Mivel úgyis rég volt éttermes poszt, így akkor ezt pótolnám, még mielőtt túl sok lesz a feedemben az autós - film kritikusi kontent, de nyugalom, egyensúlyban marad a többi témával, semmi nem lesz túl tolva. Szóval ma, azaz július 23-án, péntek délután, haverommal, spontán ötlettől vezérelve, végre ismét lejutottam Tiszakécskére, ahol legutoljára 3 évvel ezelőtt jártam. Viszont ezen alkalomból nem kellet annyira rendbe rakni a nyaralójukat, mint anno, de mint ahogy, és akkor, úgy most is, a nap vége felé, beugrottunk a helyi étkezdebé. Azt kell, hogy mondjam, hogy a Fazekas Vendéglő, még mindig az a hely, ahol emberséges, és minőségi adagot tesznek eléd a pincérek. Nem mellesleg ugyan azt az ananászos csirkét rendeltem, mint 2018-ban, csak annyi különbséggel, hogy hozzá nem sültkrumplit kértem, hanem petrezselymes burgonyát, már csak a nosztalgia miatt is, illetve pluszban vegyes zöldség salátát. Egy kis érdekesség, hogy a nap elején szinte semmit sem ettem, mert nem volt rá időm, de a képen látható egy tányér étek elfogyasztása után pedig úgy éreztem, hogy nem bírok többet enni, mert jól laktam ezzel a mennyiséggel. #fazekasvendéglő #mutiholeszel #ezteszem #eztiszom #limonádé #ananászoscsirke #petrezselymeskrumpli #ramblingflowblog #magyarbloggerközösség #tiszakécske (helyszín: Fazekas Vendéglő) https://www.instagram.com/p/CRr1D2cB0OR/?utm_medium=tumblr