Discover Top Posts Tagged with #03-19

Popular Recent

821 years ago:

The Latin empire wins the Battle of Adramyttion

#history day #latin empire #03-19

Visit Original Link

#03 #03-19

Visit Original Link

Dear St Joseph, pure and gentle, guardian of the Saviour child, Treading, with the virgin mother, Egypt’s deserts rough and wild.

Dear St Joseph, spouse of Mary, blest beyond all saints above In these times of selfish seeking Teach, oh teach us how to love.

'Dear St Joseph, kind and loving, stretch to us a helping hand; guide us through life’s toils and sorrows safely to our true homeland. 'Dear St Joseph, kind and loving, stretch to us a helping hand; guide us through life’s toils and sorrows safely to our true homeland.

#03 #03-19

Visit Original Link

With grateful hearts, we breathe today, The tender accents of our love, We carol forth saint in heaven above

O Joseph dear from thy bright throne, Incline thine ear unto our prayer, And o’er us all o’er thine own, Extend thy fond paternal care.

More favoured than earth’s greatest king, Thou wert the guardian of that child, Around whose crib full choirs did sing, With cadenced voices soft and mild.

O Joseph dear from thy bright throne, Incline thine ear unto our prayer, And o’er us all o’er thine own, Extend thy fond paternal care.

#03 #03-19

Jobban tudom

Arra jöttem rá, hogy ez az életem egyik nagy kérdése. Hogy a kommunikáció, például a tumblin, az több-e annál, mint hogy emberek valaki tudtára adják, hogy ők „jobban tudják”. Sokszor olyan nehéz jószándékot látni a hozzászólásban, pedig valószínűleg semmi rossz motiváció nem áll mögötte. Csak vannak ezek a sémák, hogy aki ezt mondja, az valójában azt gondolja, aki meg így beszél/ilyen szavakat használ, az meg azt gondolja. Közben meg nem tudjuk mit gondolnak. Nagy asszociációs lóugrással elmondom, hogy nekem olyan faszi kéne, akivel lehet játszani. Pl átmegy a kocsink előtt egy pirosruhás csaj, és én elmondom, hogy lám, most egyedül lennél, óvatosan elütnéd a csajt, aztán felsegítenéd, telefonszámot cserélnétek, és felhívnád többször is, hogy hogy van, ésa, ésa. Ezért aztán milyen jó, hogy itt vagyok, mert ezek a pirosruhás csajok annyira megbízhatatlanok... :D És erre nem azt mondaná, hogy te hülye vagy bazdmeg beteg az agyad, hanem továbbszőné a mesét valami olyan módon amiből kiderül, hogy de ő ellenállna minden kísértésnek mert engem szeret a kék ruhámban, úgyhogy a biztonság kedvéért, hogy ne történhessen semmi, oda-vissza még áthajtana az elütött pirosruhás nőn. :D Igen, tudom, hogy a felnőttek nem így kommunikálnak, hanem úgy, hogy megmondják egymásnak, hogy mit akarnak és mit nem. Veszekszenek, vitatkoznak és a nagy dominanciaharcban néha megpihennek egymás karjaiban. Én meg ezeken a meséken keresztül tudok kommunikálni. Akkor nem érzem azt, hogy ledomináltam a másikat. Akkor tudok úgy beszélni, hogy sem erőszakosnak, sem megalkuvónak nem érzem magam. Ezekben a történetekben, és úgy általában a történeteimben tudok elmondani mindent. Az már egy másik varázslat, hogy nem egy gondolat, érzés, probléma hogyan képződik irodalommá. Az nagy baj lenne, ha egy az egyben jelenne meg. Marcsi szereti Bélát, mert én szeretem Bélát. Sosem lehet tudni mi van a mélyben mert nem az a lényeg, hgy valakinek üzenjek vele, hogy szeretem vagy gyűlölöm, hanem hogy az érzést meg a gondolatokat belecsatornázzam. Például egy rajongás hogyan jelenik meg valaki legsötétebb mániájában, agresszív gyilkosságában. Ugyanaz a vágy hajtja, olyan vékony a határvonal.

