Grippe
(Időről időre eszembe jut, hogy le kéne szedni és gatyába kéne rázni a cikkeimet (legalább a jobbakat), mert egyrészt a dizájnváltások rég szétkurták őket tipografice, másrészt meg milyen már, hogy index.hu... Mindenesetre, ha már fölmerült a paracetamol és vidéke, itt ez a jó kis okoskodós. Ha másra nem, arra jó, hogy mennyit változtak húsz év alatt a gyógyszerárak.)
2003.02.02.
Tegyünk magunk elé egy kalapot meg egy üveg kisüstit, és igyunk, amíg két kalapot látunk. Na de mi van, ha a kettős látás eleve az indulóállapot része? Ilyenkor meddig kell inni? Amíg hármat látunk? Vagy négyet?
Az összetéveszthetetlen tünetegyüttes, a levakarhatatlan ismerős, a téli látogató jön évről évre, legkésőbb amikor az első herekocogtató hideg nyáladzó olvadozásra vált. Nyirkos, sötét, büdös, keserű lepedék lepi a nyálkahártyákat, begerjedt vírushadak minősítik táptalajnak jobb részeinket; nyakon ragad a náthaláz. A testhőmérséklet liftezni kezd, fogak kocognak, takony, nyál, könny egybefoly, tüdő szaggat, és fájunk tetőtől talpig.
A kalapkúra elvi csapdába esvén (meg hát, valljuk be férfiasan, van tapasztalatunk a betegen berúgás másnapjairól), marad a racionális cselekvés: keressünk valami vegyszert (hátha feltámaszt mégis). Ha mondjuk gyógyszerreklámfilm-szereplő az ember, csak beleszór valami csodaport egy bögre forró vízbe, szipogva elszürcsöli, és már bokázik is vigyorogva kifele a havas cudarba.
Van pl. az a ribizli- vagy citromízű Coldrex nevű csoda, négyszáz forintért adnak öt adagot, hétszázért tízet. Potomság. Van benne paracetamol, fenilefrin meg C-vitamin. A C-vitaminnál az ember irigyelni kezdi a vegyészeket. A szakadt kémikus csak kiveszi a vegyszerszekrényből az aszkorbinsavas üveget, tol egy spatulával, oszt kész a skorbutprevenció. Meg citrompótlónak is jó. (Teázás közben jól lehet merengeni a gamma-lakton-gyűrű szépségén meg az endiol--hidroxi-oxo tautomérián.) A fenilefrin az ereket húzza össze, igazából az orrba kell, úgyse fogjuk megúszni, hogy valami ilyesmivel ne gyalázzunk bele szegény elgyötört szaglószervünkbe.
Egy lényeges komponens maradt, a paracetamol, rendes nevein N-acetil-para-aminofenol vagy 4-hidroxi-acetanilid. Nem kell parázni, nem túl bonyolult: benzolgyűrű (Isten áldja Kekulé mester majmait) két fityegővel. Innen nézem, fenol, onnan nézem, anilin. Bíztató, mi? Azért az a dög elég rendes láz- és fájdalomcsillapító. Árulják is százféle kiszerelésben meg kombinációban (Andrwes Answer, Ben-u-ron, Efferalgan, Mexalen, Mexavit, Miralgin, Panadol, Rhinoval, Rubophen, Saridon, miegymás).
Az italporok sztárja a Neo Citran. Coldrex egy kis feniraminnal (a fenilefrinre segít rá) meg szőlőcukorral megspékelve. Hatszázötvenért adnak hat adagot. Namost, egy bögre Neo Citranban fél gramm paracetamol van. Paracetamolt kapni natúrban is, tíz darab félgrammos tabletta 95 forint. A C-vitamin-tartalom egy-két forintba kerül (hacsak nincs otthon kilós aszkorbinsav). Orrnyálkahártya-lazítót meg úgyis jobb direkte az orrba csöpögtetni, köptetőre is vannak hatékonyabb megoldások. Mellesleg rendes patikában kutyulnak jó kombinált porokat, fél áron. A békebeli kézzel hajtogatott tasak bontogatásának élvezetéről nem is beszélve.
Ha már ennyit rugóztunk a láz- és fájdalomcsillapításon, jusson eszünkbe a nagy klasszikus, az acetil-szalicilsav (megint egy benzolgyűrű két fityegővel). Magyarul: aszpirin. Higgyék el, nem csak hagyományőrzésre jó. Bayer Aspirin, 500 milligrammos - megbízható, mint egy öreg Volkswagen (megtermett férfiemberek kettesével szedjék). Húsz tabletta 425 forint. Elvileg volna százdarabos is 886-ért, de olyat magyar gyógyszertár nem tart, nehogy egy nagyobb család olcsóbban megúszhassa a tömeges kidőlést.
Ugyanaz az acetil-szalicilsav van az ősmagyar Istopirinben is, ami egy hajszálnyival olcsóbb ugyan az Asipirinnél, de. Először is olyan reménytelenül szocialista fazonja van. Másodszor a Bayer tud valamit, amit az utángyártók nem: kristályosítani. A Bayer Aspirin kristályszerkezete békülékenyebb viszonyban van a gyomorfallal, és a pohár vízben is jobban szétesik. Az aszpirint ugyanis a gyomorra leselkedő veszélyek miatt nem szabad egyben bekapni, vízben kell elkeverni és meginni. Ha nincs kedvünk totojázni (és az aszpirin ízét kedvelő perverzek közé tartozunk), tartsuk a szánkban a tablettát amíg szétesik, aztán nyomjuk le egy-két korty vízzel.
