BalatonMan - Féltáv
Sokan kérdezitek, hogy miért ezek a távok, mi a jó ebben stb... ezért kezdjük az alapoknál :) Kicsit megpróbálom összefoglalni e sportágat. Akit csak a verseny érdekel, az nyugodtan ugorjon…
A triatlonban 4 hivatalos táv van, de ettől eltérő versenyeket is rendeznek. A leghosszabb táv a Hosszú táv, vagy IronMan-ként is szokták emlegetni: 3.8km úszás, 180km bicikli, 42,2km futás. Ennek a fele a féltáv: 1.9km úszás, 90km bicikli, 21,1km futás. Ennek kb a fele az Olimpiai táv, vagy rövid táv: 1,5km úszás, 40km bicikli, 10km futás. És ennek kb a fele a spirnt táv: 750m úszás, 20km bicikli, 5km futás.
A BalatonMan-en én most egy féltávú versenyre neveztem, kb a Maraton után egy héttel kezdtem meg a felkészülést november közepén, de csak januárban neveztem be. Akkor 7 óra körüli tervet tűztem ki e táv teljesítésére. Azóta 39 órát (87,17km) úsztam, 62 órát (1216 km) tekertem, 25 órát (250km) futottam. Meg még 60 óra a konditeremben... abból sose lehet baj :) Ez soknak tűnik, de egyáltalán nem az. 6-7 óra folyamatos teljesítéshez kell az edzés. Nomeg nekem is, mert szeretem, munka mellé is kell a kikapcsolódás. Egész nap a gép előtt ülök, felüdülés nap végén végre elmenni edzeni egy jót.
Verseny
Reggel 8 órakor volt a rajt, mivel tudtuk, hogy nagy tömeg lesz ezért megbeszéltük előtte nap este, hogy 6:45-kor bevisszük a depóba a bicikliket, aztán utána még visszamegyünk a szállásra reggeli, WC, miegymás és a rajtra megint vissza a helyszínre. Egész jó tervnek tűnt, bár ugye nekem a korán kelés, az nagy mumus, de az izgalomtól ilyenkor úgyse tudok aludni, tehát jónak tűnt. Egész pontosan el is indultunk, viszont a depónál már hatalmas sor fogadott minket 7:30-volt mire a biciklimet az arra kijelölt helyre tudtam tenni. Ekkor úgy döntöttem, hogy én már vissza nem megyek, inkább megoldom itt a dolgaimat... Szerencsére fel voltam készülve a B tervre, volt nálam majdnem minden. TojToj WC... fontos helyszín :) majd nyomtam egy energia szeletet, aztán észrevettem, hogy üres a kulacsom. Ajjajj. Ekkor már 7:50 volt, esélytelen volt bárhonnan is vizet szerezni. Szerencsére az újdonsült egyesületemből a Mecsek Maraton Team-ből voltak segíteni, szurkolni, így gyors meg is kértem Puskás Dórit, hogy szerezzen valahonnan nekem egy fél literes ásványvizet, aztán majd az úszás után valahogy adja oda nekem. Azzal már valahogy megoldom.
Úszás a Tagore sétány mellöl, a kikötőből indult, háromszög alakban kellett leúszni az 1.9km-t. A víz 22 fokos volt, a levegő se sokkal több, így nagyon sokan neoprén ruhában voltak, én csak egy úszógatyában vágtam neki. Csapattársakkal körbepacsizás a vízben, aztán beoldalaztam a tömegbe, és már indultunk is. Az első 500m kb pankráció, lökdösődés több mint 800-an indultunk el egyszerre, így nehéz volt szabadon úszni. Szerencsére a jégkorongos múltnak köszönhetően nem életidegen tőlem az egymás lökdösése :) így annyira nem zavart. Természetesen azért ügyeltem sporttársaimra, elvégre itt mindenki saját magával versenyez főleg. Én is igyekeztem a tervem tartani. Tudtam, hogy úszásból nagyon jó vagyok, ezért a terv az volt 40 percnél gyorsabban nem szabad leúsznom, nehogy itt az elején kifáradjak, kell még erő bőven a többi sportra. De a tömeg csak nem hagyta a saját tempómat úszni, mindig ki kellett kerülnöm valakit. A fordulópontoknál volt a legnagyobb tumultus, ott valakitől kaptam is egy állast, de nem nagyon hatott meg, úsztam tovább... A vízből kiérve látom az órámon, hogy ez bíz 35 perc lett, nem sikerült elspórolni, mint kiderült az MMT-ből én másztam ki elsőnek a vízből... irány öltözni... gyors törölközés, bicajgatya, mez, zokni, cipő, sisak, szemüveg... minden meg van, futás ki a depóból... bicajra fel!
