Oct 13, 2015
Csuri: Random War, 1968
A drawing was made of an individual soldier that became a data set, random number choosing devices where used to decide the other variables, position and angle.
seen from Türkiye
seen from Belarus
seen from United States
seen from Türkiye
seen from China
seen from China
seen from United States
seen from China
seen from Cayman Islands
seen from Brunei
seen from United States
seen from Australia
seen from United States
seen from Netherlands
seen from China
seen from United States
seen from United States
seen from Azerbaijan
seen from United States
seen from China
Csuri: Random War, 1968
A drawing was made of an individual soldier that became a data set, random number choosing devices where used to decide the other variables, position and angle.
IMÁDOM!
Egy nap a debreceni idősek otthonában.
Előszóként annyit, hogy megint elememben érzem magam, megint szétcsattanok az életkedvtől:). Ezt most a mai idősek otthonai látogatásnak, vagy a közelegő Winterfestnek tudhatom be, az kérdés marad.
A következő kis posztban a mai önkéntességemről fogok mesélni akit érdekel kattoljon tovább.
Szóval kissé ironikusnak éreztem mikor Gyulavára Attila felhívott múlt hét pénteken, hogy van-e kedvem még önkénteskedni, ha igen akkor februárban mikor érek rá. Ez azért volt furcsa, mert épp pénteken találkoztam, azzal az emberrel (akiről egyébként az előző bejegyzésem is szólt :D) akihez ezek az élményeim kötnek. Elmondta Attila, hogy február 2-án az öregek otthonában lesz egy kis látogatása a HABIDISZ –nek. Én meg régen voltam, hát elmentem.
6. órámról elkérezkedtem egy 25 perccel hamarabb, h elkészüljek és kiérjek. Találkoztam a srácokkal lányokkal akikkel együtt mentünk. Nekem furcsa volt mivel még soha nem voltam ez előtt ilyen helyen. Jó érzés volt eltölteni ott azt a pár órát, mivel látszott az öregeken, hogy egy kis szint és változatosságot vittünk az életükbe. Számomra érdekfeszítő volt hallgatni, egy idős néni meséit a férjéről aki 60 év házasságuk után hunyt el. Sok dolgot megbeszéltünk, miközben gipsz fejeket festettünk vagy épp krepp papírt hajtogattunk. Egyszer egy fényképész ismerősöm monda: „A gyerekeket és az időseket az egyik leghálásabb fényképezni. Ők elfogadják önmagukat olyannak,amilyenek valójában.” És ami a legdurvább, hogy ez igaz!
Igazából szokták kérdezni, (ma is kérdezték) hogy miért járok önkénteskedni. Igazából ennek több oka is van. Egyrészt nyílván jó segíteni, gyerekekkel és idősekkel foglalkozni, feldobni az emberek napját 1-1 önkéntes programmal. Azért is szeretem, mert rengeteg új ismerőst lehet szerezni, és rengeteg új kapcsolatot lehet kialakítani. Lehet tapasztalatot gyűjteni. Jobban megismerhetem a világot és/vagy más szemszögből. Jó, hogy kiszakít kicsit a „mindennapokból” (már ha nekem vannak olyanjaim…-). Másrészt kicsit meg is nyugtatja a lelkiismeretem, hogy nem csak úgy vagyok, hanem teszek is valamit az emberekért.
2012.02.02. 19:49 Csuri