szurkolói kártyám igaz története
Egy időre ez lesz utolsó mlsz-es derpegés, tldr.
Az van, hogy az utóbbi időben nemigen működött az ftc-s szurkolói kártyám, nem értettem miért. Volt nekem még régi, Albert- és népstadionos, aztán (hitszegő hazaáruló módjára) csináltattam vénaszkennereset is - külön vicc, hogy az adminisztrátor nem kérte meg, hogy vegyem le fényképezés előtt a sapkám így fullcapben szereplek a rendszerben. Voltam 5-6 hazai meccsen gond nélkül, pénzt is töltöttem rá. Vettem hotdogot, csináltam szelfit - legrosszabb szurkoló voltam mind közül - mondjuk legalább jelen.
Jött a kupadöntő, ahova gond nélkül meg tudtam vásárolni a jegyem, viszont a bejutás már problémás volt, de a “problémamegoldó” kapun beengedtek simán. A büfében keveredtem először bajba a kártyám miatt, amin pedig még biztosan volt pár ezer forint. Huszonöt percnyi csodás magyar labdarúgásról maradtam le, mert a kártyámat nem olvasta a terminál. A büfésleányok tanácstalanul küldtek volna másik büfébe (nem mentem át), majd megígérték, hogy pár perc múlva jön a felettesük, aki megoldja a problémám. Nem jött. Mikor közölték a lányok, hogy soha nem is jön a főnök, mert nem ér rá - már kezdtem elveszteni a türelmem. Ordibáltam egy kicsit, majd a konklúzió az lett, hogy a kártyám “fizikailag sérült” és egy rendes srác vett nekem sört készpénzért cserébe.
A Zeljeznicar ellen már a “problémamegoldó” kapu sem segített. Egy nagyon izmos úriember magyarázta nekem, hogy ha beenged, nem kap fizetést - pedig ott volt a kártyám, a jegyem, a személyim, mindenem. Negyed óra megfejtés után a megoldás szerintük az volt, hogy beállok a kártyát újonnan igénylők kétórás sorába, szerintem pedig az, hogy ők meg jönnek velem és elérik, hogy soron kívül foglalkozzon velem a jegyiroda. (Emlékeztetőül: kártyám van, jegyem van.) A konklúzió az lett, hogy írtam egy sms-t egy bennfentes haveromnak, két percen belül pedig az izmos srác fülében elkezdett recsegni a vokitoki, beengedtek. A büfével már nem próbálkoztam aznap.
Eljött a meccsjegyarmageddon napja. 8-10 óra szenvedés után a nálunk lévő 7 kártyából 3-at sikerült a kínkeservvel lefoglalt székek valamelyikéhez rendelni, de legalább négyen akartunk menni: kellett tehát valami megoldás. Bal tarkóm mögött izzó villant: van nekem egy felcsúti szurkolói kártyám, amit a kalandos PFLA - Nyíregyházán váltottam, mert akkor pont nem volt nálam a zöld-fehér azonosítóm, viszont mindenképp látni akartam az évszázad összecsapását - amit utolsó pillanatos, időntúli Felcsút-öngóllal nyert meg a Szpari. Szóval gondolkodás nélkül elbányásztam PFLA kártyám, begépeltem az azonosítóm és bumm, röpke tíz óra elteltével négy magyarromán meccsjegy birtokosává váltam.
Reggel nagy örömben el is meséltem a sztorit egy haveromnak, hogyan mentett meg az utolsó pillanatban Puskás Pancho - ő viszont a kitörő lelkesedés helyett közölte, hogy egy embernek nem lehet két szurkolói kártyája, amint kiváltja a másodikat, megszűnik az első. Már itt elkezdtem izzadni, de még nem volt vége: arra a felvetésemre, hogy nincs gáz, mert a puskásos kártyán a vezetéknevem el van gépelve így nem ugyanaz a két kártya, egy diósgyőri szurkoló történetével vágott vissza: a pénztárosnéni elírt a születési hónapjában egy számot - ezért nem engedték be a stadionba, viszont legalább rendőrségi ügy is lett belőle. FTC-s problémáim okára viszont fény derült: kártyám megszűnése miatt nem tudtam másra használni, kizárólag jegyvásárlásra (???) - ez volt az a "fizikai sérülés". Az üzenet világos: nem szolgálhatsz két úrnak.
Tehát, most van két jegyem szeptember 4-re az egyik egy olyan szurkolói kártyához kötve, ami már nem érvényes, a másik viszont egy olyanhoz amin el van gépelve a nevem. Hogy ezt egy gyanús alakok kiszűrésére kialakított informatikai rendszerben miért tudtam megoldani, az rejtély, de izgatottan várom a fejleményeket.