Gyerek vagy nem gyerek
Félreérthető téma, szóval megpróbálom óvatosan kezelni, senkit sem hergelni sem megbántan nem szeretnék. Szinte mindannyian úgy kezdünk bele a gyerek projektbe, hogy gőzünk nincs mennyi meló, mennyi pénz, mennyi feszkó, micsoda egy emberpróbáló feladat. És nem kell jönni azzal, hogy egy csoda, meg a legjobb kaland, meg az élet értelme, meg minden egyéb jóság, ami igaz, de ha nem is igaz, nagyon jó arra, hogy rendbe tegyük magunkban, miért is éri vagy érte meg. Aki szeretne, de nincs, velük mélységesen együttérzek. Merthogy eredendően van bennünk vagy valamikor felbukkan az emberben, hogy jó lenne, hiszen annyian csinálják, biztos jó és megéri, meg akkor van valami folytatása az életünknek, és a sok szart amit összegyűjtöttünk van kire hagyni, és amúgy tényleg kibaszottjó végignézni ahogy egy gyerek felnő és okosodik. Aztán hátha benne megmarad valami belőlünk is. Aki nem is akart soha és nem is akar, annak is tökre igaza van. Totálisan jól el lehet (ett volna) tölteni az életet gyerek nélkül. Teljesen más dolgokat csináltam volna, ha nem marad ki ez a húsz év, amit persze így utólag nem adnék semmi másért cserébe, de képes vagyok felfogni, hogy más marhajó dolgokat is tudtam volna csinálni. Csakhát, van ez program bennünk, hogy gyerekünk legyen és ha van hozzá valaki, akkor az is elkezd gyereket akarni, aki korábban nem akart, ahogy pl én. Semmi sürgetésem nem volt se házasságra, se gyerekre úgyhogy én is meglepődtem amikor lett. Mármint a gondolat a gyerekre. Csak azokra haragszom egy kicsit, akiknek nincs gyerekük viszont sajnálják a gyerekesektől a kedvezményeket, az ilyen-olyan juttatásokat vagy bezzegelnek, hogy nekik mi mindenre jut pénzük meg idejük. A gyerek rettenetesen sokba kerül! Elképzelhetetlenül sok pénzbe. Kb az összesbe amid van. Mert annyit teszel bele, amennyit csak tudsz. És valójában mi mind nem tudtuk, hogy ez ilyen. Tudatosan vállaltunk gyereket, de úgy, hogy gőzünk sem volt, hogy ez mivel jár, csak volt egy elgondolásunk, ami aztán sehol sincs a valósághoz képest, se jó se rossz értelemben. És miért kettő meg három meg akárhány? Ha az elsőt bevállaltad, rájössz, hogy már tökmindegy és kitalálsz ilyen célokat, hogy majd nem lesznek egyedül, meg eljátszanak, meg jó lenne egy fiú/lány is, meg olyan jó illatuk van... szóval dolgoznak a hormonok is. Ráadásul, úgy van ez kitalálva, hogy mint a kábszeres, függővé válsz az élményektől amit a gyerek közelében lehet kapni. Rádnéz, téged elönt az endorfin. Hoz valami meggyurmázott kis szart, elönt az endorfin. Kimondja az első szót, elönt az endorfin. Összekeni csokis kézzel a fehér kanapét... ja, ezt nemide. Tényleg nem kéne a gyermekteleneket büntetni, de amúgy egy jóféle társadalomban kiemelten kellene a gyereknevelést, a gyerekeket támogatni, segíteni. Nem röghözkötő hitelekkel, hanem valódi, jóféle szociális hálóval, igazi családtámogatással, használható kedvezményekkel. És bocs, de nem a te adódból. Egy állam pénzügyi gazdálkodásának csak egy része az az adóbevétel, amit az emberektől szednek be. Úgyhogy gondold azt, hogy a gyerekesek kedvezményei az egyéb forrásokból van fedezve, és akkor nem fog annyira fájni. Amúgy a gyerekes családok tartanak el rettenetesen sok szolgáltatást, üzletet, gyárat és ezeken keresztül sok embert. Szóval sokszorosan megfizetjük mi azt a te adódat. Eh, tudom ez kicsit agresszívre sikerült. Elnézést érte, de tényleg bosszantó és buta mondat, amit sokszor lenyeltem már. Van olyan gyermektelen ismerősöm, aki belenyugodott, hogy ő "csak" nagynéni. Érzésem szerint a világ legjobb nagynénije díjra hajt, jó esélyekkel. :) Van olyan tanár ismerősöm, akinek nincs gyereke, és nagyon rossz véleménye van a gyermekes szülőkről (mindről) és nem is adna egy fillér támogatást se, egyék meg amit főztek alapon. Van, aki szerintem nem lenne jó szülő, ennyi stresszt nem bírna el, és van akiért a szívem szakad meg, mert szerintem boldog gyerekeket nevelt volna.
Eh, annyiféle okból van gyerekünk meg nincs gyerekünk, de azt még elmesélem, hogy ha van, hát akkor sincs bebetonozva a boldogság. Mert nem tudod milyen lesz. Felnő, és arra senki nem készíti fel az embert. Felnő, és fájni fog a leválás, hiába örül az ember az újra visszakapott független életének, már semmi sem lesz ugyanolyan. Felnő és lehetséges, hogy olyan életet él majd amit döbbenten nézel. Felnő és túlnő rajtad ami boldogság is meg kényelmetlenség is. Ha esetleg olyan a jelleme. :/ Vagy felnő és nem szeret téged. Vagy nem szeretitek egymást! Ezt képzeld el, hogy ez nem teljesen rajtad múlik. Reménykedsz a legjobban, én is még mindig abban reménykedem, hogy a szeretet hozza őket hozzám és nem a kötelességtudat vagy a szorongás. Ráadásul, jobb stratégia, ha nem haragszunk a dílerre, hiszen ki vagyunk neki szolgáltatva. :D
