Discover Top Posts Tagged with #10-22

Cat OC with an outfit inspired by 1890-1910 dresses :3

Megrázó beszélgetések

Olvastam egy cikket arról, hogy a bizalom helyreállítása akár egy kisebb, de egy nagyobb sérülés esetén fokozottan mennyire nehéz. Hogy egy odavetett bocs vagy egy érzékelhetően lekezelő elnézés kérés csak a dolog letudásáról szól. A másik semmit sem ért, de ami a legfájóbb, nem is akar érteni semmit, csak haladni tovább. Ki akarja tolni a megbántottságunkat vagy fájdalmunkat a gondolataiból, és az életéből. Mintha minket magunkat akarna kitolni az életéből, úgy éljük meg. (Mi is ezt csináljuk, ezt mindig érdemes tudomásul venni, hogy nem csak velünk csinálják, mi magunk is elkövetjük a bántások sokféle módját. Mi is ignoráljuk a másik problémáit és lenézzük az érzékenységeit. Nem vagyunk hibátlanok.) A félrelépés, a komoly ellentétek bizalomvesztéssel járnak. Nem csak azt élni meg az ember, hogy becsapták mert hazudott a másik, a fő bizalomvesztés a biztonságérzet a közös jövőbe vetett hit, a másik ember jóságába és irántunk érzett odaadásába vetett hit. Valamennyire nyilván az is sérül, hogy mennyire uraljuk az életünket, és a hit magunkban, hogy jól látjuk a dolgokat. A bizalomvesztés nagyon összetett.

A bizalomvesztésből újraépíteni valamit csak nagyon mély beszélgetésekkel lehet. Ami meg azért nagyon nehéz mert egy fájdalmas helyzetre még rárakodik egy rakás fájdalmas tisztázás. Olyan dolgokkal kell szembenézni amikről azt gondoltuk, hogy nem fontos vagy nem is akartunk velük szembenézni soha.

(a pszichológia szerint a veszekedések során sokszor kimondunk dolgokat, amiket amúgy nem mernénk mert nem tartjuk etikusnak vagy célravezetőnek. Ezért a nagy veszekedések sokszor nagyon felszabadítóak. Ezért is működik sokaknál a békülőszex.)

Nem véletlenül foglalkoztat a dolog. Tegyük fel, hogy van egy elég jól működő kapcsolatod. De vannak dolgok amiket nem mondasz el, mert TALÁN elfogadhatatlan. Gondolatok a másikról, a félelmeid, valamiféle vágyaid amiről esetleg tudod is, hogy a másiknak nem olyan az elképzelés az adott dologról. Terveid a saját életeddel, ami nem egyezik a másik elképzeléseivel a jövőről. (olyasmire gondolok, hogy te mondjuk Madridba költöznél, ő meg Milánóba, ki engedjen? Nem mesélsz róla, hogy már megint hogy sóvárogsz mert milyen jó filmet láttál Madridról) A közös jövő egyezik, de részleteiben nem. Akartok gyereket, de ő egyet, te kettőt, akkor beszélsz-e arról, hogy miért jobb szerinted a két gyerek vagy inkább csak magadban reménykedsz, hogy majdcsak a te kedvedre alakul? Vagy azt gondolod, hogy a másik nem ismeri valamely tulajdonságát, miközben te látod, hogy hatással van az életére. (Mondjuk: elkerülik őt az emberek, mert rossz a szaga vagy félelmetes vagy folyton okoskodik. megszoktad, ezzel együtt is szereted, de úgy gondolod, hogy neki hátránya van ebből. meghát valójában téged is zavar :D) De akár az, hogy aggódsz az egészségéért és szeretnéd, ha lefogyna, leszokna valamiről. Ha ő nem hozza fel a témát, akkor neked csak a szorongás marad meg a tépelődés, hogy vállald-e a konfliktust. Vagy aggódsz a mentális egészségéért, mert úgy érzed/gondolod, hogy rossz társaságban van vagy rossz szokások rabja.

Egy időben a barátnőim állandóan azt kérdezték, hogy miért nem kotrom ki a kapcsolatot a legaljáig? Miért nem teszem fel a kérdéseimet? Akkor nem kéne találgatni. Kérdezzem meg, hogy hol készült az a fotó, kérdezzem meg, hogy mi van azzal a nővel, kérdezzem meg, hogy hogy is volt pontosan az a szerelmi történet ami mindennek ellentmond, hogy mit gondol, milyennek lát és valójában mi a terve meg az elképzelése. Kérdezzem meg és zárjam le végre a picsába, ha megvannak a válaszok. Iszonyatosan féltem a szembesüléstől. Attól, hogy fájni fog, ha megtudom, hogy milyennek lát. Legfőképpen ettől. Mert a tisztázó beszélgetésekben nem csak "adok" van. A most majd jól megmondom gondolatok nem tartalmazzák azt a rész amikor a másik is jól odamond. Szóval csak vártam, hogy majd minden kiderül. Meg vártam, hogy megerősödöm és jobban elviselem a dolgokat. Ez utóbbi némileg meg is történt, tényleg sokat erősödtem.

