogy teljes értékkel beszámítható vagyok. Van egy jobb kezem meg egy bal, mint kiderült ennyi elég is, így vagyunk 2 munkás, 2 piktogram. Így túl a prognosztizált 90 játékpercen, a hosszabbításban kerül fel a tolóajtó.
Én úgy szoktam meg, hogy a lakótér örök játszadozás, funkciókkal ,terekkel és dekorral. Nem alkudozás tárgyakról. Itt vagyok én, akinek elvei vannak arról, mi maradhat a hálószobában és mi az, aminek mennie kell.( 13 évesen olvastam egy tiniboszorkányos bestsellert - amolyan csináldmagad önsegítő mágia katyvasz - , de a sok hókuszpókusz értelme mostanra világos, mint a nap.)
Ez nem a jó és gonosz örök harca most, ez nem valami végső kinyilvánított igazság birtoklásáról szól. Az igazságból mindenkinél van egy kicsi, de senki se birtokolja. Ellenben a régi holminak van tulajdonosa, így avanzsálok én a gonosszá. Most jó lenne visszagondolni arra, amikor én szanáltam először 16-17 évesen a gyerekkori holmit. Az más volt, már nem kötődtem hozzá úgy. Van, aminek mennie kell.
Júliusban megtömtem egy fekete ikeás dobozt iskolai ezzel-azzal. Olyan nehéz csomag, ha megemeled egyfolytában kiszakad a doboz ülepe és ottmaradsz egy halom papírral a földön ülve. Ez lehetne mókás,de rém bosszantó lecipelni a pincébe.
A régi bútorok ragasztva vannak, így hát nem lehet szétszedni annyi részre, hogy ketten levigyük oda,ahova a szekrények meghalni járnak: a pincébe. Két emelet, sok lépcsőfok. Hívd aminek akarod; spanifer vagy gurtni kéne ide és még egy piktogram mértékegységben mért ember. A szekrény a segítség betoppanását várva magába roskad átmeneti helyén. Akadékban van.
Meg aztán így a végefelé szkeptikus vagyok, hogy valaha megtanulok még függönyt varrni. Amikor először varrtam életemben géppel az kiábrándítóan ferde lett. Így maradt a Burda melléklete egy fura, kibogozhatatlan kusza gyerekkori térkép. Tudom, csak le kell körbe szegni a függönynekvalót, nem nagy ügy. Csak türelmem van egyre kevesebb, mindent egyszerre akarok és azonnal.
Ha változás, az legyen gyökeres, a tiszta lap legyen tiszta.
A függöny legyen szépen beszegve és minden szál elvarrva.
origamiaround
stormborns
dailybridgerton
areudirty
s-u-f-j-a-n-s-t-e-v-e-n-s
2087
pixelskylines
andulkaphoto
blakekathryn
izzy806
gracieabrams
