Hétvégi stroke:
Szerintem már 5 órája ment a tanulgatás, elkapott a flow, nagyon élveztem, érdekelt is. Főztem egy bögre kávét, majd folytattam.
Rámszólt anyám, hogy tegyem beljebb a kávét, le ne borítsa valaki. Beljebb raktam, még ő is mondta, hogy jó lesz.
Aha.
Jött egy vendég.
A 9 éves első mozdulata volt odamenni a jegyzeteimhez, felborítani a kávém, röhögni és elszaladni. (Mit tanítanak ennek a gyereknek bazdmeg, hogy azon röhög, hogy HAHAHAHAHA, TISZTA VÍÍÍZ... Még ha víz lenne bazdmeg...)
Nem sok kávé ment ki, de éppen elég ahhoz, hogy a füzetem, a jegyzeteim, a lespiráloztatott anyagom, a laptopom kivétel nélkül MIND elázzon.
A képen látható például nem is felül volt, de ehh
Szegény anyám konkrétan nem győzött nyugtatni, mert a 23 éves lányának első megmozdulása a hisztigörcs, hogy NENENE, ANYA A JEGYZETEIM.
Azóta kiterítettem mindent a szobába, kezdve a kurvadrága füzetemmel, ami szintén elázott.
Ami az egészből bánt, hogy ezeket kinyomtatni se 2 fillér volt, legutóbb a sebészetért egymagáért fizettem 8 ezer körül, másrészt kurvamérges vagyok, ha bármim igénytelen.
Most gondolkodok, hogy mit csináljak, mindent újra nyomtassak, vagy csak a totálkárost.
Igen, az élet nagy problémái, a vendégünk jól ki is röhögött, hogy mit kell picsogni bazdmeg, örülj neki, hogy nem az összes kávéd ment ki.
De most lehet én látom hülyén, de ha az én gyerekem leborítaná más cuccát, biztos nem az adott illetőn röhögnék, meg fikáznám.
