Bad Times at El Royale: Az előzetesek egy igen hangulatos, több cselekményszálón futó, többszereplős thrillert igérnek. Ám mi sem állhatna távolabb az igazságtól. Hogy vannak benne thrilleres elemek, az tagadhatatlan, de nem szabad ennyire degradálni a produkciót. Nagyon ütős drámai pillanatokat és szintén ugyanilyen jó akció részeket is tartalmaz, így műfajilag leginkább egy keverékhez hasonlítanám. A dramaturgia szépen játszik az idővel és a stílusok közti váltás sem zavaró, épp ellenkezőleg, ez az ami feldobja az egész mozit. Ez és persze a tényleg kiváló színészi játék. Egy másik piros pont az a zene. És most nem Michael Giacchino noiros vészjósló zenéjére gondolok, ami önmagában is hangulatos lett, hanem a remek betétdal választásra. Az interjukban többször ki is hangsúlyozták a film készítői, hogy a rendező és forgatókönyvíró (Drew Goddard) eleve úgy szerződött le, hogy már előre kikötötte, hogy csak ezt a soundtracket használhatják, mást nem. Minden egyes számnak megvan az értelme, a maga helye a történetben, hogy miért ott és akkor szól. Persze ezek a dolgok mind Tarantino rendezéseire hajaznak, de úgy vélem ez inkább ihlet volt Goddardnak és nem puszta másolás. Hiszen a Húzós éjszaka az El Royaleban az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb filmes élménye volt, mindezt nagy látvány nélkül,leginkább a sztorira alapozva. És ez most nagy ritkaság Hollywoodban, örülni kell neki. Azonban most nem kötelezően, hanem azért mert tényleg jó lett. Kiváló karakterek, cselekmény, dialógusok, történelmi háttérbemutatás és hangulat. Nem árulok el zsákba macskát, ha azt mondom engem eléggé megnyert a film és, hogy csak ajánlani tudom. #badtimesatelroyale #film #nagyítóalatt https://www.instagram.com/p/Bv57etqgz_6/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=lnkb8civt4pj
