Julia Govor: 5000 Moments
Megjelenés / Kiadó: 2017. január / Akkult
A Contra Mundum terjeszkedési stratégiájának talán legkifinomultabb identitással bíró terméke az Akkult kiadó, Andras Toth kurátorsága alatt.
A csakis bakelitet nyomó brand arculata lecsupaszított, nincs borító, csupán kézzel készült pszeudo-törzsi ornamensek díszítik a fekete lemezeket, csak zene és némi sötét elegancia.
Labelük a harmadik katalógusszámnál jár, az első kiadvány a teljes egészében Andris munkáit tartalmazó (Butane remixelte) ’Reallyshould’ volt, mely egy lelkiismereti ébredést verbalizált. Ezt egy VA követte, rajta többek között Kaitaro. Szóval szoros a network, Little Helpers-es kontaktok, az üzleti hozzáállás és az ízlés szerencsés találkozásáról van szó.
A fentebb említett azonosságtudat szempontjából számomra kissé kilóg a sorból az AKKULT003, az orosz Julia Govor megjelenése, a címadó ’5000 Moments’ már felütésében jóval direktebb, mint a kiadó eddigi atmoszferikus, felszínt kapargató világa.
A kick jóval punchybb (képzavar), a torzított hangminta stimmel (mint a Kamran Sadeghi-vel való kollaboráció esetében), azonban a hipnotikus deeptechno ellenére is hiányoltam azt az eklektikát, az élő hangszeres sávokat, peckes tempót és légies finomságot, amivel eddig megkülönböztette magát a zenei közösség.
Mintha egy laoszi, mámoros folyami hajózásról egy világpolgárokkal zsúfolt, márványozott táncterén találnánk magunkat, amivel nincs is semmi gond, de hogy kerültünk oda?
Úgy vélem, hogy egy ennyire míves zenedobozból furán szól egy banger. A külföldi sajtó eddig értelemszerűen Govor felől közelítette az Akkult-ot, lokális szemléletmódom miatt épp az ellenkezője történt nálam.
Önmagában hallgatva erős a lemez (vagyis a sajtós snippeteket tartalmazó fájl), a nyitány után a ’Drama’ merengős ütemei közelebb hozzák az általam vágyott egzotikumot. A harmadik trekk a ’Mathew I got your Shakers’, az RA forrásai szerint egy Mathew Jonson-nal való közös jam során született, networking.
A záró darab Andras Toth újragondolása, eltávolítja a tiszta szépséget a tánctérről, kaparják már azok a fekete hollókarmok a márványt. Kérdés, hol veszi fel a fonalat a következő lemez, kell-e lennie kontinuitásnak a kiadványok között, vagy mindegyik önmagában áll? Sokszínűség vagy testidegenség, esetleg a gondosan építgetett műsor ellopása? Hallgassunk és kiderül!
Kolbenheyer Erik
