Hogyan hat a társadalomra az, hogy szélsőséges politikusok az LMBTQ közösség tagjait is célba vették? A román és a spanyol példa.
Bumeráng hatás van: minél erősebb a homofóbia, az LMBTQ közösség támadása, annál több ember szolidarizál - olyanok is, akik egyébként, korábban nem vettek részt ezekben a szolidaritási akciókan.
Európa-szerte látni ezt a hatást, Bukarestben húsz éve 300 ember ment ki a Pridera, idén 30 000. Közben feljött egy szélsőjobboldali párt, államelnök jelölt lett George Simion és lenyomott egy rettenetesen agresszív, gyűlöletkeltő elnökválasztási kampányt. Nehezen fogja kiheverni a román társadalom, de ellenáll. Ezért menetelt Bukarestben rekordszámú tömeg.
Kolozsváron tegnap ugyanezt láttuk. A kolozsvári Pride azért különleges, mert egy vidéki városban szervezik. Itt a Pride-on való részvétel mindig kockázatosabb volt, mint a fővárosokban. Nagyobb kitettséget jelent a részvétel. A bumeráng hatás itt is érezhető volt. Megtelt a Mátyás szobor előtti tér dugig, és a belváros tele tele volt felvonulókkal.
Az alábbi cikk az európai következményekről, tendenciákról szól, de hadd tegyek hozzá néhány speciális, erdélyi megjegyzést.
1. Kolozsváron a felvonulás éveken át nagyon konfliktusos volt, többször avatkozott be a rendőrség - habár a felvonulók mindig nagyon békésen, családiasan jelentek meg. Idén nem volt provokáció, nem voltak ellentüntetők. Viszont mindennél erősebben érződött a családias, szeretetteli közösségiség.
2. Idén sem jelent meg a Pride-on a kolozsvári polgármester - noha hívták. Nem jelentek meg a politikai pártok sem, a tömegben egyedül a Sens aktivistáit lehetett látni (ez egy helyi, baloldali kezdeményezés). A sokezres tömeg fiatalokból, huszaséveik elején járókból áll. Végülis saját szavazóiról mond le a polgármester, hogy sem ő, sem az önkormányzat egyetlen delegáltja sem köszönti a menetet.
3. Eljött viszont a holland nagykövet - és mondott egy nagyon nagyon barátságos, okos, erős beszédet. Figyelembe véve, hogy Erdélyben tradicionálisan milyen erős a holland jelenlét, meg kell állapítanunk, hogy a helyi önkormányzat nem csak a saját szavazóiról mond le, de leszerepel a helyben befektetők előtt is. Dupla öngól
3. A Prideon jelen voltak a roma és a palesztin szolidaritási szerveződések ( PalestineSolidarity.CJ ). Sokan felteszik a kérdést, hogy miért? A Pride mindig a kisebbségek megmutatkozásának, szolidaritásának a rendezvénye volt - ilyen értelemben nem furcsa. Az sem furcsa, hogy a palesztin szolidaritás ennyire jelen van Erdélyben. Itt ugyanis, főleg az orvos- és mérnökképzésnek köszönhetően nagyon sok közel-keleti fiatal tanult évtizedek óta. Mást ne mondjak, a romániai vészhelyzeti, légi mentőszolgálat hálózatát is egy palesztin orvos, Raed Arafat alapította. A palesztin válság nem messzi eseménysor, hanem nagyon közelről, családi kapcsolatok révén követett tragédia. Személyes ügy. Ugyanígy a szír válság is. Még ezzel együtt is mondhatja valaki, hogy jó, de mi köze ennek a szexuális kisebbségek jogvédelméhez? Ezen lehet vitatkozni. Kolozsvár főterén egy jelszó harsogott a leghallhatóbban: No pride in genocide! - és alapvetően ezzel nem lehet vitatkozni. Háborús időkben, tömeggyilkosságok idején, nézzünk magunkba, hiába tüntetünk a méltóságért, méltányosságért -az bizony, odalesz a lővonalban.
4. Bár Kolozsvár belvárosát felverte a No pride in genocide jelszó, és harsogott a roma szolidaritás jelszava az "Opre roma!" - a színpadon nem jelent meg egyetlen roma-cigány vagy magyar ember sem. Holott Romániában nagyon sok, etnikai kisebbséghez és szexuális kisebbséghez tartozó ember él, ők a terhek sokszorosát viselik. Mennyit jelentett volna, ha a német, holland és román felszólalók mellett valaki a színpadon azt is mondta volna: Szervusz Kolozsvár! A tömeg tele volt magyarokkal. Magyar jelszavas táblákat vittek magukkal. Tradicionálisan sok az erdélyi magyar a kolozsvári Pride-on. Amikor a tömeg azt kiabálta: ez a mi országunk is! - az erdélyi magyarok is kiabálták - románul. Pedig istenbizony, az erdélyi magyaroknak is nagyon nagyon kell az az érzés, hogy Románia az ő hazájuk is. Ha működik a palesztin szolidaritás, a roma szolidaritás, miért nem működik a magyar? Nehéz úgy, hogy az RMDSZ oda sem dugja az orrát, mintha az ő szavazói és politikusai között nem lenne LMBTQ közösséghez tartozó ember. És úgy is nehéz, hogy a magyar kormány önti az AUR-éhoz hasonló gyűlöletpropagandát. De épp ezért kellett volna a fenébe belé a színpadon magyarul megszólalni. Volt már olyan, hogy Nicu Ștefănuță EP képviselő megszólalt magyarul a korábbi Pride-okon. De nem, nem lehet és nem kell az LMBTQ emberek helyett, a romák, a magyarok helyett beszélni. Adjatok teret, hangot nekik, legalább az ilyen rendezvényeken! Körbe kérdeztem embereket, vajon miért alakult ki ez az áldatlan helyzet? Sajnos, az erdélyi magyarok meggyőződése az, hogy szép, szép a romániai tolerancia, LMBTQ szolidaritás, de a magyarokkal szembeni tolerancia azért nem fér bele, a mélyén a dolgoknak csak a gyanakvás és az elzárkózás van. Nem tudom, mi az igazság, alapos mély kutatás kéne - de nagyon elszomorított a helyzet. Kimondani Romániában nyilvánosan, hogy magyar vagyok nyilvánosan - még mindig nehéz. Ott voltunk a Mátyás-szobornál, a Bánffy palota szomszédságában és nem volt senki, aki azt mondja: "szervusztok magyarok, kösz hogy évek óta kitartotok mellettünk, mi is kitartunk mellettetek!". A Pride jó alkalom lenne, hogy a román közösségek előtt is képviselni lehessen a magyar identitást. Évek óta járok a Kolozsvári Napokra. Ritka szomorú falunapok hangulata van - bezárkózás a Farkas utcába, a különböző szűk rendezvényhelyszínekre, és a végén egy koncert, amin többségében magyarok vannak - a román Kolozsvár meg távolból nézi, kik ezek a furcsa, történelem által ittfelejtett alakok? Itt a Prideon rengeteg fiatal, menő magyar figura volt. Korszerűek, frissek, energiával teltek. Ez is hozzá tartozik a magyar közösséghez, valahogy láttatni kéne.
Summa summárum: fontos, előremutató, életvidám de vitatható rendezvény volt a Pride. Idén többen voltak, mint tavaly, jövőre még többen lesznek - ebbe a nyitott, elfogadó, családias irányba megy a világ. És jól van ez így. Olvassátok, mi megy Európában:
