Na, erről beszéltem. Ilyen erdőt kell nézegetnem ma még 550 km-en keresztül. :)
seen from Spain
seen from South Korea
seen from Türkiye
seen from United States

seen from United States
seen from United Kingdom
seen from Türkiye

seen from Türkiye
seen from United States

seen from Türkiye

seen from Türkiye

seen from United States

seen from Singapore
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Hong Kong SAR China
seen from Türkiye

seen from Türkiye
seen from China
Na, erről beszéltem. Ilyen erdőt kell nézegetnem ma még 550 km-en keresztül. :)
Megint jó helyre kerültem. Ezen a helyen egy hajótároló fog épülni az út túloldalán lévő milliomos klub hajóinak a tárolására, akik a Porschéjukból kiugorva segítettek megfordulni a kikötőjükben :) Nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy igen, a cím az itt van, amit kaptam, csak az építkezés nem :) Átirányítottak ide, ahol a szarvasokon kívül más mozgás nem igazán lesz hétfő reggelig.
Belső kép még nem is volt.
A háttèrben, a fák mögött ott a Michigan tó, csak innen nem látszik. Szürke színe van.
13 nap, 9955 km,
5 tartomány Kanadában, 10 állam az USÁban.
Ekkora nagy kör se volt még, azt hiszem. Mikor leküldték az Oregon - Toronto munkát, akkor szó szerint tapsoltam örömömben. Nagyon nem jellemző, hogy ilyen hosszan, majdnem parttól - partig kanadaiként végig lehessen menni Amerikában. Idaho, Utah és Wyoming sokkal szebb, mint gondoltam volna, Vittem három kombájn vágóasztalt Oregonba, onnan Torontóba, a vízműbe acélkarimákat valami rohadt nagy építmény tetejére (4252 km, tényleg nem volt közelebb ilyen szar ????), majd ugyanannak a cégnek, amelyiknél a vágóasztalokat felvettem, a változatosság kedvéért vágóasztal alkatrészeket vittem vissza.
Amikor azt írtam, hogy unonca tavakat, csak vicceltem. Ma egy olyan New York City és környéke túrán voltam, hogy csak kapkodtam a fejem. Holnap meg Montreal, viszek pár vascsövet a Saint Urban Streetre, hogy haladjon a felújítás, legyen @pixel-juice-nak árama :)
Végre Bobcat!
Mágnesdaru - metált bírod?
Igazi olasz emlékeket hozott vissza ez a rakodás, bár ennyire hulladék egyik Marcegaglia vasgyár se volt, mint a Gerdau Whitby-ben. Négy órán keresztül álltam sorba, hogy bejussak a csarnokba (7 azaz hetes kamion volt előttem), majd amikor bekerültem, röpke másfél óra alatt már jöhettem is ki. Utána ponyvázás előtt le kellett takarni az egészet műanyagfóliával, amire a kijelölt hely egy huzatos, ajtó nélküli épület volt, ami kb szélcsatornaként funkcionált. Volt időm gyakorolni a kifinomult, improvizáción alapuló magyar mondatszövési technikámat, az biztos. :)