De a nagy beszélgetések nem mennek. Nekem sem mennek, és szerintem másoknak sem. Ha a másik ember nem nyitott rá, mert nem akarja elbaszni a viszonylagos jókedvét vagy egyszerűen nem tapasztalta élete során, hogy bármi értelme lenne, egyoldalúan nem lehet nagy meg mély tisztázó beszélgetéseket folytatni. És ott van az is, hogy amikor úgy érzem, hogy kiépült valamiféle bizalom, akkor azt nem szívesen kockáztatom. Lehetne jobb? Mélyebb és őszintébb a kapcsolat? De mi van, ha erre csak nekem van igényem?

És a nagy kérdés, hogy miért félünk attól, hogy a kapcsolaton belül nagyobb személyes teret tartsunk? Miért gondoljuk, hogy akkor nem elég mély a kapcsolat? Annyi őszinte, mélyen érző egymásba kapaszkodós, együtt síró-nevető párt láttam, akik megcsalták egymást, elváltak már mással sírtak-nevettek. Szóval a nagy beszélgetések csak a biztonság illúzióját adják? Ha ismerem a másikat, akkor uralom is? Ha olyannak lát ahogy szeretném, akkor befolyásolni is tudom? Miért csavarjuk fel a kapcsolatainkat valami berögzült ideálra? Fiatal korban értem a gyereknevelés elég megterhelő dolog, jól kell választani és jó elvárásokat támasztani. De később... még az együtt alvás is egy olyan kérdés amin a legtöbb ember elszörnyülködik. Ha szereted akkor akarod ölelgetni meg hallgatni a szuszogását és azt akarod, hogy ő legyen az első és az utolsó, akit meglátsz. Én mondjuk aludni szeretnék mindenféle feszkó nélkül. Meg néha szeretkezni meg néha csak úgy összebújni meg néha csak úgy tapizni a másikat meg néha kiszolgálni a kényelmét meg néha csak tudni, hogy ott van a közelemben. De ezeknek nincs köze az alváshoz. Valamiket gondolunk, hogy a boldog párok miket csinálnak és szenvedünk, ha mi meg nem. Mert marha nehezen kalapáljuk az ideáljainkat a valósághoz. (a valóság ideálokhoz kalapálása lényegesen egyszerűbb. Van egy barátnőm, akit múltkor egy fizetett sofőr hazafuvarozott. A történetet vagy hatszor hallottam. Mostanra egy komplett szerelmi történet lett belőle ami csak azért nem teljesült be, mert a pasi nős, és ő nős emberrel nem kezd. //ha az nem elég rámenős// Én meg csak pislogok ahányszor elmeséli.)

Hát, ez jó kanyargós lett. A lényeg, hogy én, bár sokszor elképzelem, hogy miket kérdeznék, meg ez a blog is sok olyanról szól amit nem merek elmondani, de valójában félek a nagy beszélgetésektől. (Ki tudja hány fogorvos lapul a sötétben.)

#beszélgetés #őszinteség #bizalom #10-22

Yep. I still want one.

10-22 Gatling Gun

#Ruger #10-22 #Gatling Gun #Non NFA!

#10-22 #airsoft #guns

Cleavon Little

Cleavon Jake Little (June 1, 1939 – October 22, 1992) was an American stage, film, and television actor. He began his career in the late 1960s on the stage. In 1970, he starred in the Broadway production of Purlie, for which he earned both a Drama Desk and a Tony Award. In 1972, he starred as the irreverent Dr. Jerry Noland on the ABC sitcom Temperatures Rising. Two years later, Little starred in the role for which he is best known, as Sheriff Bart in the 1974 Mel Brooks comedy Blazing Saddles.

In the 1980s, Little continued to appear in stage productions, films, and in guest spots on television series. In 1989, he won a Primetime Emmy Award for Outstanding Guest Actor for his appearance on the NBC sitcom Dear John. From 1991 to 1992, he starred on the Fox sitcom True Colors.

Early life

Little was born in Chickasha, Oklahoma. He was the brother of singer DeEtta Little, best known for her performance of "Gonna Fly Now", the main theme to Rocky. He was raised in California, graduating in 1957 from Kearny High School and attended San Diego City College, and then San Diego State University, where he earned a bachelor's degree in dramatic arts. After receiving a full scholarship to graduate school at Juilliard, he moved to New York. After completing studies at Juilliard, Little trained at the American Academy of Dramatic Arts.

Career

Little made his professional debut in February 1967, appearing off-Broadway at the Village Gate as the Muslim Witch in the original production of Barbara Garson's MacBird. This was followed by the role of Foxtrot in the original production of Bruce Jay Friedman's long-running play Scuba Duba which premiered in October 1967.

The following year, he made his first film appearance in a small uncredited role in What's So Bad About Feeling Good? (1968), and his first television appearance as a guest star on two episodes of Felony Squad. A series of small roles followed in films such as John and Mary (1969) and Cotton Comes to Harlem (1970).

