#dóri

[maxyvert]

A 9 year old beauty 😳💞

[ledushka]

Dóri finally at home and playing on her ukulele

[gyorinokedli]

De a mienk

[cloudmax]

hatékony, Budapest Pride

[egyszornyetegelete-blog]

Megígértem hogy nem posztolom sehova de túl jó.

[sonka]

Miskolc trip

[heni009]

[ufolotti]

Verjetek meg,hogy beszélek

Amikor a barátaim már nem is a barátaim. És ez csak azért, mert nem mondtam el egy olyan dolgot, amit nem akartam elmondani? Az Adri depressziózhat nyíltan, mindenkit leszívva? Én meg nem tehetem meg, hogy én nem akarom megmutatni másoknak a gyengeségem? Aztán az, hogy elmerem mondani a veszekedéseimet a barátaimnak és egyből én leszek az önző, hülye dög, aki lelki terrorban tartja a barátját és mindent túlreagál. Megkapom azt, hogy mennyire csodálja mindenki a Márk türelmét velem szemben. Elmertem mondani a rosszabb napjaimat a barátaimnak, akik elvileg a támaszaim is lehetnének. Aztán meg a hátam mögött egy kész roncsnak tartanak, aki pszichológiai segítségre szorul, mert ennyire egy érzelmi bomba, vagy mi. Letámadnak a barátaim, mikor azt kéri a barátom tőlük, hogy vigyázzanak rám. Nem azt kérte, hogy csesszenek le és támadjanak le, hogy mégis mi a fasz van. Nem fogok magamtól beszélni róla. Ha akartam volna, már megtettem volna. Nem állok rá készen, lehet, hogy soha sem fogok. Márknak is csak azért mondtam el, mert vele tervezem el az egész jövőmet, és azt akarom, hogy mindent tudjon rólam. Ezt még a legjobb barátnőm se tudja. Megtörtént Bekával a legjobb dolog köztünk, ami valaha történhetett. ment újra felfelé a kapcsolatunk. Aztán meg hirtelen újból távolodás. Most akkor, hogy is van ez? Csak mert a Márk vele beszélt meg egy veszekedésünket, és nem velem. Beka korábban, mondta NEKEM, hogy mennyire csodálja a Márk türelmét velem szemben. Jól esett. Ja mindenki szeret, mindenki aranyosnak tart meg ilyenek.... aztán jön a ‘DE’... A ‘de’ előtt már semmi nem számít. Szokták ezt mondani. Csak szerettem volna beszélni arról, ami bánt, hogy veszekedünk. És igen. Az elmúlt időszakban több volt. És türelmetlenebb voltam, ezért tűnhettem önzőnek. Több veszekedés volt, mert nem beszéltük jól egymás szeretetnyelvét. És kezdtük leépíteni egymást. Januárban jöttünk rá, miután kaptam karácsonyra egy könyvet, ami az Öt szeretetnyelvről szól (Gary Chapman-től). Megbeszéltük, hogy kinek mi a szeretetnyelve. Én annyira nem csináltam rosszul, de javítani mindig lehet. Márk viszont szörnyűen. A szeretetem kezdett elszállni. Kért 2-3 hónapot, hogy jól csinálhassa.... A bökkenő az volt, hogy eltelt egy hónap és még mindig nem volt változás.

Ezért újabb veszekedések jöttek. Kéztörés, állandó kórház. Lett egy egynapos szünet, hogy átgondoljam a dolgokat. Nem bírtam nélküle. Ez jelenti, hogy még menthető. Majd eltelt egy hét. előtte megbeszéltük, hogy majd valamikor megy Szegedre, de még nem most. Nem örültem, mert nem tartottam jó ötletnek a kapcsolatunkra tekintve, azt, hogy elmenjen egy hétre. Gyűlöltem, végig, veszekedés, meg ilyenek of course.  De mindegy eltelt. Most már talán tényleg javulni fog minden. Eközben, elhívtam a Bekát randizni. Láttam rajta, hogy nem nagyon akarja. Udvariasságból eljött. Nem nagyon akarta. Mondtam neki a randi napján, hogy most mondja le, ha nem akarja, mert nem akarok fölöslegesen menni. Jött az hogy dedede mindenképp megyek. Nem hagyott fizetni. De hamar lerázott, költözködés címszóval, persze, megértem, fontos volt. De láttam, hogy ezt valójában nem akarta. Mindegy. Elengedtem.

Látom, tudom, hogy kibeszélnek, és nem akarnak velem együtt lenni. Kivétel a Dóri. Bocsi, hogy nem tudok olyan lenni, mint amilyennek szeretnétek. De az nem én vagyok. Változtam, de nem olyan radikálisan, mint ahogy ők azt hiszik. Eddig is ilyen voltam. Csak nem történt olyan, hogy ők ezt tudják. Bocsánat, hogy beszélek a rossz napjaimról.