Az élet
Az élet furcsa fintora ez a létezes,
Sokszor boldog, majd megöl az ébrenlét
Ezt érzem mikor melletted fekszem,
Könnyes szemmel, semmibe veszel
De hisz te mar alszol, honnet tudnad,
Párnára fejed megis e tudattal hajtád
Megébredésedre aztan jön a remény,
Hátha álmodban az eszed visszatér
De ez ez úgy látszik álom marad nekem,
Mivel fejed csak a másik oldalra teszed
Amilyen lassan, kémnyeden tetted,
A remémyem úgy hagyja el a testem
Bocsánatkérés nekem már nem jár,
Csak az en szám jár feleslegesen tán
Míg te vígan alszol én megtörök belűl,
Lassan minden érzésem eltűn
A csalódottság és a fájdalom marad,
Nem fér mellettük el egy jó gondolat
Könnyes szemeimet már felitatta a párna,
Számnak nem is lenne oka szomorúságra
A szomorúság okot ugyan mégis talál,
Szinte csak az leli ezt a testet mar
Még minidg ugyan igy fekszem meghalva
Csak már a könnyes szemem feladta
Feladta ezt a küzdelmet ellened már
Inkabb gyere es tedd mit tenned kell hát