Az acetil-szalicilsav kalciumsója a Kalmopyrin. Szintén régi jó(?) ismerős. Állítólag a kalcium-karbonáttól az aszpirin kevésbé bántja a gyomrot és vízben is jobban oldódik. Hát... Rágcsáljunk el egy Kalmopyrint meg egy Bayert, valahogy ég és föld. És hogy mitől drágább úgy harminc százalékkal, azt csak a jóisten meg az OEP tudja. Ha mindenáron flancolni akarunk, vegyünk inkább Aspirin plus C pezsgőtablettát. Abban csak 0,4 gramm aszpirin van ugyan, viszont több mint kétszer annyiba kerül. Igaz, van benne aszkorbinsav is, meg pezseg is, ami manapság nagy divat.
Ha lázunk és fájdalmaink felől már intézkedtünk, még mindig ott vannak azok a rusnya váladékok, köhögés, szörcsögés, könnyek. Fuldoklás és orrdugulás egyszerűbb eseteinél lehet köhögős cukorkákat szopogatni. De ne dőljünk be mindenféle gyógynövény- meg mentol- meg antiköhögin-tartalomnak! Egy igazi adalék van: az eukaliptuszolaj. Emlékszünk a Sörgyári capriccióban őrjöngve rohangászó dokira? Na, az az eukaliptuszolaj. Használ. Sajnos, csak egyetlen közforgalomban levő cukorkában van kellő töménységben, a Fisherman's Friend rettenetes ízű alapváltozatában. Nem hiába, állítólag nehéz életű északi halászoknak találták ki. Szóba jöhet még a fekete csomagolású extraerős Halls cukorka, csak az hazavágja a szánk nyálkahártyáját is.
Tisztességes köhögésnél nem lehet megúszni a gyógyszertárat. Eleinte lehet próbálkozni csillapítókkal. Az Erigon vagy a Radipon azért jó, mert kodein van bennük, bemesélhetjük magunknak, hogy legálisan drogozunk (mit nekünk Libexin). A száraz köhögés rohadt dolog, és még azt se tudja megállapítani az ember, hogy használ-e a csillapító, mert nem tudhatjuk, hogy nélküle tényleg kisebb frekvenciával fuldokolnánk-e.
Ha szerencsétlen tüdőnk váladékozik is, akkor hagyhatjuk a fenébe a kodeint. A letapadó trutymót föl kell szaggatni valami köptetővel, és köhögést egyszerre gerjeszteni és csillapítani tilos. Ha kisgyerekkorunk doktor bácsijának borzalmas kanalasán akarunk nosztalgiázni, kérjünk mixtura pectoralist. Mifelénk a "mellkeveréknek" hullarum a becsületes neve, nem véletlenül. Bár sehol sincs dédanyáink tüdővészes korának (ma is kapható) rettenetéhez, a fagiforhoz képest. Ó, fakátrányok fenolos csodái! Guajakol! (Orto-metoxi-fenol - na tessék, megint egy benzolgyűrű két fityegővel.)
De ne nosztalgiázzunk! Speciel köptetőkben kimondottan virtuóz a gyógyszeripar. A többféle - tényleg ható - hatóanyag között szerintünk az acetil-cisztein a király. Rengeteg termékben ő a lényeg (ACC, Acetylcystein AL, Fluimucil, Mentopin, Mucobene, Solmucol, Sputopur). Van mindenféle italpor, szirup, pezsgőtabletta, kapszula. 5-600-ért kaphatunk 20-30 adagot a gyorsan ható italporokból. Ha meg nagyzolni akarunk, vegyünk 1740-ért 30 darabos Fluimucil 600-as pezsgőtablettát. De az ACC 200-tól is igazán jó löttyösöket lehet köhögni. Kész megkönnyebbülés.
A legnyomorultabb az egészben a tönkrement, bedugult orr. Az orrcseppek, orrspray-k (Histazolin, Nasal, Nasivin, Novorin, Otrivin, Vibrocil stb.) egytől egyig borzalmasak. Az orrnyálkahártya kifinomult anyag, ereinek szűkítgetése kínos, könnyfacsaró művelet. A hatás meg rendszerint, finoman szólva, időleges. Talán az eredetileg köptető hatóanyagú (brómhexin) Paxirasol orrspray a legemberibb, még a bekövülés ellen is hat valamelyest.
És hát a termék. A papír zsebkendőket valamiért féladagosra méretezik (az ember akár a markába is fújhatná, minek az a flanc), a vászon zsebkendő vagy jó anyagú, vagy nem, de inkább nem, és mindig rosszkor telik meg. A lehasznált pelenkából készült rongy volna legjobb, de az eldobós csecsemősegg-borítások korában nehéz hozzájutni. A legjobb, ha veszünk egy nagy tekercs háztartási papírtörülközőt. Az egész kínlódásnak a hülye európai civilázió az oka, bezzeg a keletiek meg a természeti népek! ("Undorító szokásai vannak a fehér embernek, nézd, a hülye zsebre teszi az orrvizet!") A kultúra ráadásul kínos kisebesedésekkel jár, arra is keríthetünk valami huszárzsírt vagy szarvasfaggyút.
Jöhet az egészre torokfájás is, akkor öblögessünk Glycosepttel vagy Phlogosollal (nem érnek sokat), vagy szopogassunk valami torokfertőtlenítőt: Faringoseptet (ó, a román gyógyszeripar), Halsetet, Mebucaint, Septofortot, Strepsilst. De inkább menjünk orvoshoz! Ha a szemünk is kikészült, akkor szemészhez is.
Itt ülünk hát, a szorgos kutatómunkával áthörgött, -szédelgett napok után égő tekintettel és üres pénztárcával, összes nyálkahártyánk romokban hever, és ráébredünk, nemhogy kalapkúrához, de még egy kocsmaajtó látványához se volt szerencsék vagy tíz napja. Most mondják, nem tökmindegy, mi a jónyavalya történt ezen a redves héten?
