Annyira félek beszélgetni és társaságban lenni.... utálok antiszociális lenni....
seen from Bulgaria
seen from Russia
seen from United States

seen from United States
seen from Japan
seen from Canada
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from Türkiye

seen from Germany
seen from United States
seen from Ukraine
seen from United States
seen from China
seen from United States

seen from United States

seen from Netherlands
seen from Singapore
Annyira félek beszélgetni és társaságban lenni.... utálok antiszociális lenni....
Másoktól függni tudtod nélkül.
"Az igazság az, hogy nem szeretem annyira az embereket, és ők se szeretnek engem annyira."
- Egy csodálatos elme c. film
Mindig
Mert mindig lesz olyan ember, akinek sosem lesz jó, amit csinálsz.
"Elvesztem a ködben amit ellenetek hoztam létre... és most nem találok vissza önmagamhoz."
"A magány messze nem csak azt jelentheti, hogy valaki bezárkózik egyedül egy szobába. Tömegben is érezheti magát az ember magányosnak, és az a legfájdalmasabb érzés."
- Freddie Mercury
Azt sem értem miért írok ide de talán könnyebb lesz ha ki adom a gondokat magamból, nem tudom.
Miért van az, hogy ha valaki kérdezi “mibaj?” nem tudod el mondani neki mert azt érzed folyamatosan hogy igazából nem érdekli a másikat, túl sablonosnak érzed a dolgot és inkább azt írod hogy minden rendben.
Nagyon pozitív embernek tartom magam , és mindennek a jó oldalát probálom látni. Igen probálom mindennapomat úgy élni hogy boldog vagyok.
De sajnos rossz ki mondani és nem gondoltam hogy ki fogom, de magányos vagyok nagyon.
Egy antiszociális életet élek , emberek közelében szorongok és (félek?) Ezzel ellentéttel szeretek segíteni az embereknek lelki gondokban. 23 éves vagyok nem túl korai ennyi depressziós pillanat ? Sosem voltam ilyen, de azt érzem hogy szétszakad a mellkasom és csalódást érzek hogy ilyen vagyok.
-Nincs facebookom.
-Nincs instám.
Tumblr maradt nekem.
Sokan gondolják sajnáltatásnak ezeket a dolgokat , nem, nem kell hogy meg sajnálj nem ez a cél.
Másrészt sosem csináltam még ilyet, hogy le írtam lelkemben mi van firkálva jelenleg.
Sok mindenre gondolok jelenleg , például hogy miért vagyok egyedül ?
-Félek nyitni.
Félek attól hogy nem tudok bízni benned.
Félek hogy meg bántalak.
Fiú létemre ki kell mondjam ki folyt a könnyem, gondolhatsz rólam bármit.
Mindig mondom magamnak “erős vagy Bence, csak előre kell mindig menni!”
De hova előre ? A semmibe ?
Munkába menekülök közel 3 éve, munkából munkába megyek.. Ez aza pillnat mikor meg törtem, sokan teszik azt hogy csak alszanak és nincs probléma" persze ha nem jön elő napról-napra az alvás zavarod, a semmiből.
Sosem gondoltam volna hogy ezt kell mondjam..de pozitívitás gyengül , negativítás erősödik.
Ha valaki meg találja ezt a posztot és végig olvasta..nem szeretném hogy neked is rossz kedved legyen, probálj meg mindig felfele nézni és azt szeretném hogy mindennap elő bujjon aza mosoly , aza őszinte mosoly ami te vagy.!
Valójában ezeket a dolgokat magamnak írtam le. Probáltam enyhíteni a nyomáson de lehet csak rosszabb lett.
Probálom össze szedni magam!!
Egóista ember voltam és büszke voltam magamra ,hisz olyan dolgokat elértem egyedül hogy sokan csak néztek hogy ,hogy csináltam.
-Csak egy fiú.
Más vagyok..
Nem szeretek sokat vásárolni. Nincs a kedvenceim között a magassarkú. Néha csak felkötöm a hajam. Nem szeretem a színes ruhákat. A fekete a kedvenc színem. Nem szoktam nyavalyogni valami miatt, amit nem kapok meg. Nem sírok mások előtt. Nem mutatom ki az érzéseim. Ha mégis, akkor nagyon fontos személyről van szó. Az utcán mindig lefelé nézek. Nem mosolygok sokat. A szobámban egyedül szeretek lenni a sötétben es zenét hallgatni. Pár ember van az életemben. De aki velem van, őket szeretem es megbecsülöm.