#brilliantsound

[malgosiasblog]

#tonight was #amazing. One of my favorite performances I have ever seen. Sooo soooooo #good. #Bleachers killed #nyc tonight. If you ever have a chance to see him live. Do yourself a favor and go go go.... #brilliantsound #briliantartist =perfectnight

[queenlicker]

Tizenharmadik nap

Igazi turistáskodásból állt a mai nap. Út közben az jutott eszembe, amit valamelyik stand-upos mondott, hogy ugye útikönyv. Mert mit csinál a turista? Megnézi élőben ugyanazt, amit a kiadványban már amúgy is látott fotón. :) Aztán mikor tényleg ott vagy a helyszínen, rájössz, hogy mennyire más a leírtakat átélni annak teljes valójában. Ide pedig egy Good Will Hunting idézet illik. (Milyen hihetetlen már, hogy EGYIK magyar csatorna sem adta le most ezt a filmet...)

Michalengelo, sokat tudsz róla. [...] De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra.

Utam első állomása a Globe színház volt, minimál sétával a metrózás után. A Temzén átkelve igencsak sanszos, hogy a banknegyedre láttam rá, mert az itteni rokonok azt mondták, hogy ott vannak ilyen rohadt magas épületek. Ez az egy torony - bár nem tudom micsoda - úgy tornyosult rá London itteni látképére, mint egyetemistára a határidő, mondjuk bármelyik vizsga előtt.

A parton sétálva lassacskán eljutunk a Globe-ig. Persze Willie óta már ráfért a restaurálás. A munkálatok alatt sikerült is átnevezni hivatalosan Shakespeare's Globe-bá.

A színházba való bejárás szabad. Fel tudsz menni a szuvenír shopba, kávézóba; ez a rész fasza. Az viszont kevésbé, hogy az eredeti színházba - tehát a színpad részhez - csak akkor juthatsz be, ha jegyed van az esti előadásra. Ejj.

Sebaj, annyi baj legyen. Ha már ott voltam, ittam egy espressot, mert hát azt elmondani, hogy espressoztam Shakespeare színházában legalább annyira király, mint amilyen drága és kevés volt az a kávé.

Következő megálló a St Paul katedrális. Sok mindenről tudok írni szarkasztikusan, elviccelve pont a lényeget; erről nem. Nem lehet.

A képek még bemenetel előtt készültek. Utána nem tudtam mosolyogni; sokkal jobban elmélyültem a gondolataimban. Igazából teljesen véletlenül kötöttem ki pont ott, pont akkor. Vasárnapi napot írunk - valamiért éppen ma akartam túrázós-turistáskodót játszani. Ahogyan nézegettem az eligazító térképet, hogy mi lehet negyed órás sétán belül, abszolúte de találomra böktem erre az épületre. Tehát vasárnap volt, reggel kilenctől vannak a "programok" - Istentisztelet, ilyen-olyan imádkozás, szokásos. Háromtól (mikor én odaértem), valamilyen hangverseny, vagy előadás, vagy én nem is tudom mi lehetett, de... Áhh, leírhatatlan. Fényképezni sajnos itt sem lehetett; gondolom főleg azért, hogy a szertartásokat ne zavarják az oda tévedők. A látvány pont egy stadionhoz hasonló. Égtelen magas mennyezet, arany díszítések, szobrok mindenhol. Lehet a hatalmas tér miatt, de itt valahogy szellősebbnek-, kevésbé erőltetettnek éreztem ezeket, mint az otthon megszokottak. Tehát a látvány gyönyörű. A hang. A hang... Könnyfakasztó. A padok két részre vannak osztva; akik úgymond "aktívan" részt akarnak venni a szertartáson, őket a Katedrális felügyelői ültetik be előre. Akik csak látogatók, ők hátrébb foglalhatnak helyet; én utóbbit választottam. Csak leültem és hallgattam és hallgattam és hallgattam. Fél-háromnegyed órát biztosan elüldögéltem itt, fantasztikus élmény. Elképesztő volt a kórus, hihetetlen az orgona, frenetikus az összhang. (Király Eszter, itt van +1 dolog a bakancslistádra. Ne felejtsd el felírni. Vasárnaponként London, St. Paul's Cathedral, at 3 pm.)

Ezt követően megint sétálgattam kicsit, betértem egy szuvenírboltba, vettem két tök jó dolgot az ősöknek.

Fogalmam sem volt, hol vagyok. Megnéztem egy nagyobbacska buszmegállót, hogy mégis merre menjek. Áhh, King's Cross, jó lesz.

Egy-az-egyben olyan, mint a Nyugati.

Még a tér is megvan.

És akkor feltétlenül meg kellett keresni a 9 és 3/4-ik vágányt. Gyanítottam, hogy valahol itt kell lennie. A vicc az, hogy állítólag annyian zaklatták az információs pultot a regény megjelenése után, hogy tényleg csináltak egy 9 és 3/4-ik vágányt. Vagy egy annak látszó tárgyat.

Itt a vasútállomás külön felbérelt fotósai lekapnak profi géppel. Hogy hogyan kapod meg a fotókat, nem tudom, mert iszonyat hosszú volt a sor (többsége kínai) és nem akartam végig állni.

Közvetlen a King's Cross mellett van egy másik állomás, a St. Pancras Station. Mint épület, ez nekem sokkal jobban tetszett; igazi régies hangulatot áraszt magából, pedig belül látszik, hogy mennyire karban van tartva.

Bent pedig volt egy orbitálisan nagy, gyönyörű szobor.

A viszontlátás öröme. :)

Innen már egyenes út vitt a metróval hazáig.

Sosem gondoltam volna, hogy régiségek megtekintését ennyire fogom élvezni. Igazából tipikusan annak az embernek tartottam magam, akit a fényképek nézegetése épületekről maximálisan kielégít, de a mai nap tökéletes példa volt arra, hogy ez miért nem igaz és miért rossz ez a felfogás.

Puszikpacsik.

U.i.: Negyed egy. Itt egy egér a házban, bebújt a hűtők mögé. Mindenki alszik, fingom nincs, mit csináljak vele. Pösti gyerek nem tud egeret fogni. Berakok egy Tom és Jerryt (szia Gyurikám), hátha ihletet kapok. Ha nem jelentkeznék holnap, hívjátok a magyar követséget.