...szóval itt van az ősz, itt van, újra (itt!), esik a bizonyos esnivaló, és milyen jól esik, milyen jól! Vagy kettő teljes napon át elbírható ilyenkor a semmirevaló széjjelzuhantság, a tárgytalan nyűgősség minden fajtája, változata, sőt remixe is! Meg jól is áll még, isten bizony, hogy jól! Az utcára ki lehet még menni, nem érdemes habár, de mindenféle ellenjavallatok mellett az ember jobbára amúgy is az azt csinálja, amit akar, meg hát mivel ősz van (offisöl), azt is amit meg nem! Mást ne mondjak, mondom azt, hogy magára húz mindenféle bónusz göncöt, pedig a mesebeli fasznak sincsen az ilyesmihez kedve, aztán mégis erre megy ki a dolog! És jönnek a föld alól, vagy legalábbis a Bogár László (egyes források szerint doktor!) a tudója legföljebb, hogy honnan a bánatból a büdös, bunkó bogarak, asse' mondják, hogy "Hellószia Jóuram!", hanem semmi szó, se beszéd, jönnek csak, és megint, valamint újra, meg újra! Papírok nélkül, ellenőrizetlenül, hozzávetőleg tízmillió toroczkailászló áll letolt gatyával hatésfélmillió nappaliban, azt' nem tud semmit se ehhez hozzátenni egyik se! A nemzetközi sajtó meg hallgat, mint a halott mókus fenn a fán! Az emberiség utolsó órái ezek, Bokszoló Árpád hírös albertfalvai odamondóember utólszor még valahány nőt megbasz, szájával csinálja most is az ilyet, miként általában így szokja csinálni. Életünk tán odavész most mindörökre, kultúránk nem eladó ilyen időkbe' se! Magyarok istenére esküszünk, meg további hasonló ilyenek, mik beleférnek még! Szóval megvan a maga zajlása az életnek, meg hát! Habzószájú kapkodás szezonja ez, a befőttet el kell rakni, most avagy semmikor, ez a kérdés, és ki-ki választ szájíz, továbbá vérmérséklet szerint! Közbe' utolsó regényem egy zöldséges rekeszről bocsátom az áruba! "A LOGOPÉDUSOM LELÉPETT A GYEREKKEL" - csupa nagybetűvel, igen(!), most tudom jól én is csak a marketinget, mikor mit se számít már! "Összezavarodtam, mint az Obi Wan Kenobiba mártott koviubi!" - írta Mikel Theresának a negyvenharmadik oldalon, mer' kimondani sose tudta volna, egyszer csak úgy eszembe jut és mélyen eltűnődöm ezen. Ha az ősz járni tudna, tán a jó kurva anyjába elmenne - gondolom később magamban, aztán veszem a seprűt, a lapátot, és elindulok a dohánybarna távolesőbe úgymondott falevelet szedni. Munkásököl, jól söpör, ha köll, ha nem köll! A zsánklód lárszon legyen veletek e borulós időkben! A viszonlátás’! (1982)
