#a buszon

[ivedreamedwithyouonce]

Day 31

"tulajdonképpen szép és kerek történet lenne,

ha ezek után szó nélkül mennék tovább"

[johnnyamovs]

De rég is volt egy ilyen már

Nyár van. Mindenki rövid bundába és bőrpírbe bújik ilyenkor. Nagyon sokan vannak a buszon, és nehéz ez így. Remélem nem töri senki sem össze a tojásokat a táskámban. Szóval télen minden királyabb, mert mindenki sálba takarózva rejtőzködik. Azthiszem, hiányzik a tél már így nyár elején is. (Egyébként szeretem a tejet is, ezt azért írom mert a tél helyett tejet írtam először.)

Nem sokmindent látok pár csillogó szemen kívül a tömegben. A fejemben pedig szól az a lassú csilingelős nagyon chill dallam. Ha hazaérek meg kell keresnem. Halkan dúdolgatom is, és az előttem álló úrsrác néha meg is fordul, mert bizonytalan abban, hogy hallott-e valamit. Háhá!

Végre leültem, mert szertefoszlott a tömeg. Most kettő rémisztő kisgyerek ül legelöl és azt kiabálják, hogy "nyányányányá". Félelmemben nagy kerek szemekkel elnéztem oldalra és ők mindent tudnak és biztosan észrevették, mert az egyikük felvisított egy kacajjal. Segítség! Futás! Leszállás! Ááá!

(És most, hogy itthon vagyok megkeresem azt a zenét és elfolyok a padlón tőle, és belecsúszok a parketták közti résekbe. Egyébként télen lesz több ilyen megint, mert akkor lesz bérletem.)

[johnnyamovs]

Aznap lejárt.

Fejlehajtás. Meglepődés, aztán undor követi egymást  Lenyalthaj nevű srác arcán. Fogócskáztak. Alig mertem megfordulni  de megpillantottam egy szódásnénit. Előttem is áthelyezte magát mellém, mert rájött, hogy lábai nem bírják ezt a gravitációs stresszt. Kétszer is utazok ám. Menekül a nap elől Lenyalthaj nevű srác, közben a néni elől is megmenekült. Maga a megtestesült boldogság ül leghátul, ezernyi arckifejezéssel mutatva örömét. Boldogsága el is nyeri tekintetem figyelmét.

Második fejezet: Picit várni kellett, de a néni figyel már, és lehet, hogy közölni is szeretne valamit. Táskakutatás, hátha van benne egy kis apró, vagy valami király elveszett tárgy amiről már régóta megfeledkezett. Dorkóink beszélgetnek egymással szemben, de le merem fogadni, hogy észre sem veszi. Persze, az sem tényező, hogy ő allergiás (erről nem illik beszélgetni, miért tett ilyet). De talán ez most nem is lényeges. Fáradtnak tűnnek. Bár egyikük inkább csak szomorú. Bocsánat! Áttörtem napszemüvegén! 

Tekintete meg is rogyott picit, de talán elismerte tettem.

Felszólalnak a hegedűk és befejezem ezt, mert így ez sok lesz már.

[johnnyamovs]

Elveszik az értelem

Korán reggel kevesen vagyunk. Le is marad mindenki a fontos dolgairól. Ennek az úrnak is éppen viaszolni kéne bajszát, de helyette csak ácsorog. Persze előttem, mert van oly kedves, hogy megvédje tekintetem a hátul történő szörnyedelmes dolgoktól.

Ha jól emlékszem akkor harmincnégy. Ráadásul kalandnak kéne eredni, de ezt senki nem hallja. A kedves hölgy balra, aki táskájába kapaszkodik,  elásta magát mélyen a sáljába, tekintete pedig kimered az ablakon.

Örültem a találkozásnak! De most mennem kell!

Velem tarthatsz ha szeretnél! Igazán örülnék neki.

[johnnyamovs]

Biztosan csütörtök

Hová tűnt? Nem hiszem, hogy a képzeletem szüleménye lenne. Futás! Le ne késsétek az otthonlétet! Fáradtak vagytok, de az álmos fejű srác figyel titeket. Biztosan lenyűgözte a sebességetek.

Az utca emberei persze tisztában vannak azzal, hogy a ritmusra kell lépni. Mindenki csak egy kattogó reklámfelület, akár tisztában van vele, akár nem. Kertészkedés is van már az utcán.

Mennem is kell, de nem csatlakozom a kertimunkához most.

[johnnyamovs]

Kezdek lemaradni

Most nem feledtem el semmit! Keresztrejtvényt fejtve tölti az idejét a szőke néni velem szemben. Vajon végez-e mire eléri célját? Ha igen akkor már haladó keresztrejtvényelő lehet, és fekete-fehér kockás öve is van valószínűleg.

Ügyesen figyel az úr, talán meg is akart félemlíteni,de nem igazán tudom eldönteni mit sugalltak szemei. Talán csak szemébe sütött a nap. Próbálok gyanúsan nézni rá, hátha elhiszi, hogy detektív vagyok. Le is száll most. Északnak tart.

Én is arra fogok tartani, ha leszállok most azonnal.

[johnnyamovs]

Egy pár zokni.

Hű, épphogy! De azért megérte futni. Néni a csukló részében a busznak mindenkit úgy figyel, mint egy zebra aki éppen egy kiszáradó mederből iszik. Szóval igazából a cipője is nagynak tűnik a lábára, mert látszik, ahogy nyújtóznak benne lábujjai. Bár én nem értek az efféle dolgokhoz. Azért szerintem vicces.

Nézelődve bambulok én is, akár be is fogadhatnának maguk közé. De nem tesznek így. Karikás szemek forognak, valamit biztosan láthatott. Zacskózörgés jobbra; köszönöm hölgyem, hogy így kora reggel megáldd egy kis éhséggel. Lehet, hogy hangosan topogok?

Amúgy, az a dolog a kedvenc dolgom manapság, hogy ahogy öregszik az ember, beleég a legsűrűbben használt arckifejezése az arcába. És ezeket figyelni rajtuk nagyon király. Itt a néni is előttem néha néha mosolyog egyet, de amikor nem; még akkor is látszik arcán, hogy nem szomorúan él. Hú, erről még annyit lehetne irkálni, de mennem kell leszállni!

[johnnyamovs]

Tüzel a cicánk, és most egész nap rotyog

Nyikorgás és recsegés ismét. Öreg a busz, de még jól bírja. Jegyző úr ne tessék fanyargatni a szemöldökét és homlokát, mindjárt otthon van és jöhetnek a vidám pillanatok; remélem ma ír egy rövid novellát is, és legközelebb megmutatja majd nekem!

Nézze csak, maga mögé ült egy színes emberférfi is, a táskájához passzoló színekbe öltözött, zöld és lila tarkul rajta. Mindenki keresgéli, hogy honnan jön vajon a nyikorgás. A csatlakozástól? Vagy talán az egyik ablak? De az is lehet, hogy valamelyik korlát lazult ki, és élvezi a laza csavarnyi szabad terét. A napon csillogó rácsos mintát vélek felfedezni a telefonom képernyőjén. Mélyen szemembe nézett jegyző úr. Ne tessék már ilyen szomorúnak lenni. Még a végén rám is ragad.Majd legközelebb megkérdem élettörténetét, és akkor minden jobb lesz. Bárcsak tényleg tudnék valahogy segíteni!

Ötvennégy. Szép lassan távozásra kényszerülök. Viszlát jegyző úr!