Mindent visz
Gyorsan leírom, mert eredetileg erről akartam írni, csak valahogy előretülekedett az agyamban a másik téma, szóval Bakos visszakerült a helyére, a klotyóba. 20 éven keresztül nem tudtam hol van, és veszteségként éltem meg. Anyámnál volt, most találtam meg és, mint aki a szent grált találja meg olyan meghatott és boldog érzéssel hoztam haza. Bakos a minden is. A kényszerességem, az autista morzsáim, a fiatalkori fogékony agyam materializálódása a klotyóban tartózkodó Bakos, amit bármilyen rövid vagy hosszú időre elő lehet venni és elgondolkozni, hogy némá... milyen logikus, ez ebből ez abból, és nahát ezt nem is tudtam, stb, stb. Megnyugtató és érdekes. Szóval, Bakos itthon van megint! A legjobb idők amikor valamire némileg távolságtartóan tudok ránézni. Ilyen volt a tegnap este is a chatelés a többiekkel. Munka közben hallgattam őket és rajzolódtak ki a gondolataimban képek és jól leválasztható volt a tényekről az, amilyen érzést belőlem kiváltott. Hirtelen ugyanott találtam magam, mint nyolc évvel ezelőtt. Nem tudom miről beszélnek, és nem is érdekel. Nem érdekel, hogy filmekről vagy könyvekről személyes véleményeket ütköztessek. Figyeltem őket és láttam. nem vagyunk felnőttek. Ebben a csapatban, mintha a tumblr kihelyezett szekciója lenne, senki sem viselkedik felnőttként. Logan hasonlít leginkább, de azt is inkább csak az érzelementes megnyilvánulásai miatt gondolom. Összességében nem. Lehet aztán, hogy amit várok tőlük, az valami idealizált, nem létező dolog. Persze, én sem viselkedek felnőttként. Ha felnőttként viselkednék, akkor el kellene hagynom ezt a csapatot, mert világosan látszana, hogy teljesen értelmetlen a velük való munka. Én nem vagyok ovónéni típus. Engem mindig is csak Logan tartott benne ebben a közösségben, és ha ő nincs, érzelmileg semmi nem köt hozzájuk. Se baráti kapcsolatok, se semmilyen érzelem. Logan miatt kerestem meg a dologban mindenféle érvet, hogy miért jó nekem, hogy a csapat egyik vezetője vagyok. Nem arról van szó, hogy nem jó, hanem arról, hogy teljesen értelmetlen. Nem gazdaságos. Gondolom, most meg kellene határoznom, hogy milyen egy felnőtt. Nyilván, hogy nem a kora adja. Valójában a felnőttség nem is jó fogalom, most erre rá kellett jönnöm. Nem a felnőttséggel van gond. Azzal van gondom, hogy jön ez a csapat "gyerek" összevissza csacsog mindenfélét, teljes magabiztosságban a saját igazában, lelkesedve az adott pillanat nagyszerűségén, és úgy érzem, hogy rövid idő alatt meg tudnám gyilkolni a pillanat nagyszerűségét, ha akarnám, tényekkel meg "gonosz" kérdésekkel. És ezt az érzést nem szeretem. Én lenyűgöződve lenni szeretek. A nagyszerűséget szeretem, a proaktivitást, az erőt, a nyitottságot, a megbízhatóságot, a magabiztos figyelmet mások irányába. Azt a fajta dominanciát szeretem amiben nincs agresszió. (A dominancia szexi – juteszembe) Közben ott van az, Logan is ezt mondaná (ha éppen neki olyan kedve volt, mert hangulatember a javából), azt mondaná, hogy hagyjam, hát látszott, hogy ez a haverunk estéje volt, érezze jól magát. Muszáj szembesülnöm azzal, hogy még meddig rendelem alá az életemet, az energiáimat és mindent is annak, hogy fenntartsak egy kapcsolatot. Egy akármilyen kapcsolatnak meg kéne állnia a saját lábán, infúzió és minden nélkül. Ha erős, ha egészséges, akkor el kell engednem a félelmet, hogy megszűnik, ha nem kap mesterséges lélegeztetést. Logannak is ki kell állnia vagy a mellett, hogy ez a barátság a kényelmi zónán kívül is fontos neki és képes lesz rá, hogy időnként azt mondja, hogy gyere, igyunk egy sört, sétáljunk egyett és beszélgessünk vagy a mellett, hogy én csupán az isten adománya szociális kapcsolat vagyok amire szerinte nekem van szükségem és nem neki. Nekem nem erre van szükségem.
