Hatalmas tűz ég a szívemben. De sajnos én nem megmelegítem azt, aki szeretni próbál, hanem megégetem...

Kaledo Art
RMH
TVSTRANGERTHINGS
Three Goblin Art
dirt enthusiast

Origami Around
Acquired Stardust

★
tumblr dot com

shark vs the universe
NASA

ellievsbear
No title available

#extradirty
I'd rather be in outer space 🛸
Monterey Bay Aquarium

@theartofmadeline
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
Sweet Seals For You, Always

roma★
seen from United States

seen from United States

seen from South Korea
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from Switzerland

seen from Mexico

seen from Mexico
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Malaysia

seen from United States
seen from Switzerland
seen from United States
@rememberme15blog
Hatalmas tűz ég a szívemben. De sajnos én nem megmelegítem azt, aki szeretni próbál, hanem megégetem...
Kitiltottalak az elmémből, és most azon vagyok, hogy a szívemből is eltűnj.
Most már az én fejemben is elfogytak a kifogások, hogy miért védjelek tovább Téged. Nem keresel, és most már nincs több "talán azért nem, mert..."
Soha többé nem fogok kérni. Rájöttem, hogy a kérve kapott dolgok nem jönnek szívből. Vagy adj magadtól, vagy sehogy.
Évek óta üvölt a lelkem a fájdalomtól, a szívem pedig a szeretet hiánya miatt.
Rólam beszél; de velem nem.
Aki kellett a szívemnek, annak én nem kellettem. Kiábrándító ez a csúf valóság.
Nem fogsz lehorgonyozni a szívem közepén.. ugye??! Te is csak egy átutazó vagy.. igaz?!?
Magamban hordozom a fájdalom 1000 oldalát. Újra és újra belepusztulok..
Belepusztulok a múltamba, belepusztulok a jelenembe. Tegyem ezt a jövőmmel is?!
Ki fogja kimondani a mindent véget vető "VISZLÁT"-ot?
Te, vagy én?
Állandóan olyan érzésem van, mintha lemaradnék valamiről. Mintha lemaradnék a saját életemről...
... és a hallgatása volt az, ami választ adott az összes kérdésemre.
Szorít a mellkasom. Fáj. Nem kapok levegőt. Kiakarok futni a világból...
Órák óta kattogok. Nem tudok aludni. Leírnám az érzéseim, próbálom megfogalmazni, de nem megy. Egyik szó sem adja vissza azt, ami most a szívemben zajlik. Igen... a szívemben. Mert éjszaka, mikor senki sem lát, megengedem neki, hogy átvegye az irányítást az eszem felett. Majd elég lesz reggel józanésszel gondolkodni...
Én nyújtom a vígaszt, miközben magam is fuldoklom.
Hányszor tud egy 🖤 összetörni?
Miért van az, hogy én annyiszor "már túl vagyok rajtad", de igazából meg egyszer sem!?
Mi ez az érzés? Saját magunknak miért hazudunk?
Ó mondd, miért??? Miért törsz még mindig össze?? Mikor lesz már vége???
Csak remélni tudom, hogy elég vagyok neki; s nem pedig túl sok, vagy túl kevés.