Furcsák az elmúlt hetek, de a tegnapi nap valahogy mégis furcsább volt. Rád gondolok, ennyi év után újra. Újra belemásztál a napjaimba, minden gondolatomba, minden porcikámba. Nem értem ezt, de hatalmas hiányérzet van bennem. A születésnapomon, a pici meglepetésben Téged kerestelek a tömegben. Miközben a sok káosz által bennem elfojtott érzések, hirtelen könnyekben jött ki rajtam, csak a nyakláncomat piszkáltam. Amit annyi év után újra a nyakamba tettem. Pár órával előtte a ballagáson ülve, pedig csak az járt az eszemben, hogy az utolsó napunkon mennyire erősen fogtad a kezem, miközben mindketten próbáltuk visszafojtani a könnyeinket. Nem tudom miért vagy a gondolataimban újra, miért érzek hatalmas űrt, álmodom veled. Ezek sosem fognak választ kapni bennem. De remélem jól vagy, annyira jó lenne veled ennyi év után egy kicsit beszélni..