Little made his Broadway debut in 1969 as Lee Haines in John Sebastian and Murray Schisgal's musical Jimmy Shine with Dustin Hoffman in the title role. In 1971, he returned to Broadway to portray the title role in Ossie Davis's musical Purlie, for which he won a Tony Award and a Drama Desk Award for best actor in a musical.

A year later, Little was hired as an ensemble player on the syndicated TV variety weekly The David Frost Revue and he portrayed Shogo in Narrow Road to the Deep North on Broadway. In 1971, Little was chosen to portray the blind radio personality Super Soul in the car-chase movie Vanishing Point. The same year, he played Hawthorne Dooley in the pilot for The Waltons called "The Homecoming: A Christmas Story", helping John-Boy Walton search for his father; then again in season four, in an episode called "The Fighter", about a prizefighter who desired to build a church and be a preacher. He also played a burglar in a 1971 episode of All in the Family titled "Edith Writes a Song".

He then starred in the ABC sitcom Temperatures Rising, which aired in three different iterations from 1972–74, with Little's character of Dr. Jerry Noland as the only common element. In 1974, he starred in the television disaster film The Day the Earth Moved, opposite Jackie Cooper and Stella Stevens. He was also cast as Sheriff Bart in the 1974 comedy film Blazing Saddles, after the studio rejected Richard Pryor, who co-wrote the script. Studio executives were apparently concerned about Pryor's reliability, given his reputation for drug use and unpredictable behavior, and thought Little would be a safer choice. This role earned him a BAFTA Award nomination as most promising newcomer.

In 1975, Little returned to Broadway to portray the role of Lewis in the original production of Murray Schisgal's All Over Town under the direction of Dustin Hoffman. The following year, he appeared as Willy Stepp in the original production of Ronald Ribman's The Poison Tree at the Ambassador Theatre. He played a supporting role to Richard Pryor in the racing movie Greased Lightning (1977), based on the true life story of Wendell Scott, the first black stock car racing winner in America.

Later career

In the years after Blazing Saddles, Little appeared in many less successful films, such as FM (1978), Scavenger Hunt (1979), The Salamander (1981), High Risk (1981), Jimmy the Kid (1982), Surf II (1984), and Toy Soldiers (1984). He also made guest appearances on The Mod Squad, The Rookies, Police Story, The Rockford Files, The Love Boat, Fantasy Island, ABC Afterschool Specials, The Fall Guy, MacGyver, The Waltons and ALF.

He co-starred opposite Lauren Hutton and Jim Carrey in the 1985 horror comedy Once Bitten. He returned to the New York stage in 1981 in the Off-Broadway production The Resurrection of Lady Lester, a "poetic mood song" by OyamO, playing the legendary jazz saxophonist Lester Young. In 1985, Little returned to Broadway to appear as Midge in Herb Gardner's Tony Award-winning play I'm Not Rappaport, reuniting with Dear John star Judd Hirsch in New York and later on tour. The Broadway cast also featured Jace Alexander and Mercedes Ruehl.

In 1989 he had a role in Fletch Lives, the sequel to 1985's Fletch. The same year he appeared in the Dear John episode "Stand By Your Man", for which he won the Outstanding Guest Actor Emmy, defeating Robert Picardo, Jack Gilford, Leslie Nielsen, and Sammy Davis, Jr.

Little was slated to star in the TV series Mr. Dugan, where he was to play a black Congressman, but that series was poorly received by real black Congressmen and was canceled before making it to air. In 1991, he replaced Frankie Faison as Ronald Freeman, a black dentist married to a white housewife, on the Fox sitcom True Colors. The same year, he also had a supporting role in the television series Bagdad Cafe, appearing in 12 episodes. Later that year, he was cast as a civil-rights lawyer in the TV docudrama, Separate but Equal, starring Sidney Poitier, who portrayed the first black U. S. Supreme Court Justice, Thurgood Marshall, NAACP lead attorney in the 1954 Supreme Court case desegregating public schools. He also appeared in the TV series MacGyver as Frank Colton, half of a bounty hunter brother duo.

Little's last appearance as an actor was in a guest role on a 1992 episode of the television series Tales from the Crypt entitled "This'll Kill Ya."

Death

Often afflicted by ulcers and general stomach problems throughout his life, Little died of colorectal cancer on October 22, 1992. His body was cremated and the ashes were scattered into the Pacific Ocean.

Legacy

For Little's contribution to motion pictures, he was honored with a star February 1, 1994, on the Hollywood Walk of Fame. The star is located on the south side of Hollywood Blvd., near El Cerrito Place.

Wikipedia

#Cleavon Little #06-01 #10-22

10-22 Formal Invitation I got stuck here for quite some time, because I had to make the Cowboy coat. Combine the Rock 'n' Roll Girl and Cowboy sets.

#dress up diary #10-22 #gloria palace #winning look #maingames

Here's the full-finished art of the gurlsss

They were inspired by kids trying to be punk/goth, but their parents won't let them shop at Hot Topic, so they make do with what accessories they can get at their local Claire's and Walmart lol (was me frfr)

No official names were given to the girls ;u;