A kispöcsű csávó esete
Sajnálom ezeket a sportolókat, akik áldozatai annak, hogy a világban végbemegy ez a változás. Már nem csak melegek és transzik vannak (nyilván eddig sem! :D), ahogy egyre kevésbé vannak élethosszig tartó párkapcsolatok vagy akár élethosszig tartó sikerkarrierek. Problémák jelennek meg, és az átlagember életében is kérdésként jelenik meg az összes. Ezzel például az, hogy valóban mi alapján határozzuk meg azt hogy valaki nő vagy férfi. Ha kialakul ebben, a sportban egy döntés, egy gyakorlat erről, az precedens lesz a továbbiakban. Én nem sokat tudok a sportról, csak valószínűsítem, hogy ennek eddig is volt gyakorlata, de most a kérdés egyértelműen hatalmas nyilvánosságot kapott. Szerintem ez fontos része a szembesülések, és lehetősége az edukációnak is. A sportolókat sajnálom, mert ők ennek a folyamatnak az áldozatai. Hogy ekkora a gyűlölködés a téma körül, az nem csoda. Alapjaiban rengeti meg emberek életét, hogy erre a kérdésre válaszoljanak. Hatalmas feladat, és ha meghoztad a döntésed, akkor folyamatosan kérdésekben fogsz élni, mert minden a korábbi alapokra épül. Hároméves korod óta tudod, hogy ki férfi és ki nő és ennek a lazításához és formálásához élmények/tapasztalatok és intelligencia és idő kell.
Az ehhez hasonló kérdések amúgy akkor válnak vízválasztóvá, amikor valaki érzelmileg érintett lesz egy dologban. Addig könnyű elfogadónak lenni, amíg az elfogadás táblaként hirdeti, hogy a liberális vagy a konzervatív oldalhoz tartozunk az adott kérdésben, de valójában kívül vagyunk. Nekem pl kurvára mindegy, hogy a sportban mi határozza meg a nemeket, mert nem érdekel a sport még azon a szinten sem, hogy meztelenkedő férfiakat nézegessek.
Szóval, ez a botrány, szerintem, csak arról szól, hogy mindenki, engem is beleértve, meg akarja határozni a saját liberalizmusát vagy konzervativizmusát. Az emberek egy jó része hazudik, ahogy szokott, áramlik a számára sikeres áramlatokkal, és nem gondolkodik, hogy ez milyen izgalmas kérdés, milyen izgalmas idő. Az ocsmánykodást rosszul bírom, a gusztustalan, embertelen leszólást, ezért a nagy részét ennek a vitának elkerülöm. Ma elém került egy podcast és annyira undorító volt, hogy majdnem válaszoltam rá, aztán arra jutottam, hogy legyen belőle csacskamacskás poszt. Mert a felszínen emberek ocsmány meghurcolása van, a mélységben pedig az elkerülhetetlen szembenézés kérdésekkel, hogy hol vannak a TE határaid, a TE berögzüléseid, megszokásaid? Nem-e azért tűnsz elfogadónak magad és mások szemében, mert senki sem piszkálja azt, amiben merev és konzervatív vagy?
Képzeld el, hogy a férjednek egy nagyobbacska csikló méretű pénisze van. A szexuális életetek fantasztikus, minden csodálatos, és amúgy is remekül megvagytok. A pasi tökéletes a csikló méretű faszával együtt. Hogy fog érinteni téged amikor olvasod, hogy hát, azért a méret mégis fontos és aki mást mond az hazudik? Hogy az autó mérete kompenzálja a farokméretet? Hogy valaki/bárki/mindenki azért egy barom mert kicsi a fasza? Hogy a kis fasz az kurvára szánalmas? Ja... hogy korábban te is mondtál ilyeneket? ¯\_(ツ)_/¯
Lehet, hogy az álladó frusztráció mégiscsak megöli a kapcsolatot? Lehet, hogy a többedik ilyen kipurcant kapcsolat után a pasi is kipurcan, és egy geci barom lesz, hiába fektetett energiát abba, hogy csodás szexuális élményt nyújtson a parterének? Ja, el se jutnál a kérdésig, mert még mielőtt ágyba kerültök, látnád, éreznéd, hogy valami nem fasza a nadrágban. És nevetgélve mesélnél a barátnőidnek a csávóról, akinek sajnos nincs pöcse, pedig milyen jó fej amúgy.
Azt gondolod, hogy ez egy másik történet aminek semmi köze a sportolós vitához? Hát, lehet. Én csak írom, ami eszembe jut.
