#emlektukor

[uveggyapot]

amikor elfújod a gyertyákat, kívánhatsz egyet, és az teljesülni fog! :) 🦊

[uveggyapot]

🤍

[uveggyapot]

nagyonnnnn vártam az új albumot, le is volt előre mentve, tudtam, hogy jó lesz, de őszintén mondom, hogy minden várakozásomat felülmúlta ❤️‍🔥 sokkal jobb lett, mint amire számítottam

… és konkrétan ez a dal… EZ A DAL!!!!!!!!!

Wonderful nothing

You just want something nice

You just want substance

I just wanna cut out both your eyes

Wonderful nothing

You just want something kind

I want corruption

I think I'm the devil in disguise

Here's my state of mind

Give me destruction

Tell me I'm scrumptious

I'm a fucking delight

I come back in with a one, two

Sucker punch in the gut, here's a tissue

Truth hurts when it points right at you

Sit down now for some ground rules, thank you

Don't talk, that's it, just one

Do you think you can handle that much?

I've just come back to life

I'm here, I'm your little ray of sunshine

Your party's so damn tired

Kinkiness pretty light and

You're dressed up like a tiger

But you're a fly stuck in my eye and

What's that face?

Oh, you got some scrapes but I'll pile drive you anyway

And I hoped and I prayed

I kept on thinking that it'd all change one day

Been a great gun fight

You drew blood, I set myself on fire

But you've had your time

Oh, you've had your time, mm

[uveggyapot]

You can say it's just the way you are

Make a new excuse, another stupid reason

Good luck, babe (well, good luck), well, good luck, babe (well, good luck)

You'd have to stop the world just to stop the feeling

Good luck, babe (well, good luck), well, good luck, babe (well, good luck)

You'd have to stop the world just to stop the feeling

I'm cliché, who cares?

It's a sexually explicit kind of love affair

And I cry, it's not fair

I just need a little lovin', I just need a little air

Think I'm gonna call it off

Even if you call it love

I just wanna love someone who calls me "baby"…

And when you think about me, all of those years ago

You're standing face to face with "I told you so"

You know I hate to say, "I told you so"

You know I hate to say, but, I TOLD YOU SO!!! :)

[uveggyapot]

The "Who's Who" of "Who's That?"

Is poised for the attack

But my bare hands paved their paths

You don't get to tell me about "sad"

If you wanted me dead

You should've just said

Nothing makes me feel more alive

So I leap from the gallows, and I levitate down your street

Crash the party like a record scratch as I scream

"Who's afraid of little old me?"

You should be

The scandal was contained

The bullet had just grazed

At all costs, keep your good name

You don't get to tell me you feel bad

Is it a wonder I broke? Let's hear one more joke

Then we could all just laugh until I cry

So I leap from the gallows, and I levitate down your street

Crash the party like a record scratch as I scream

"Who's afraid of little old me?"

I was tame, I was gentle till the circus life made me mean

Don't you worry, folks, we took out all her teeth

Who's afraid of little old me?

Well, you should be, you should be, you should be (You should be, you should be)

You should be, you should be, you should be (You should be, you should be)

So tell me everything is not about me

But what if it is?

Then say they didn't do it to hurt me

But what if they did?

I want to snarl and show you just how disturbed this has made me

You wouldn't last an hour in the asylum where they raised me

So all you kids can sneak into my house, with all the cobwebs

I'm always drunk on my own tears, isn't that what they all said?

That I'll sue you if you step on my lawn

That I'm fearsome, and I'm wretched, and I'm wrong

Put narcotics into all of my songs

And that's why you're still singing along

So I leap from the gallows, and I levitate down your street

Crash the party like a record scratch as I scream

"Who's afraid of little old me?"

I was tame, I was gentle till the circus life made me mean

Don't you worry, folks, we took out all her teeth

Who's afraid of little old me?

Well, you should be, you should be, you should be (You should be, you should be)

'Cause you lured me, and you hurt me, and you taught me (You should be, you should be)

You caged me, and then you called me crazy

I am what I am 'cause you trained me

So who's afraid of me?

So who's afraid of little old me?

Who's afraid of little old me?

[uveggyapot]

I saw in my mind fairy lights through the mist

I kept calm and carried the weight of the rift

Pulled him in tighter each time he was drifting away

My spine split from carrying us up the hill

Wet through my clothes, weary bones caught the chill

I stopped trying to make him laugh

Stopped trying to drill the safe

Thinkin, how much sad did you think I had

Did you think I had in me?

Oh, the tragedy...

So long, London

You'll find someone...

