[szerencsetlenbaleset]

Számít a korkülönbség?

[szabina2405]

Azért rájöhettem volna 17 év alatt, hogy anyámnak bármit vehetek, semminek se fog örülni és ráadásul még észre se veszi, hogy mennyire megbánt vele...

[sotetsegben-a-visszhang]

"Próbálkozz jobban" - mindig csak ezt kapom, ha az életről vagy az iskoláról van szó. Olyan hihetetlen, hogy már így is minden erőmmel arra törekszem, hogy jobb legyen minden? Elfáradtam az az igazság és legszívesebben feladnék mindent.

@sotetsegben-a-visszhang

[szabina2405]

Éljen! Eltelt egy újabb év, egy újabb kurva szülinapot kell túlélnem sírás és minden szar nélkül.... maszkot fel aztán kezdődhet a buli.

[whocaresimbroken]

Már nem tudom, hogy mi volt igaz és mi csak képzelet.

[szabina2405]

Már megint én vagyok a hibás ebben a "tökéletes" családban.

[im-remember]

A gyász a legkegyetlenebb érzés, mindig hirtelen jön és nem tudsz rá reagálni, csak azt érzed hogy fáj.

[vak-hiba]

Elfelejtettem mi az a család. Alapjáraton kettő szülője van mindenkinek, de nekem már egy se.

[marnemazvagyokakivoltam]

Mindenütt rossz, de a legrosszabb itthon

[reszegszivem-erteddobban]

Család?

Még a szó jelentését se értem.

[nelkuled-nem-lennek-ilyen]

Mi az hogy család? :')

[cloud-breakingdreams]

Szia Anya!

Tudom, hogy sosem fogod ezt elolvasni mégis leírom, mert… fájt amit a fejemhez vágtál. De egy átkozott szót nem szóltam.

Ha velem kiabálsz sosem fogok visszaszólni, mert nem úgy neveltél. Még te úgy látod, hogy szemtelen, flegma és nem-érdekel-semmi személyiségem van, szerintem ez nem igaz, mert igenis érdekel! Csak nem mutatom ki, mert akkor jobban fáj. Elkönyvelem magamban, hogy én nem így látom és pont, részemről lezártuk.

Azt hiszed ismersz, de ez nem így van. Tudod, ki a legjobb fiú barátom? Tudod, mi zajlik bennem? Tudod, hogy miért válok lassan kővé? Tudod, hogy miért nem érdekel? Tudod, hogy utálom magam? Tudod, hogy a “családi házat” nem érzem otthonnak? Ezek után azt mondod ismersz? Amíg ezekre nem tudsz válaszolni addig, nem ismersz.

Állítólag én vagyok az, aki azért olyan amilyen, mert nem kapott egy hatalmas verést, ha kellett volna és el volt kényeztetve. Ez nem azért van, mert nem emeltél rám kezet. Ez azért van, mert lassan tizenegy éve nem éreztem szülői szeretetet. Érzelmileg analfabéta vagyok és én szeressek és értselek meg téged és Apát is. Az érzelmi nevelésről már rég lekéstetek.

Egyedül tanultam meg, szeretni és gyűlölni. Így amikor szerettem mindig nagyot koppantam, ezért a szótáramból kiveszett a szeretlek és nagy helyet foglalt el a gyűlöllek szó.

Kérdem én, akinek szólási joga sincsen, én vagyok a rossz ember?

Lexa

[szabina2405]

Meddig fogom én ezt bírni? Meddig üljek csendben és ne szóljak vissza? Meddig kell hallgatnom a szüleim ócsároló beszédét másokról? Mint ha ők különbek lennének... Meddig kell a nagyszüleimtől távol lennem miattuk?

[szabina2405]

Mindig az első a legnehezebb de nekem miért a saját bőrömön kell 1 év alatt megtapasztalnom mindent?

[szabina2405]

Milyen szülő az olyan akinek nehezére esik kitölteni egy papírt? Nehogy már bele rokkanjál, hogy a kezedbe veszel egy tollat és írsz két sort....

[szabina2405]

Drága szüleim!

Igen, szar vagyok. Tudom, hogy nem úgy tanulok és nem olyanok a jegyeim amilyen szeretnétek, hogy legyen. Képben vagyok vele, már vagy 4 éve. Nem, nem akarok tovább tanulni (vagy kitudja még) és, hogy dolgozni akarok-e? Ebben pillantban épp élni sincs kedvem mert megint lehordtatok, hogy milyen szar vagyok és semmi nem lesz belőlem aztán ezek után még sírva üljek le tanulni? Mondjuk ahányszor hallottam már ezeket tőletek vagy rosszabbakat már zokon se kéne, hogy vegyem, simán elengedhetném a fülem mellett csak nem tudom mert azért valljuk be fájnak.

Ohh és a minden napi stresszről és gyomorgörcsről fogalmatok sincs, hogy milyen rossz oda bemenni és eltűrni mindent mert ha megszólalsz már te vagy a szar. Itthoni dolgokról meg már ne is beszéljünk, itthon is sík ideg vagyok minden percben mert nem tudhatom mikor kattan be nálatok valami és tör ki egy újabb veszekedés. Mondjuk mit érdekel titeket, hogy, hogy vagyok. Az se tűnik fel nektek ha egész nap vagy suli után a szobámban sötétbe vagyok mert esetleg történt valami. Csoda ha egy héten váltunk két mondatnál többet. Igazából mondjuk ki, magasról tesztek rá, hogy én mit csinálok (nem csodálom ezek után, hogy a vágásokat se vették észre 2 éven keresztül....) csak a tanulmányom legyen jó.

[roselinnen]

:D