A depóból kifelé Dóritól megkapom az életmentő vizemet (Még egyszer köszi!) aztán irány a hegy. A városból kivezető szakaszon nyomok egy gélt meg iszok a vízből, aztán megkezdem a mászást. Ugyanis a pálya első 10km-e masszív felfelé... finom szakasz, szerencse, hogy a Tecamama-Remeterét útvonalat ennyiszer megjártam. Alig kezdem el a mászást Lakat az egyik váltó biciklise már utol is ér, és elsuhan mellettem.... iszonyat tempót megy. Aztán felfelé az egyik kanyarban kiesik az ásványíz a kulacstartóból... ismét víz nélkül maradtam. Mai nap első nagy tanulsága: Üres kulaccsal ne indulj el!! Még 20km legalább a következő frissítőpont, és addig felfelé kell haladni. Valahogy majd csak lesz. Nyomom neki felfelé, majd egyszer csak rám köszönnek hátulról, Koch Marci az, ő is utolért. Hermann Dórival közösen nyomják váltóban. Egymás mellett haladunk és megment, ad a kulacsából inni! Marci a pete parás engedi, hogy beleigyak a vizébe! (Örök hála, lógok még mindig jó sok sörrel!) Egymást előzgetve, elég jó tempót megyünk, itat, ha szükségem van rá, aztán végre elérjük az első frissítőállomást. Üres kulacs eldob, és végre kapok egy teli kulacs vizet és egy kulacs iso-t is. Így már mindjárt más :) Eszek is még egy gélt, ahhoz kicsit visszaveszek a tempóból így Marci otthagy. Messziről látom hogy sokkal előttem van, dehát ő váltóban megy, neki nem kell futnia, menjen csak... én a saját versenyemen vagyok, arra kell koncentrálni.
Kicsivel később látom, hogy nagyon belassul, utol is érem. Viccesen meg is jegyzem neki, hogy nem kell megvárnia, menjen csak, majd látom, hogy nem éppen vicces kedvében van. Begörcsölt a lába. Magnéziumot kér, de sajna az nincs nálam, a futógatyámba készítettem be, az meg még lent van a depóban. Mai nap második tanúsága: Magnézium mindig legyen nálad!! Szerencsére innen már nem kell sokat felfelé menni, aztán le lehet gurulni a második kört megkezdeni, lent meg a többieknél van Magnézium.
Azért, hogy ne legyen olyan sima az út, az egyik emelkedőnél ledobja a láncot a váltom. Gyors megállok kb 10mp alatt vissza is teszem és zúzok tovább. A második köröm nagyon szépen megy, van mindenem a frissítéshez, váltásnál is vigyázok, így semmi gond, csak taposni kell, de jól bírom. Második kör végén nézem az órám és nem hiszem el. Nagyon jó időt megyek. Ilyen terepen 3 óra 10 perc alatt letudtam. Innen a 6:20 simán meg van, de a 6 óra is meg lesz, ha nem rontok el semmit, de még vissza van egy félmaraton! A városba visszavezető szakaszon már lassítok kicsit, eszek, iszok, regenerálódok, agyban már próbálok átállni a futásra.
Depóban ismét gyors öltözés. Gatya, mez, cipő csere, aztán indulhat a futás. 6 kört kell futni a Tagore sétányról indulva. 3:50-nél tartok, cél, hogy 2 óra körüli időt fussak, ehhez 20 perces köröket kell mennem. Első megint túl jó lett: 16 perc, túl gyors, így nem fogom bírni már 4 órája úton vagyok és még 2 óra vissza van... lassítani kell. Mivel sokkal gyorsabb vagyok mint kéne, ezért iszok egy magnéziumot elővigyázatosságból, nehogy begörcsöljek, aztán lassítok és próbálom tartani a tervet. Ez sikerül is, a második, harmadik, negyedik körömet mind 19, 20 percre futom, szépen ahogy kell. A sétányon a csapat biztat, nagy erőt adnak, illetve Csabi-Adri is vár a fordító pontnál és a szokásos Csabis beceneveken biztat: DancsóPista, Tájszon, Dzsárdzsár... mindennek szokott hívni, nagy lendületet ad a sok közös edzés emléke és a jó hangulata! Neked is köszi CsabaPista a sok edzést! :)
Utolsó előtti körben kicsit érzem, hogy elfogytam, és ez az időmön is látszik. 22-es lett ez a kör, dehát már csak egy van vissza. Nyomok még egy magnéziumot, és egy kis gélt, majd az utolsó körre összeszedem magam, hogy szépen mosolygósan, suhanva érkezzek be a célba :) Sikerül is, egy 20-as körrel zárnom a versenyt. Az utolsó 500m-t a sétányon boldogságban futom le, és érkezek meg a Fél IronMan végére 5:48:37-es idővel!
BalatonMan 2014 pipa!
Köszönöm a sok edzést és biztatást mindenkinek, direkt nem emelek ki senkit, mert szerencsére olyan sok mindenkivel edzek, és olyan sokan segítenek, biztatnak, hogy tuti elfelejtenék valakit! :) Örülök, hogy MMT csapattag lehettem, nagy élmény volt egy ilyen sportos közösséggel együtt szerepleni egy ilyen csodálatos versenyen! Hajrá fiúk-lányok, így tovább!! Gratula mindenkinek!! Jók voltunk!!