I didn't opt in to be your odd man out

I founded the club she's heard great things about

I left all I knew, you left me at the house by the Heath

I stopped CPR, after all it's no use

The spirit was gone, we would never come to

And I'm pissed off you let me give you all that youth for free

For so long, London

Stitches undone

Two graves, one gun

I'll find someone...

And you say I abandoned the ship

But I was going down with it

My white knuckle dying grip

Holding tight to your quiet resentment and

My friends said it isn't right to be scared

Every day of a love affair

Every breath feels like rarest air

When you're not sure if he wants to be there

So how much sad did you think I had,

Did you think I had in me?

How much tragedy?

Just how low did you think I'd go?

Before I'd self-implode

Before I'd have to go be free

You swore that you loved me but where were the clues?

I died on the altar waiting for the proof

You sacrificed us to the gods of your bluest days

And I'm just getting color back into my face

I'm just mad as hell cause I loved this place

For so long, London

Had a good run

A moment of warm sun

But I'm not the one

So long, London

Stitches undone

Two graves, one gun

You'll find someone...

[uveggyapot]

karóval jöttél

s hány hét a világ? Te bolond.

hiszen Csak az olvassa, nem igaz?

S szívében néha elidőz.

mondjuk még pár perc. tudom, hogy holnap lesz. ő engem soha, szerintem a napra sem emlékszik. de én őt akkor is. mindig, így vagy úgy. nekem ez fontos. annak a fiúnak tartozom ezzel, aki elejtette a cetliket. és akivel rossz irányba szálltunk a metróra. annak, akit a legjobban szerettem. habár neki sem tartozás ez. sokkal inkább vallomás. mint a versek. nem szólok, szólhatok hozzá többé, de nem baj. üzentem neki olyan módon, amit csakis ő ért. meg én. és ez elég. vagyis nekem elég. a többi - ahogy éppen ez sem -, úgysem számít. hiszen már el is illant. ha emlékszel még, a végével kezdtük. most pedig én következem. vigyázz, szóltam. csak a holnap az övé.

[uveggyapot]

annyira, annyira, annyira jó. nemcsak a dal, hanem az, hogy ideköltöztem. jó hatással van rám. mindig is néztem ezeket a házakat, amikor még egyetemi koliban laktam. úton az óráimra mindig elhaladtam itt a házak előtt, és a reggeli fények olyan szépen törnek meg az ablakokon, és emlékszem, hogy a villamosról hányszor felnéztem rájuk és mindig arra gondoltam, hogy de jó lehet itt lakni. idén lesz 8 éve, hogy fent élek Budapesten, és mindig úgy gondoltam valamiért, de tényleg, már egészen a kezdetektől, hogy Budapest élő szíve Újbuda. vannak nem élő szívei is, mint mondjuk a Deák, de ez itt... ez valahogy él. imádtam, hogy a koli is itt volt, és sokáig hiányzott is a környék, mikor Zuglóban laktam. aztán jött a 9. kerület, és azt is nagyon szerettem amúgy, meglepően nagyon, legalábbis az első lakást, de a szívem mindig ide (vissza) húzott. dolgozni is szinte végig itt dolgoztam mindig is, bár ez inkább a véletlen műve volt. aztán amikor rájöttem, hogy én már jártam itt, mármint konkrétan ebben a lakásban, és hogy a tulajdonos erkélyét is pontosan tudom, hogy melyik, mert kismilliószor bámultam tátott szájjal, annyi növény van neki kint, akkor biztos lettem, hogy nekem ide kell jönnöm. itt van a helyem valahogy. ide húzott a szívem a tudtomon kívül. és már itt vagyok több, mint egy hete. nem kergetek itt szellemeket, akik már nincsenek, vonzó a tudat, hogy nem is tudják, hogy hol keressenek, és belepnek a növényeim, és olyan emberek szeretete, akik tényleg szeretnek, igazából, teljes szívvel. és napos az egész, és amikor hazajöttem az irodából, ami 10 perc sétára van, és ahova reggelente úgy járok, hogy kávéval a kezemben indulok el a kis stúdiólakásból, és végig a napos oldalon megyek, pont úgy, pontosan úgy, ahogy elképzeltem, hogy milyen leszek majd, amikor felnőtt leszek, még ha ez egy rettenetesen átlagos eszménykép is - szóval akkor csak vettem egy forró zuhanyt, aztán kinyitottam teljesen az ablakot és leültem a pöttyös begónia, a könnyezőpálma és a madagascari pálma közé, és csak becsuktam a szemem és napoztam velük. ezt a dalt hallgattam, és egy picit valahogy a szívem újra teljes volt, mégha csak egy pillanatig is. és kezd besötétedni, és már be van kapcsolva a hangulatvilágításom itt, mellettem, és mikor milyenre állítom, és a szoba olyan színű fényárban úszik, amilyen kedvem van épp, és az egész semmihez sem hasonlítható. az érzések, a hangulatok, az emlékek, ahogy kavarodnak és elhagynak engem.