Egy olasz írónőnél olvastam, még kamaszkoromban, hogy úgy érzi magát, mintha egy kisautóba egy teherautómotort szereltek volna. És sokszor csak nézek, mások milyen szelídek, milyen odaadóak, engem meg elsodor a lendület és szorongok tőle, hogy gyorsabban csinálok mindent. Ha valami érdekel, akkor azzonal megcsinálom az alapot, felépítem a szerkezetet és gyere, gyere, csináljuk! A másik meg még a kávéját se itta meg és marhára zavarja, hogy nyüzsgök. Én meg feszülök. Jóóóó, várok, várok amíg alkalmas lesz. Alkalmas már? Még nem? És most? Ott vagyunk már? Hát, kéne nekem egy hasonló ember. Aki azt mondja: megiszom a kávémat és megnézem mit építettél, aztán megbeszéljük, hogy csináljuk tovább együtt. De a legtöbb ember ilyenkor úgy érzi, hogy ledominálták. Hogy az van/lesz amit én akarok. Hogy ettől önző vagyok, egoista, stb, stb. Én meg nem bírom a bizonytalanságot és a várakozást. Azt mondja, nekem, egy hét múlva lesz erre időm, egy hónap, egy év múlva: OKÉ! De olyan jó lenne, ha egy hónap, egy év múlva nem nekem kéne megkérdeznem, hogy ottvagyunk-e már, és nem kényszerülnék bele egy olyan szerepbe, ahol erőszakosnak tűnök. És látom, hasonló gonddal küzd egy rakás ember, aki hozzám hasonlóan ötletes, lendületes, proaktív. Mindenki azt gondolja, hogy ő jól kommunikál. Én azt gondolom, hogy írásban elég jól tudok érzelmeket megjeleníteni a szituációkon keresztül. De amúgy vannak kommunikációs nehézségeim. Főleg az, hogy ne tűnjek erőszakosnak, okoskodónak, de ne is söpörjenek le azzal, hogy hülye vagyok, vagy baj van az agyammal. (mondjuk ez utóbbi anyámtól ragadt be, szóval triggerpont) Tudom, hogy fárasztónak tűnök. Pedig nagyobbrészt csendben csinálom a dolgaimat. És nagyon sokszor azért nem szólok hozzá dolgokhoz, mert az igazság (tények) és az empátia közt kéne dönteni.

#dominancia #tervek #mesék #kommunikáció #03-19

Akar téged?

kérdezte a barátnőm, mikor a kollégám beszélgetés közben felhívott. Nem akar, dehogy. De mégis végig kellett gondolnom, milyen fura kapcsolat ez. Nem udvarol soha, bár régebben felhőtlenül és szórakoztatóan flörtöltünk. De fel akar hívni. Minden faszsággal felhív. Mondtam anyámat, erre azonnal, kérés nélkül mondta, hogy levinne, de órái vannak szombaton. Teljesen belerémültem. nemnem! A szülinapomon el akart vinni ebédelni. Vagy a névnapomon? Valami ünnepen. Felhív, hogy ne felejtsem el a képzést megcsinálni. Közben borzasztó módon nagyoskodik az eszével. Igaz, van is neki. Fügő talán vagy nem tudom vagy barátnak gondol, vagy... nekem egy csomó dolog mást jelent mint más embereknek. Érzékeny vagyok a szavakra, apró, jelentéktelennek tűnő dolgokra. De őt sosem vettem számításba. Nem érzem, hogy akarna engem. VALAMIT akar tőlem. Annyi minden van ami barátság, nem több. Nekem meg annyi minden ami már a személyes határon belül van. Nekem egymás előtt pisilni az nagyon mély intimitás. Másnak nem. Én vagy az előtt öltözök, akihez tartozom vagy az előtt, aki nem férfi. Nekem azok a szavak, hogy “kellesz” meg “fontos amit mondasz” az nagyon súlyos. Másnak lehet, hogy nem. Ha nekem mondják, elakad a szavam. baszki, kellesz nekem, vigyázz magadra, mondta a minap a fönököm. Attól is furán éreztem magam. Én csak szerelemkapcsolatban mondok ilyet, hogy kellesz nekem. pedig ezek csak szavak. Szómágia. Én hiszek benne, hogy nem véletlenül használunk szavakat. Vagyis akinek gazdag a szókincse, nem véletlenül éppen azt a szót mondja. Szavak néha ütnek, vágnak, hidegek, élesek, jól megválogatva nyersek. Bántani akarnak, de öntudatlanul, mégis kifejezik a feszültséget amit rejtegetni akar valaki. Máskor az elejtett szavak titkolt a vágyat vagy a játékosságot fejezik ki, hogy nem komoly, semmi se komoly. Miért éppen az a szó... Nem hiszem, hogy tudja mit akar. Vagyis csak felhívni valakit, akiben megbízik, akit értelmesnek tart és aki nem zavar bele az életébe. Azért is nehéz ez mert masszívan kettős mércével mérünk. Kérdezz meg bárkit, hogy mit jelent, ha egy pasi hazakísér, mit jelent, ha folyamatosan hívogat, mit jelent, ha minden posztodat lájkolja, mit jelent ez meg az. Első blikk: baszni akar. Második és harmadik is. És csak sokadikra, hogy, nem jelent semmit. Ám, ugyanez, ha te csinálod: nem jelent semmit, az ember csak udvarias, érdeklődő, csak segít, csak boldoggá teszi szegény szomorkodó posztolót, csak ez, csak az... Ha én csinálom, az más. Ha más csinálja: baszni akar. De néha persze én is azért. Vicces ez nagyon! Ezek az okos férfiak, ezek az agyukkal is akarnak baszni, az a gyanúm.