Busz
A mai nap, ültem a buszon, zenét hallgattam max. hangerőn, nem éreztem semmit, csak annyit, hogy létezek, és fáj minden egyes pillanat. Fáj létezni. Velem szemben ült egy 50 év körüli bácsi, aki elég furcsán viselkedett. A furcsán viselkedett alatt azt értem, hogy mutogatott össze-vissza, sokszor rámpillantott (aztakurva, de szépen fogalmaztam, janem), nem tudott nyugodtan egyhelyben ülni. Ugye említettem már, hogy sokszor rám esett a tekintete. Nos, a sokadik ilyen után azt látom, hogy mond nekem valamit. Kivettem a fülemből a fülest, hogy halljam, amit magyaráz nekem. Egy olyan kérdést tett fel, amire egyáltalán nem számítottam. Csupán ennyit kérdezett tőlem: "Hányas busz ez?"
Mire én értetlenkedve néztem, hogy ez mégis milyen kérdés volt?! Felült egy buszra, amiről nem tudja, hogy hová megy? Vagy mi az Isten? Ezeket a kérdéseket elraktároztam a fejemben, és válaszoltam neki, hogy melyik buszon ül. Mire a bácsi: "Köszönöm."
Továbbra sem értettem ezt az egészet, és most este fél 10-kor sem értem. Ott volt előtte kiírva a busz száma, az idő, az irány, amerre halad a busz, valamint a következő megálló neve. Konkrétan pont előtte volt. De ő nem látta? Vagy mi? Munkaruhában volt, szóval szerintem dolgozni mehetett. De, ha dolgozni megy, akkor miért nem tudja, hogy hányas buszon ül? Vagy ivott volna? De nem, nem volt részeg. NEM ÉRTEM AZ EGÉSZET.