hiányzik apa, és bárcsak elmondhatnám neki ezt, tudom, hogy velem örülne, tudom, hogy neki nagyon tetszene a lakás is, hogy engem látna benne, hogy segített volna összerakni nekem a szobainasomat, mert nekem sosincs imbuszkulcsom és semmilyen szerszámom azóta sem, pedig mindig mondta, hogy valami alapkészletet vesz majd nekem, hogy azért legyen, mert sosem lehet tudni, és mindig jól jön, ha van az embernek, és nála valahogy mindig lapult egy, meg mikor költöztem is mindig készült erre, és tudta, hogy a cipekedés mellett szerelnie is kell. most a Dani rakta nekem össze a szobainasomat, megmutatta, hogy hogy kell, és én nem árultam el neki, hogy apa is minden költözésnél megmutatta nekem, hogy majd legközelebb tudjam, de valahogy mindig elfelejtettem, mert nehéz valaki olyannak megjegyeznie, aki csak nagyon keveset szerelt az életében, és valójában nem ért hozzá. a hétvégén röplabdabajnokságom lesz, aztán jövő hétvégén meg anya jön fel hozzám meglátogatni, elviszem majd valahova, de még nem tudom hova, nézni kellene valami programot, ami tetszene neki. most csütörtökön visszaadom a régi lakás kulcsait és jó lesz magam mögött tudni az egészet, emlékezni sem akarok, annyira megutáltam minden sarkát annak a lakásnak a végére. mondjuk sose szerettem igazából. azt sose éreztem, mint itt. csak a kertet. a kertet nagyon. apa, rettenetesen hiányzol. 6 hónap telt el, de mintha egy nap sem, mintha most is ott ülnék a kórházban néha. annyi változás van, és még lesz is, most kapásból tudnék mondani legalább 3 dolgot, és bárcsak felhívhatnálak, és mindent elmesélhetnék neked, mert megint úgy sírok, mint 18 évesen, mikor a fal felé fordultam, és te hiába ültél az ágyam szélére, nekem ott megszakadt a szívem, és sehogy sem tudtam abbahagyni, és te ezt tudtad. emlékszem, hogy próbáltál vigasztalni, de hasztalan volt, és én sosem mondtam el neked, hogy mi történt akkor, de szerintem tudtad. tényleg tudtad. most hiába fordítom meg az asztalon lévő homokórát, te már nem jössz vissza, és nem leszel itt, de nekem hiányzol, és hidd el, hogy a legszebb és a legrosszabb pillanataimban is mindig az eszemben vagy és leszel is.

sok jó történt. tényleg. néha azt gondolom, hogy meg sem érdemlem. előbb megérkeztem, minthogy elindultam volna. és ő is jön majd a Szigetre, és hallom, ahogy énekli majd ezt a dalt is, és ott lehetek, mikor olyan régóta tervezgettük. szinte hihetetlen. és azt hiszem el tudtam engedni őt is. a dalok sokszor neki szólnak, de az összes többi már valahogy nem. valami elmúlt, vagy továbbléptem, és ahol most vagyok, az jó. és ilyen nagyon rég volt. belül is, kívül is. nyilván, ez még egy hosszú út, de teremtettem egy olyan összhangot, ahová nem érnek el azok a dolgok, amik úgy fájtak. és lehetnének ezek nagy szavak is, de nem azok. ezek kis szavak, amik fel sem érik igazán a valóságot, mégcsak a közelében sincsenek. valami most nagyon más. és én bátor vagyok, és tárt karokkal várom. ha valamit megtanultam ebből a fél évből, egy évből, két évből, az az, hogy az élet múlandó. és nem éri meg olyan emberekre pazarolni, akiknek semmit nem érsz. nem érdemlik meg, és te nem érdemled ezt meg. elképesztő színe van az égnek. még ha néha ugyanúgy nehéz a szívem, de a helyén van. ez már is több, mint amit mások elmondhatnak magukról. és nekem bőven elég is. nem sikerült elvennie. ezt nem. kezdek visszatalálni magamhoz. úgyhogy kivételesen kezdjük a végénél.